Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-15 / 47. szám

o o H ol volt, hol nem volt, de valahol mégiscsak volt egy kisfiú, úgy hív­ták, hogy Jankó. Ez a Jankó egészen kicsi kisfiú volt, apró volt mindene: az orra, a füle, a szája, a kisujja, de a legapróbb mégiscsak a tündérkéje volt, olyan icurka-picurka, hogy még a mama gyűszűjében is elveszett, alig lehetett megtalálni. Nem volt nagyobb a lehető legkisebb mákszemnél. De Jankó éppen elég nagynak találta, na­gyobb tündérrel nem is igen tudott volna mit kezdeni. Ez az icurka-picurka mákszem-tün­dér estéről estére meglátogatta Jankót. Amikor lefeküdt, s a mama eloltotta a lámpát, a tündér menten ott termett a párnáján, odatelepedett a füléhez, sőt egyenesen beletelepedett a fülébe, és mesét mondott neki. De olyan csodála­tosan mesélt, olyan tündér módra me-Például arról, amit Jankó különös­képpen szeretett hallani és látni. A mese úgy kezdődött, hogy a tündér intésére virágos mező támadt a szoba helyén. Jankó meg olyan icurka-picur­­kára zsugorodott, mint a tündér. Ket­tesben sétálgattak a fü között, kéz a kézben, mintha csak szálfaerdőben ba­rangoltak volna. Fejük felett a nap ra­gyogott, fülükbe bogarak zümmögtek, s később a hátára vette őket egy fecske. Felrepültek a felhők közé, és ott guri­­gáztak az esőcseppekkel, mint az üveggolyókkal. Telt-múlt az idő, s a tündér minden este más mesét mondott, mert renge­teget tudott, többet, mint a legvasta­gabb meséskönyv. Egy este azután így szólt a tündér: — Jankó, most az utolsó mese kö­vetkezik. Hárs László Jankó és a mákszem-tündér sélt, hogy Jankó nemcsak hallotta, ha­nem látta is a mesét. Miről is mesélt ez az icurka-picurka mákszem-tündér? Például a teásfazékról, amely oly pompásan pöfögött, hogy versenyre kelhetett volna a gőzmozdonnyal. Ver­senyre is kelt, és a gőz szétvetette. Például a ceruzáról, amelynek hegyé­ben csodálatos képek laktak. Csak kéz­be kellett venni a ceruzát, s az már rajzolta is a képeket, amelyek menten megelevenedtek, és leröppentek a pa­pírról. Jankó semmit se szólt, még a léleg­zetét is visszafojtotta, úgy várta az utolsó mesét. A mákszem-tündér pedig intett piri­­nyónál is pirinyóbb kezének még sokkal pirinyóbb ujjával, és Jankó máris egy nagy termet látott. A teremben padok sorakoztak, a padokban gyerekek ültek, és a terem végében magasodó fekete táblára figyeltek. Jankó nézte, nézte a gyerekeket, és balról a második padban egyszer csak megpillantotta saját ma­gát is, amint az irka fölé hajol, és egy nagy A betűt ír. Aztán az iskola kapuját látta déli napsütésben. A kapun iskolá­sok özönlöttek ki. Kereste magát az elsősök között, de nem lelte. Sorra lépdeltek ki a gyerekek az iskola kapu­ján, az elsősök után a másodikosok, aztán a harmadikosok és így tovább. Végül kiléptek a nyolcadik osztályosok is, és Jankó egy nagyon-nagyon isme­rős fiút pillantott meg köztük. Addig­­addig törte a'fejét, hogy honnan is ismeri ezt a fiút, amíg eszébe jutott, hogy innen az ágyból, mert ö maga az a nyolcadikos, senki más. — És most elég a meséből, Jankó — mondta ekkor a tündér. Kapta magát, beosont Jankó fülébe. Könnyen tehet­te, hiszen apróbb volt, mint a legap­róbb mákszem. Mind beljebb és bel­jebb osont, addig-addig, míg eljutott egészen a szivéig ... Másnap reggel Jankó felkelt, meg­mosdott, felöltözött, megfogta a ma­mája kezét, és elment vele az iskolába, abba, amit a tündér meséje megmuta­tott neki. S attól a naptól fogva többé senki se telepedett Jankó párnájára vagy fül­cimpájára, de nem búsult ezen egy cseppet se, mert érezte és tudta, hogy a tündér most már a szívében lakik, s ott dobogja a meséit. Figyeljetek jól, biztosan a ti szívetek­ben is ott lakik egy icurka-picurka tün­dér, és meséket dobog nektek. Csak meg kell hallani. A „Hogyan szedte rá a kádár a farkast" című lett népmesét mutatta be a Vili. Du­­namenti Tavaszon Je­­riga Vince, Kiss Péter, KoítiaT Milan, Kucsera László, Lukács Andrea, Meton Éva, Németh Andrea és Tóth Péter, akik az Ekecsi (Okoö) Magyar Tanítási Nyel­vű Alapiskola MICI­MACKÓ bábcsoportjá­nak tagjai, s évek óta serényen dolgoznak Németh Ilona tanító néni vezetésével. Fel­lépésükkel méltán ér­demelték ki a közön­ség elismerését. Hrapka Tibor felvétele Kedves Gyerekek! Aki ismerős közületek a gyer­mekversek világában, nem elő­ször találkozik Horgas Béla nevé­vel, nem először olvas tőle verset. Sőt azt is tudhatja, hogy feleségé­vel, Levendel Júliával együtt „négykezest" is írtak, közösen adtak ki könyveket, gyerekek­nek, de felnőtteknek is. Horgas Béla IDÖFA című versét olvassátok el figyelmesen, több­ször is, azután próbáljátok meg lerajzolni mindazt, ami a versben képileg megragadó. Mondjuk úgy, hogy megpróbáljátok elképzelni a hársfatündért... Versenyezhet­tek isi Vigyétek el lapunkat az iskolába, a rajzórára, kérjétek meg a tanítótokat, hogy e felada-Horgas Béla Időfa Ki lakik, lakik-e valaki a fában ? Négy tündér lakik a hársfában, négy tündér, illanó, ősszel szomorkodó, tavasszal a széllel, nyáron nevetéssel, télen takarózik ezüsthárslevéüel... tot közösen oldjátok meg. Rajzai­tok bármilyen technikával ké­szülhetnek, sőt ha úgy gondoljá­tok, egy-egy képen többen is dol­gozhattok. A legjobb rajzokat azután küldjétek be szerkesztő­ségünk címére: 812 03 Bratisla­va, Martanoviőova 20. Küldheti­­tek csoportosan egy-egy iskolá­ból vagy művészeti népiskolából, de egyénileg is. Rajzaitokat a jövő év folyamán rovatunkban közöl­jük, benneteket pedig rajzeszkö­zökkel — kellékekkel jutalma­zunk. Várjuk IDÖFA-illusztrációi­­tokat, amelyekhez ne felejtsétek el mellékelni neveteket, címete­ket, s azt, hogy melyik iskola tanulói vagytok. Ki lakik, lakik-e valaki u fában? Ott lakik az idő ágas-bogas házban. Négy ablaka nyílik, négy ajtaja táruk négy tündér tekint ki ezüst-odújából... \ Ki lakik, ki kérdez? Forog az időfa: porban a gyökere, felhő a tajtéka. Ki lakik, lakik-e valaki a fában? ki lakik, hallja-e, ha hívom eljön-e, ha eljön, hiszi-e: négy> tündér, illanó ősszel szomorkodó, tavasszal a széllel, nyáron nevetéssel, télen takarózik ezüsthárslevélleL Ki lakik, lakik-e valaki a fában ? Az idő lakik a hársfában, lakik az ágában, lakik a törzsében, ezüst levelében, föld alatt ágazó hajszálgyökerében...

Next

/
Thumbnails
Contents