Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-20 / 51-52. szám

csetlenek-botlanak a klaunok, miközben mások boszorkányos ügyességgel viszik-hozzák a kellékeket, teregetik vagy felszedik a vörös bársonyszőnyeget, egy perc és a zenekar tust húz, és máris száguldanak észbontó sebességgel körbe-körbe a díszes nyergű, felcsótározott paripák. Mintha egy pillanatra forró sivatagi szél futna át a sátor alatt: ez a műsor fénypontja, a dzsigitek száma.

A dzsigitek valamikor a közép-ázsiai sztyeppéken amolyan testőrgárdát alkottak. Fejedelmeket, hadvezéreket, szépasszonyokat, drága pénzen vett rabnőket védelmeztek. Később azokat az idegen utazókat kísérték, akiknek éppen a közép-ázsiai sztyeppéken akadt dolguk. A dzsigitek közé csak a legdélcegebbeket, a legvakmeröbbeket, a legügyesebbeket sorozták be. Ma már nincs rájuk szükség, s eltűntek volna a történelem színpadáról, ha a cirkusz nem menti meg lovasbravúrjaikat az utókor számára. És a dzsigitszámban nők is dolgoznak!

A Szovjetunióban hatvannyolc cirkusznak van saját épülete, tizenkettő lényegében vándorcirkusz, sátor alatt dolgozik, és a szovjet állami cirkuszvállalat körülbelül tizenöt varietét működtet. A cirkuszok közül jónéhány már vagy százéves hagyományokra tekint vissza. A Kazahsztán még „serdülőkorban" van: mindössze tizennégy éves. Ök sátorral járják az országutakat, de Alma Atában, Kazahsztán fővárosában, a cirkuszépületben még két állandó társulat működik. Télen ez az ö munkahelyük is, itt gyakorolnak, készítik elő új számaikat, állítják össze az új programot. Egyébként a vándorcirkuszban élnek. Sokan ott ismerkednek meg, ott házasodnak össze, ott töltik életük nagy részét.

A gyerekek? Otthon vannak. A szovjet vándorcirkuszokban a művészek nem viszik magukkal kőrútjaikra a gyermekeiket, ezért egy-egy társulat a legtovább három és fél hónapig járja az országutakat. Ilyenkor — a legtöbb esetben — a nagymama vigyáz a gyerekekre. A Kazahsztán cirkusz társulatának hatvanhárom tagja van, ebből négyen zenészek, nyolcán állatgondozók és ötvenegyen artisták.

De a sátor tarkabarka, csillogó festett világa vajon felveheti a versenyt az elektronikus szórakoztatóipar mindig újabb és újabb érzékcsiklandó, raffinált fortélyaival? Az ész emberében lakozó „játékos ember" meddig viszi magával a Bohócot, a Légtornászt, az Idomárt... és az Illúziót?

Láng Éva Fotó: Könözsi István