Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-08 / 11. szám

I fiiig» I fßt'

Iff,Ili(U Hü

Fotó:

KÖNÖZSI ISTVÁN NAGY LÁSZLÓ

Szépség és öröm

Az első pillanatban az ember nem keresi az okát, csak örül, hogy nézheti ezeket a megtestesült költeményeket, a színükben, mintázatukban harmonizáló függönyöket, díszpárnákat, falidíszeket, a vázákat, az üvegpoharakat, a tálalóedényeket, a gépeket, a gyermekjátékokat. Azután arra gondol, milyen új még maga a szándék, hogy szép tárgyakkal körülvéve éljünk, hogy születésünk pillanatától megszokja, megszeresse, kívánja szemünk a szépet, tanuljuk az esztétikum örömét. Hiszen arra, hogy mi az alkalmazott művészet, még egyértelmű meghatározás sem létezik. De ha a 10. szlovákiai alkalmazott művészeti és ipari formatervezési kiállításon látottakból indulunk ki — az iparművészeti a díszítőművészeti, ipari formatervezési (designi dizájn), alkalmazott grafikai alkotásokat állítottak ki — könnyen fölfedezzük a vezérelvet: ötletes és szép, a hétköznapi

használat követelményeinek megfelelő tárgyakat alkotni, olyanokat, amelyek örömet szereznek, és a művészetet észrevétlenül az ember mindennapi szükségletévé teszik.

A művészek megtették a szükséges lépéseket ahhoz, hogy szebb környezetben élhessünk, kezünkbe illőbb pohárból ihassunk, hogy a játék, a gép, a használati tárgyak esztétikai igényességünket fokozzák, belső világunkkal harmonizáljanak. De hogy rendeltetésükhöz híven, valóban eljussanak hozzánk ezek a tárgyak, ahhoz már a termelésnek is lépnie kell egyet.