Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-15 / 47. szám
ÚTKERESŐ Figyelj! „Nem voltam többé gyermek, s nem valék még ifjú. Ez az élet legszebb éve..." (Petőfi Sándor) Osztályfőnöki óra. Témánk: beszélgetés a szerelemről. Vidám, kíváncsi, közömbös, izgatott tizenhat-tizenhét évesek. Fiúk és lányok vegyesen. — Ne tessék haragudni, inkább leírnánk a kérdéseket — Azt hiszed, nem találom ki, mit kérdeztél? — ugratják a megszólalót. Megegyezünk, hogy aki akar, írásban kérdez Kis csend, begyűjtik a cédulákat „Miből tudja meg egy lány, hogy tetszik a fiúnak?", olvasom az első kérdést Félhangos megjegyzésekkel maguk a kérdezők válaszolnak: — Hát leszólítja, aztán kész. — Abból, hogy mindjárt le akar feküdni vele. — Hát hogy tetszik-e, az csak utána derül ki. nem ? — Szerintem, együtt kezdenek járni, a srác hazaviszi a lány táskáját megvárja a suli előtt meg ilyesmi. Tíz percig sorolják, hogyan képzelik, akkor megkérdezem: szoktak-e egymással beszélgetni. Fiúk a lányokkal. — Á, a srácok lenézik a lányokat Csak azt akarják, de nem veszik emberszámba őket. — Ez hülyeség, ti vagytok olyanok, ha egy fiú szóba áll veletek, más nem jut az eszetekbe, csak hogy belétek van esve. Benneteket nem érdeke! más, csak a szex, a szerelem, hogy kinek ki tetszik. Komoly témáról veletek nem lehet beszélni! — Próbáltátok már? — Én mást kérdeznék. Miért nevetséges, ha egy lány nála alacsonyabb Fiúval jár? Óriási nevetés, találgatások, kiről lehet szó, s ugratások, majd pusmogó csönd. — Én nem tartom nevetségesnek. Csak tizenéves korban tűnik annak. Ilyenkor tartják fontosnak a külsőt, a magasságot, a hajszínt meg a többit. Később, felnőtt korban az emberek inkább a belső jellemvonásokat figyelik. A közös érdeklődési kört a megbízhatóságot, becsületességet hivatásbeli képességeket ... — De azért röhejes, nem?... — Láttad már egymás mellett lefényképezve Sophia Lorent és Cario Pontit? — Persze. — Nevetségesek voltak? — Föl sem tűnt tényleg. Hisz mindketten olyan híresek. — De ha az én ideálom mondjuk egy fekete hajú, fekete szemű fiú és közben akad egy rokonszenves szőke, aki jó. helyes és kedves meg minden, de hát — szőke és nem fekete?! — Máma a hajszín nem probléma, festesse be a haját a kedvéért — De mi legyen a szemével? Röpködnek az egymást ugrató megjegyzések, de már papír nélkül, ha kissé ironikusan is, kérdeznek. Illetve hangosan gondolkodnak. Észre sem veszik, hogy szól az óra végét jelző csengő, olyan élénk a beszélgetés. Fel-felcsattan a nevetés, majd a kiállhatatlan tulajdonságokra, végül a rokonszenvesekre kerül a sor, ki mit tart fontosnak. Rám már nincs is szükség. Kiderül ugyanis, hogy egész jól tudnak együtt — fiúk a lányokkal — beszélgetni. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET z o CD LU O Fotó: Könözsi f Lénye kifejeződött éneklésében: nyugodt magabiztosság és lágyság, a felszín alatt gazdag érzelmi töltés — a drámai tragikumot érzékeltető feszültségtől a Urai ellágyulásig. Dús színezetű alt hangján régi ukrán, ismeretlen szerző dalát tolmácsolta, hűen érzékeltetve a történelem viharától megtépázott nép szenvedését és élniakarását. A hangverseny szünetében a müvészszobán kezdtünk az adott helyzet miatt távirati stílusban beszélgetni egy fiatalembernek — aki szintén a Kijevi Filharmónia Kamaraegyüttesének, a Harmóniának a tagja — társaságában, aki anyanyelvi tisztasággal szólalt meg magyarul: — „Segíthetek? Mert három nyelven nehezen menne...” Közreműködése igazán jólesett, mert így megteremtette a lehetőségét annak, hogy az első pillanatban létrejött rokonszenv és érdeklődés szavakban is kifejeződjön. TAMARA KONCEVAJA — Szerencsés ember vagyok —, mondta Tamara Koncevaja, az együttes szólóénekese — mert mindaz, amit kiskoromban elképzeltem magamnak, valóra vált. Énekesnő vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Kétlem, hogy ehhez csak szerencse kellett. A tehetség mellett gondolom, hogy a felkészülésnek mennyi fegyelmet, lemondást, kitartást követelő kényszere. Vagy öröme a cél érdekében ? — Nálunk otthon az természetes dolog volt, hogy mindenki énekelt. Apám, ha hazajött a gyárból, ahol munkás volt, a négygyerek meg édesanyám, aki amellett egy jó nevű énekkarnak is tagja volt. Valahogy ennek következménye volt, hogy a moszkvai Konzervatóriumba kerültem, és ott ének szakot végeztem. Később azután a Kijevi Filharmónia szólistája lettem. Ennek az együttesnek négy éve vagyok a tagja. — Kiktől énekel szívesen? — Schumann, Mahler. Szviridov, Prokofjev, Bach, Händel — meg az olaszok. Kedvenc énekesnőm Irina Archipova. Korokat átfogó és kifejező szerzők, a barokktól a modernekig. — Igen, de mindezek közül a régi zene áll hozzám a legközelebb. — Érzi, vallja a zene embert emberhez közelebb vivő erejét, varázsát? — Feltétlenül. A zene összekötő kapocs, baráti légkört tud teremteni ismeretlenek között is. De csak a valódi muzsikus. Úgy értem, hogy az, aki igazán átéli a müvét, és így tolmácsolja, képes megteremteni azt az áramkört, amely egybekapcsolja a hallgatósággal. Nagyon sokat kell ahhoz művelődni, hogy beleélje magát az ember egy kor hangulatába. Hogyan is tudnám ezt megtenni, ha teljesen ismeretlen volna előttem. Ezért mielőtt egy szerzőtől eléneklek egy dalt elolvasom az életrajzát, hogy közelebb jussak hozzá. De ez még nem elég, hiszen a körülményeit, a népét, melyből származik is ismernem kell valamennyire. De akkor már nem hagyhatom ki a nép történelmét se. Csak olvasás, tájékozódás, a megértés után tudom kellőképpen átélni és tolmácsolni azt, amit a szerző müvében kifejezett. Csak a hiteles, az átélt zenére jön visszhang a közönség részéről. Vajon az éneklés technikai része, a gyakorlás mennyi időt kíván naponta? Pihenőnap csak a koncertezést megelőző napon van. különben legalább napi másfél órát skálázik, gyakorol. A szereplés napján is. A testi erőnlét, a jó kondíció megőrzése érdekében naponta rendszeresen tornázik. Ezt is élvezettel végzi, soha ki nem hagyja. És még vár rá másfajta kötelesség is. Feleség, anya, háziasszony. A félje hegedűs. így a zene szeretete, értése folytatódik a családban. Nem kivétel a gyerekük sem. hiszen ebben a légkörben él. eszmél a világra. — Négyéves a kisfiam, de már kapott egy kis hegedűt. A féijemmel együtt úgy gondoljuk, hogy már itt az ideje, hogy elkezdje hegedülni tanítani. Biztosan átadják neki azokat a gondolati és érzelmi indításokat, amelyekről Tamara beszélt: Csak a megismert igaznak valódi átélésével és kifejezésével teremthet visszajelző. meleg emberi kapcsolatokat. Az ő esetükben a zene nyelvén. A művésznő útja tovább vezet tőlünk ezúttal az NDK-ba. Berlinbe. — Ha ilyen boldog, elégedett, mert úgy érzi, hogy szerencsés, talán nincs is olyan vágya, ami még teljesületlen? Kicsit gondolkodik a válaszon, magában latolgatja, azután egy kis zavarral küzdve csak annyit mond: Erről még nem szeretnék beszélni. így jó. Ha mindig többre vágyik az ember. BERTHÁNÉ S. ILONA (ÍtoÍt)
