Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-01 / 6. szám
A színhely: Thaiföld, a központi autóbusz-pályaudvar Bangkok északi részén. Időpont: hajnali négy óra. Három gyerekre várunk itt, akiket eladásra kínáltak nekünk. Mi látszólag belementünk a dologba. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy bebizonyítsuk azt, amit a thaiföldi kormány állandóan cáfol: az emberkereskedelmet. Mangkom, a tolmácsunk pillantja meg először a gyerekeket. Elöl a közvetítő, napszemüvegben és kalapban. Ő szerezte az emberi árut. Mögötte egy kislány, rajta szürke rongyok, amelyek csak félig fedik a (női) testét; hátán odakötözött batyu. Utána rövid fekete hajú fiú lépked; egyik kezében műanyag szatyor, másik kezével — akárcsak a kislány — mintha az álmot dörzsölné ki a szeméből. Mellette mezítlábas kisgyerek, aki még nála is fiatalabb. Csak az iskolából lógnak? Az ország egyik legszegényebb tartományából, Biraramból jöttek. Thong Dum, a nagyobbik fiú tizenkét éves. Érte százhetven nyugatnémet márkának megfelelő öszszeget fizettünk. Az a tipus, akire az emberkereskedök azt mondják, hogy erős. Boonlai, a tizenegy éves kislány száznegyven márkába került. A hasonló korú Mont csak százharminc márkára taksálták. A három gyerek most már a miénk. Szerencséjük volt, hiszen előttünk másnak Ígérték el őket. Thong Dumot egy üveggyár akarta megvenni, ahol nehéz terheket kellett volna cipelnie. Boonlai fonalgyárba került volna, innen pedig minden bizonnyal bordélyházba. Az ilyen intézményt. Bangkokban teaháznak hívják. A túl gyenge Mon egyelőre egy vendéglőben kapott volna munkát. Mi azonban valamivel többet kínáltunk értük, így hát nekünk adták el őket. Az a szándékunk, hogy visszavisszük a három gyereket a szülőkhöz, akik csekély összegért adták el csemetéiket. A rabszolgaság felszámolásával foglalkozó londoni társaság megállapítása szerint hetente ötszáz gyereket visznek Bangkokba, és adnak el az ottani gyáraknak. Feladatuk sajtológépek emelőkarjának kezelése, nehéz ládák cipelése, varrás, csomaghordás és más hasonló segédmunka. Munkaidejük gyakran napi tizenkét óra. Fizetést nem kapnak, csak ételt és nagy ritkán némi édességet. A magukra hagyatott apróságokat sokszor veréssel félemlitik meg, és minden eszközzel megakadályozzák, hogy megszökjenek. Életük az üzemben zajlik. Ott dolgoznak és esznek napjában háromszor, és ugyancsak a munkahelyükön alszanak. Éjszaka gyakran csak a köpadlón, a gép mellett jut számukra egy zug: nem jobb a sorsuk, mint egy láncra vert rabszolgának. A tulajdonosok csak az alig fizetett munkával tudnak nyereségre szert tenni. Erre valók a gyerekrabszolgák. Áilatkert és cukorka Megkérdeztem a munkaközvetítőt, hogy mit mondott a szülőknek, amikor megkötötte velük az üzletet. A kereskedő szerint a szöveg mindig ugyanaz. Nagyvárosba viszi a gyerekeket, ahol van állatkert és sok édességet ehetnek. Ennek fejében napközben egy kicsit dolgozniuk kell. A munkaközvetítő elmondta, hogy a gyerekek pityeregtek ugyan, amikor eljöttek a szülőfalujukból, de örültek is a nagyvárosnak. Reggel nyolc óra. Az apróságokat el akarjuk vinni abba a kis hivatalba, ahol a kereskedő dolgozik. A pályaudvar melletti, egy szobából álló iroda most üres. Az utca felöl nyitott helyiségben mindenütt cocacolás dobozok hevernek. Bangkokban mintegy húsz, gyerekkereskedéssel foglalkozó iroda van. A munkaközvetítő úgy véli. hogy a rendőrség tud a dologról. A razziák senkinek sem okoznak gondot. A gyerekkereskedö hosszú ideig taxisofőr volt, mígnem egy szép napon a barátai azt mondták neki, hogy rabszolgakereskedelemmel gyorsabban pénzhez lehet jutni A helyi zsargon ezt a foglalkozást „halászatnak" — gyerekhalászatnak — nevezi. Eleinte ezért a „halászatért" tíz százalék jutalékot kapott. Hamarosan azonban önállósította magát, és elhatározta, hogy a helyszínre megy „halászni". A száraz időszakban, november és március között, amikor vidéken a legnagyobb az ínség, járja a falvakat, és felkeresi a sokgyerekes családokat. A nyomorgó szülőknek elmeséli, hogy a fővárosban tudna munkát találni a gyerekeknek. A majdani keresetük egy részét előre kifizeti, ami nemcsak csaléteknek jó, de nagy segítség is a szülőknek. Elárulta, hogy az utóbbi három évben háromezer „hal" akadt a hálójába. Legtöbbjük még tizenöt éves sem volt, pedig ez a legalacsonyabb kor, amikor a hatóságok különleges engedélye nélkül szabad munkát vállalni. Kereskedő ismerősünk szerint Bangkokban legalább kétszázan foglalkoznak hasonló tevékenységgel a húsz irodában.
