Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-08 / 11. szám

KICSIK ÉS NAGYOK i UTÓN, ÚTFÉLEN ) 1. Játszótér — Öcsi gyere, már nyolc óra van, kezdődik a bűnösfilm — kiáltja egy kisiskolás társának. 2. Iskolaudvar — Jaj! Ha az én osztályomba járna az az aranyos, babaarcú kislány, biztosan kivételeznék vele! (De mi van azzal, akinek nincsen babaarca ?) 3. Az utcán — Női a kicsike, női? szól egy ismerős a babakocsit toló anyukához. — Nem, alszik! -őm­„ Pompom " Rájöttem, ha iszom, igazmondóbb vagyok. Nem mintha különben nem tartoznék a szavahihető emberek közé, de ilyenkor valahonnan legbelülről is előkerülnek a dolgok. Ezzel és velem még nem is volna baj, mert csak a legközelebbi hozzátartozóim veszik észre, hogy egy kicsit más vagyok. Nem így az egyik társam, akivel naponta utazom hazafelé. Naponta, így hát naponta hallom az ő igazságait azokat is, amelyekre különben aligha jönnék rá, már csak azért sem, mert az ő kisszótára nem egyezik az enyémmel, de az értelmező zsebszó­tárral sem. Megtudhattam például, miért ilyen nehéz ez az élet, miért jut neki, munkásnak egyre kevesebb a javakból, amit mi, irodisták jogtalanul megkapunk, miért disznó az. aki tőle jobbra áll, aki balra, aki mögötte, aki ül, miért küld minket oda-vissza. ahova visszaküld stb. Összeszorított fogakkal hallgatok, úgy, ahogy mások is. Némán törjük, hogy naponta félárboctájt szambázó mozdulatokkal lökdössön bennünket és ontsa a trágárságokat. Érzem, hogy nem illik ide ez a figura. Ide, közénk sem, és néha rosszul megbecsült társadalmunkba sem. Érzem, hogy talán tennünk kéne valamit mégis megmaradok annál, hogy az elnyelt gorombaságokért szeretném — csak magamban — elnevezni valakinek. De még itt is megelőz egy négyéves fiúcska, aki mamája öléből hallgatja a prófétát — Anyu, nézd, ott van Pompom! .gj. Hazafelé tartok. Alig féllábon állok a buszban, az ülések között Ma nehéz napom volt. Az álmosság is kerülget, jó lenne leülni. Körülöttem ismerős arcok, naponta látjuk egymást Némelyiken megszámolhatnám a ledolgozott éveket Tisztelem ezeket az embereket. Hajóépítők. Vassal dolgoznak télen-nyá­­ron. Most ők is állnak. Hát igen. az autóbusz a városból indul, a diákok ott szállnak fel. A városszéli gyár munkása csak kibírja valahogy hazáig. Már sokszor mérgelődtem ezen az állapoton. Két éve még az is előfordult hogy egy töpörödött nénike hetven éve terhét a lábán vitte hazáig. Akkor egy csitri ült mellette, gondolataiba süllyedve. Talán közelgő érettségijén tépe/ődött mert ülve maradt Ma egy kismama állt előttem. Dühösen nézegeti az ülő diákhadat. Mégsem tudom öt sajnál­ni. Régi ismerős: az egykori csitri. ' .gh-Mintha ingerültebbek lennénk... — ez jut eszembe. Persze más nem is juthat ha naponta kerülök ártatlanságomért összetűzésbe. íme az első eset. Mosógépet szerettem volna vásárolni a városomban. Az eladó tehetetlenségét magyarázta. „Nincs. Volt de elfogyott. Lesz? Nem tudom!" Arra a kérdésre, hogy esetleg vesznek-e fel rendelést szilárd NEM-mel válaszolt így háromszáz korona viteldíj ellenében a szomszéd városból szállítottam haza a háztartási gépet, miközben kiderült hogy a mosógépek nagy­raktára éppen az én városomban van. Tehát? Semmi tehát Az élet megy tovább. Naponta megismétlődik állhatatos, kitartó közönyünk. Én — legalábbis — ezt tapasztalom. Mintha ingerültebbek lennénk — jutott eszembe ma reggel is, amikor a gyorsbüfében két szalámis zsemlét vásároltam. — Mennyit fizetek? — kérdeztem. Bár ne tettem volna. — No, mennyit... Mit gondol mennyit lehet fizetni két zsemléért mi?!... Úgy csinál, mintha szekrényt vett volna!... Hát ki bírja ezt!... Amikor odább állok, megnyugszom. Hiszen holnap is nap lesz. Holnap is rám ordít majd valaki. Alighanem... így történik majd... -vajkai m -Közénk már nem állhat senki!' Könözsi István fotóglosszája “I--------------1--------------1--------------1--------------*­Első kérdéscsoportunkra már megkap­tuk olvasóink válaszait. Szakember értékeli majd a sok eltérő véleményt: hogy még pontosabban meghatározhassuk, miért giccs valami vagy miért nem az. A levelek lócskán tartalmaznak neheztelést és bírá­latot is: neheztelést, hogy irigységből, mert az egyik embernek van ilyen vagy olyan tárgya, holmija, rámondjuk, hogy giccs, csak azért, mert mások környezetéből ugyanaz hiányzik. Az ember érzelmileg is kötődik az öt körülvevő dolgokhoz, mert élmények, emlékek fűzik hozzájuk, számá­ra ezért értékesek. Ebben a tudatában bántódik meg, ha a külső szemlélő ezt figyelmen kívül hagyja. Ezt a kockázatot vállalnunk kellett, amikor a témát fölvetet­tük. Sorozatunkat azoknak szánjuk, akik most indulnak vásárolni, pénzüket ottho­nukat szépítő kiegészítőkbe, díszítő tár­gyakba befektetni. Nem szeretnénk, ha silány giccseket kínáló üzletelők, vásári bóvlit rájuk tukmálok könnyű prédájává válnának, hiszen megdolgoztak a pénzért, . munkájuk ellenértékeként miért ne vegye­nek inkább olyan dísztárgyat, valóban szép alkotást, ami nemes egyszerűségével, mű­vészi értékével gyönyörködtetheti őket. Szép otthon rovatunkban a következők­ben ilyen tárgyakat mutatunk majd be, de addig még beszéljünk a „korszerű", más­szóval „technizált" giccsről. Erre az a jel­lemző, hogy új módon kelti a többlet lát­­! szatát: 1. A dísztárgy (például eredetileg gyer- 1 tya) egyszerre akarja megjeleníteni a ter­mészetet (pl. gomba alak), s a művészi illúzió látszatát kelteni, sőt piros-fehér pöttyösségével bakfisos bájt, játékosságot, tisztaságot árasztani. 2. A használati tárgyak többfunkciójúsá­­gukban hivalkodnak. Művészeti alkotások (pl. Mona Lisa) lenyomata törülközőn esz­tétikai élményt is akar nyújtani, terjednek a vadászatot, madarak röptét stb. ábrázoló mintás csillárok és lámpatestek. 3. A mai giccs egyik legveszedelmesebb típusa az ún. gadgetek egy része (angol szó — ügyes, elmés szerkezetet jelent). Ezek a sokoldalúság látszatával sugallják hasz­nosságukat. Például két fogsor közé helye­zett nyelv bélyegek nedvesítésére, kulcs­lyukat megvilágító kulcstartó. 4. Legelterjedtebb a személy- vagy tárgyfetisizáló giccs. Ide tartozik a reklám köréből: a pop-, rock-, country-, punk- és más könnyűzenei együtteseket csoporto­san vagy egyenként bemutató képek, pla­kátok többsége. Elsősorban pólóingeken, táskákon terjedt el a tizenévesek körében; s a legújabb „sláger" mindig méregdrága. 5. A giccs-sláger napjainkban — Ma­gyarországról terjedt át hozzánk is — a moncsicsi. Szintén méregdrágán jutnak hozzá. Persze, a gyerekjátékok — szinte külön téma. Ha röviden is, szögezzük le, ne a „divatosat", a legdrágábbat, a legbonyo­lultabbat keressük, hanem a legpraktiku­sabbat. Utolsó kérdéscsoportunk: 1. Giccs-e a sakkfigura-fomnájú, üzle­teinkben kapható világítótest? 2. Giccs-e a könyv formájú (rendsze­rint könyvespolcra besorolt) pálinkás­palack? 3. Giccs-e a fogasnak használt szarvasagancs ? Várjuk válaszaikat, a boritékra ne felejt­sék el ráírni ankétünk címét „Beszéljünk a giccsről!"

Next

/
Thumbnails
Contents