Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-22 / 48. szám
szülő alkoholizmusa rendkívül káros hatással van a gyermek fejlődésére. Hatványozottan érvényes ez a kijelentés, azt hiszem, ha az anya a rendszeresen ivó a családban. Márpedig egyre inkább elfogadottabb.' hogy a nők is fogyasztanak alkoholt, nyilvános helyen, presszóban, kávéházban tömény szeszt rendelnek az asszony is eljár — esetleg a férjével együtt — a kocsmába. A közvélemény tolerálja mindezt pedig alkoholista anyák esetében a család közösségjellege inkább meginog, sőt egészen meg is szűnhet Dr. BAJNOK: Már csak azért is, mert az érzelmi összetartó erő elsősorban az Kocsis Aranka anyából árad. Egy családra akkor mondjuk, hogy szétesett, mikor elveszti az anyát. Ha az apa megy el, még nem szétesett, hanem ún. csonka családról beszélünk. Érzelmileg az anya tartja össze a családot. Mármost, ha az anya érzelmileg nem beszámítható, vagyis fokozatosan sivárrá válik, s ha a gyerekek az érdeklődési körében a perifériára kerülnek, akkor annak súlyos következményei lehetnek. A gyermek személyiségének fejlődésében zavarok állhatnak be. Az apa mint érzelmi tényező. kisebb mértékben veheti át az anya szerepét. Dr. BORDÁS: De ha már nagyobb gyermekekről van szó, négy-ötévesnél idősebbekről, akkor az apának is komoly szerepe lehet már a nevelésben, a harmonikus személyiséggé való formálásban, különösen fiúk esetében. A példakép, a szereptanulás szempontjából hallatlanul fontos a fiúgyermek számára az apa jelenléte. Leánygyermekkel az anya egyedül is össze tudja tartani a családot, de ha a fiúk vannak, vagy fiúk is vannak, s elmegy az apa. abból már komoly bajok származhatnak. Dr. BAJNOK: Igen, ez egy következő, nagyon időszerű és nagyon súlyos problémakör. Egyre több az olyan család, ahol csak egy szülő neveli a gyermekeket, mégpedig az anya. S igazad van, mert nagyon sok a neurotizált fiú, akit csak a mama nevel. Mert nincs közvetlen példaképük. Nemrégiben éppen pedagógusokkal beszélgettünk erről a problémáról, s megegyezett a véleményünk abban, hogy mennyire hiányzanak a férfi pedagógusok, a jó tanító bácsik, aki sok családban, részben helyettesíteni tudnák egy kicsit az apát. De visszatérve az alkoholista anyák kérdésére. Kevés az olyan apa. aki át tudja, vagy hajlandó átvenni, akárcsak részben is az anya szerepét a nevelésben. Ehhez minden esetben megfelelő munkahelyi körülmények kellenek; ne járjon az apa éjszakai műszakban dolgozni, ne legyen ingázó, hogy csak hétvégére járjon haza, mert nem nevelhet, ha hetente egyszer, maximum két napig látja gyermekeit. Ezenkívül legyen érzelmileg gazdag egyéniség stb. De mindettől függetlenül én veszélyeztettenek látom annak a gyermeknek az érzelmi fejlődését, amelyik anya nélkül nő fel. Dr. HUNCÍK: Sajnos az alkoholizmus egyre kevésbé csak a férfiak számára „fenntartott terület" nem beszélhetünk róla csak úgy, hogy a férfi iszik, és a nő szenved tőle. Egyre több például az együtt ivó házastársak száma, ahol csak az a különbség a két fél között, hogy a férj többet iszik. De a feleség is rendszeresen elfogyasztja a maga adagját. Dr. BAJNOK: Ilyen esetekkel ritkán találkozunk a kezeléseken, mert a házastársaknak nincs mit egymás szemére vetniük. Sokkal gyakoribb, hogy az iszákos feleséget a férj elviszi az orvoshoz. Sajnos, már vidéken is növekszik az alkoholista nők száma. Dr. HUNCÍK: Tehát van egy bizonyos fajta elnézés az együtt ivó házastársakban egymás alkoholizálása iránt. Amelynek a következményei sokszorosan a gyermekeket sújtják mert a két leépült vagy leépülőfélben lévő személyiség közül egyikben sem találhatják meg a példaképet. sőt még a mindennapi dolgok teendők elvégzéséhez, a legszükségesebb testi igények kielégítéséhez sem kapnak esetleg segítséget Teljesen magukra hagyottak s elhanyagoltak — külső beavatkozás nélkül — az ilyen családokban élő gyermekek Mit tehet értük s a szüléikért az egészségügy? Dr. BAJNOK: Egy paradox helyzettel kezdeném, ami éppen egészségügyi felvilágosító munkánk szülötte, hogy manapság már minden alkoholista tudja, nem szabad egyszeriben abbahagyni az ivást, mert azonnal jelentkeznek a jellegzetes elvonási tünetek, a nyugtalanság. remegés, izzadás stb. Tehát gyorsan iszik tovább. Pedig csak egy lépéssel kellene tovább jutnia, hogy felkeresse az orvost. Ez lenne ilyen állapotban az egyedüli megoldás. Mert delirium tremensz állapota később úgyis bekövetkezik, ha nem hagyja abba az ivást. Tehát abba kell hagynia, de segítséggel. Az orvos feladata, hogy a4 alkohol helyét kitöltse a szervezetben, az anyagcserében vitaminokkal, folyadékkal, nyugtátokkal, hogy az alkoholista átvészelje azt a három-öt kritikus napot. Ehhez tehát kórházi kezelés kell. amelyre — tudjuk —, nincs is minden járásban lehetőség. Dr. BAJNOK: Rendelői kezelés is megteszi, ha idejében jelentkezik a beteg. De a nem önként jelentkezőt csak kórházban tudjuk kezelni. S van-e elég férőhely? Dr. BAJNOK: Elég sok a várakozási idő. Néha két hónap múlva küldhetjük csak Predná Horába vagy Hronovcébe a betegeinket. Persze az akut eseteket azonnal fogadják, akár a nyitrai (Nitra) pszichiátrián, akár az előbb említett gyógyintézetekben. Ettől függetlenül azonban — erről ma már nyíltan beszélhetünk — a pszichiátriai ágyak száma. sajnos, valóban nem elég. Ugyanis ezeket, téves nézetek következtében, leépítettük. S csak a hatvanas évek első felében jutottunk el újra arra a szintre, amelyen a két háború között voltunk. Dr. BORDÁS: De továbbra is probléma, hogy a gondozó intézmények munkája nincs összehangolva. Pontosabban: központosított intézményekre volna szükség, ahol a megfelelő szakemberek — szociális gondozók, pszichológusok. neurológusok, pszichiáterek — együttes munkája folyna. Jelenleg ott tartunk, hogy — valamiféle labdajátékhoz hasonlóan — egymáshoz küldözzük a betegeket, végül a problémát senki sem oldja meg. De az egészségügy talán az elképzelhető ideális fokon sem volna képes egymagában megoldani egy . olyan hallatlanul összetett problémát, mint az alkoholizmus. Dr. HUNCÍK: Társadalmi szokásaink, hagyományaik, a környezet hozzáállásának, ivási szokásainknak a megváltoztatásával kellene elkezdenünk a gyógyítást. Tehát a megelőzéssel. Dr. HUNCÍK: Az iváshoz való hozzáállás nagyon lényeges. Ha megtanulnánk bizonyos alkalmakhoz kötve inni — ami nem feltétlenül azt jelentené, hogy egy évben pl. négyszer —s nem konfliktusaink feloldásához, mintegy narkotikumként használnánk az alkoholt, ez már előbbre lépés lenne. Mert nem igaz, hogy a felszabadultan, társalgás vagy szórakozás közben iszogató és esetleg a szalonspiccig eljutó ember és a nálunk olyan gyakran látott tántorgó részeg egy és ugyanaz. Dr. BAJNOK: Egyébként pontosan ez a világ antialkoholista szövetségének az álláspontja újabban — mert tizenöt évvel ezelőtt még nem ez volt —, hogy a teljes absztitencia nem normális állapot. Nem erre kell törekednünk, miután jelenlegi világunkból nem tudjuk teljesen kizárni az alkoholt. Nem azt akarjuk elérni, hogy az emberek ne igyanak, hanem azt, hogy mértékkel igyanak. Mértéket akar elérni az orvostársadalom is. Persze, aki már egyszer megfertőzödött, annak örök életre tilos az alkohol, mert attól az embertől már nem lehet a mértékletességet elvárni. S a többiek? Ki-ki találja meg a maga teherbíró képességét. S az elvonásos kezelésnek sem az a célja, hogy steril környezetben ne igyon a gyógyult. Mert az élet nem steril környezet. Úgy kell kikezelnünk a betegeinket. hogy ellen tudjanak állni a környezeti ártalmaknak. A fertőzés veszélyének. Fotó Könözsi
