Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-01 / 1. szám
házunk tája A harmonikus életkörnyezet feltételezi a növények jelenlétét is, s nem csupán a természetben, hanem közvetlen közelségünkben, otthonunkban is. Lakásunk növényei hatást gyakorolnak hangulatunkra, mivel az élőt jelentik az élettelennel szemben, lazítják a merev építészeti vonalakat, barátságossá, otthonossá teszik a íakást és a párologtatással, a kibocsájtott oxigénnel — amely kedvezővé teszi a helyiség levegőjét — bofolyásolják biológiai közérzetünket is. Helyük, elrendezésük a lakásban egyéniségünkre és szépérzékünkre vall, éppen úgy az is, ha valamely lakásban egyetlen növényt sem találunk. A növény a belső térformálás, téralakítás, térelválasztás fontos eszköze. A kedvezőtlen arányú lakószobát jól meg lehet osztani, tagolni félmagas vagy a padlótól a mennyezetig érő növényfallal. De helyezhetünk növényt polcra, virágtartóba is, mindig szem előtt tartva azt a követelményt, hogy a legtöbb virág fényigényes, fejlődéséhez fényre van szüksége. A fény energiája teszi lehetővé, hogy a levegőben levő széndioxid a víz és a klorofill segítségével szénhidráttá alakuljon át. A fény hiányában a növények megnyúlnak. Az ilyen növény egészségtelen, hajtásai, levelei áttetszővé válnak. Ilyen körülmények között díszítő funkcióját nem képes betölteni. A túlzottan erős fényre helyezett növény viszont zömökebb lesz az átlagosnál, szára erősen megkeményedik, az erős hőhatás következtében perzseléses károsodást is szenvedhet. Sokan tanácstalanok, mibe ültessék a szobanövényt. Általánosan ismert növénytartó az égetett agyagcserép. A normálcserép majdnem olyan széles, mint amilyen magas. A pálmáknak viszont keskeny, hosszú cserép, az orchideáknak széles, lapos cserép a legalkalmasabb. Az üvegházakban használatos mázatlan cserépből a felesleges víz a pórusokon keresztül távozni tud. Szobában azonban, ahol szárazabb a levegő, a mázas cserép mutatós szobadísz lehet, de jobb, ha egyszerű agyagcseréppel együtt használjuk. A mázas cserépbe a növényt cserepestül is állíthatjuk, és a két edény közé nedvességtartó tőzegmohát tehetünk. Nagyobb növények — pálmák, leánderek — részére fadézsát, facsöbröt használjunk, kívülről fakonzerváló anyaggal kezelve, belülről pedig forrasztólámpával kiégetve. ízléses növénytartót készíthetünk fakéregből, kivájt fatörzsekből is, amelyek rusztikusabb hatást keltenek és valóban díszei lehetnek a lakásnak. Jobban érvényesül a növény a helyiségben, ha virágállványra tesszük, mint a felvételünkön látható diffenbachiát, Kandallóra vagy közvetlen mellé azonban csak akkor tegyünk szobanövényt, amikor nem fűtünk.
