Nő, 1983 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-08 / 46. szám
CSALÁDI KOR Hol találhatná másutt az olvasó alkoholizmussal foglalkozó sorozatunk további részeit, mint éppen itt a Családi körben? Hiszen a család szenvedi meg — sokszor végzetesen — az alkoholista szülő, családtag magatartásának, betegségének következményeit. Mit tehet a feleség vagy a férj. hogy meggyógyuljon a beteg? Segíthet-e a munkahely? Van-e remény a teljes gyógyulásra? Ezeknek és a többi kérdésnek az időszerűségét sorozatunk visszhangja is alátámasztja. Szinte naponta érkeznek a levelek, a panaszok, amelyekben olvasóink saját, sokszor tragikus tapasztalataik által indíttatva mondanak véleményt, kérnek tanácsot, várnak segítséget. Három részben közlünk a szakemberekkel erről folytatott magnóra rögzített beszélgetést. Közben azonban továbbra is várjuk a leveleket. kérdéseket. Ezekkel lapunk 49. számában kezdünk foglalkozni. Addig olvassák figyelmesen sorozatunkat. ként kezelő 18. századi szemléletváltozáshoz mérhető. Hatása azonban mégsem akkora, mint amazé. Az alkoholizmus körül még ma is sok a vita, kialakulásának és gyógyításának a megítélésében egyaránt. Tény, hogy összetett jelenséggel állunk szemben, a betegség a testben, a lélekben, a szőkébb és tágabb környezetben egyaránt elvégzi romboló hatását, az orvoslás lehetőségeit ebből a sokféleségből kiindulva kell keresnünk. Ezekről a gondokról beszélgetünk dr. Bajnok István pszichiáterrel, dr. Bordás Sándor pszichológussal és dr. Hunőík Péter belgyógyásszal. Ki az alkoholista ? dr. Bajnok: Ez az első probléma, amelyen világszerte vitatkoznak a szakemberek, hogy mikor betegség és mikor csak rossz szokás az ivás. A közvélemény megítélése ugyanígy ingadozó, ameddig rendszeresen iszol, részeges vagy, de ezt csak itt-ott látják meg, addig rendes embernek tartanak. Mihelyt elmégy a kezelésre, köztudomásúvá válik, már megítélnek, betegnek tekintenek. Pedig lehet, hogy csak éppen megütöd a normát, de ha kezelésre mégy, már alkoholistának tekintenek. Mert az átlagember el sem tudja kép-Abból már körülbelül sejtheti, hogy van-e remény a kezelés eredményességére, vagy nincs. Ha jó az indok — pl. a család késztetése, azt mondja a beteg, rájöttem, hogy csúnyán viselkedem otthon, a gyerekek ezt már látják, már megnőttek — ez elég erős indok a leszokásra. Sőt, azt hiszem, a siker egyik záloga, ha összefog a család. Ez az elsődleges feltétel. Nem hiszem el, hogy olyan környezetben, amelyik nem támogatja a leszokási kísérletet, sikeres lehet a kezelés, hogy sokáig kibírható az absztinencia. A munkahelynek milyen a szerepe a részegeskedőknek vagy alkoholistáknak a kezelésre jelentkezésében? Több szakember véleménye szerint a munkaadók általában nem érdekeltek abban, hogy foglalkozzanak ezzel a problémával. Néhány munkahelyen baleset forrása lehet az italozás, de éppen ezek a munkahelyek azok. amelyek a legnagyobb munkaerőgondokkal küzdenek. tehát inkább takargatják az alkoholistákat, semhogy kezelésre küldenék őket. vagy más szankciókat foganatosítanának velük szemben illetve az érdekükben. dr. Bajnok: Én még pontosan azt KOCSIS ARANKA Fertőzésveszély III. Fotó: Borzi László Amióta csak ismeri az ember az alkoholt és annak bódító hatását, azóta születnek intézkedések a társadalom részéről a „részegségnek és tobzódásnak" veszedelme ellen. Ám csak korunk jutott el odáig, hogy az alkoholizmust nem „iszonyoságos gonoszságának, nem bűnnek tekinti, hanem betegségnek. Ennek a szemléletnek a megfogalmazása, amely egy magyar származású tudós. Jelűnek nevéhez fűződik, jelentőségében az elmebajokat betegség« zelni, hogy valaki józanul, saját akaratából menjen kezelésre. A félelmet, hogy lecsúszol a létrán, hogy konfliktusaid vannak a munkahelyeden, a családban a közvélemény általában nem fogadja el okként arra, hogy valaki kezelésre jelentkezzen. Egyébként az első kérdésem a beteghez az, hogy miért jött. Mert le akar szokni? De miért akar leszokni ? Az orvos elsődleges feladata, hogy megkeresse az okot, az indokot, miért akar leszokni az ivásról a páciens. mondanám, hogy éppen ezért volna a munkaadó érdeke a kezeltetés, hogy megtarthassa a dolgozót. A felmondással nem oldanak meg semmit. S mit mutat a gyakorlat? Jelentkeznek-e betegek a munkahely ösztönzésére? dr. Bajnok: Nagyon kevesen, bár a számuk egyre emelkedik. Egyre javul az alkoholelvonó intézetek és rendelők kapcsolata a munkahelyi Vöröskereszttel és az üzemi orvosokkal, így lehetőség nyílik a betegek felkutatására. A kezelést a munkahely nem rendelheti el. Holott a helyes eljárás az lenne, hogy elküldjék a dolgozót az üzemi orvoshoz, beszéljék meg a kivizsgálást, s ha még lehet, még érdemes, járjon a beteg kezelésre. Kapjon a dolgozó fi- i gyelmeztetést: vagy kezelteti magát vagy elbocsátják, mert erre joga van a munkaadónak. Ha a dolgozó értelmi szintje, a személyiség leépülése még nincs azon a fokon, akkor valószínű hogy az előbbit fogja választani, mert addig, míg a kezelés tart, jár a dolgozónak a szabadság, joga van eljárni a kivizsgálásokra, tablettás járóbeteg-kezelésre, utókezelésre stb., és a munkaadónak nincs joga öt alkoholizmusáért elbocsátani. dr. Hunőík: Jó lenne, ha tisztáznánk, mennyire meghatározott az alkoholizmus genetikailag, és milyen szerepe van a környezetnek a kialakulásában. Nagyon sok beteg azzal mentegeti magát, hogy örököltem, hajlam, a családban volt, tehát kénytelen vagyok inni. Tény, hogy a hajlam velünk születhet. És éppen ezért nagyon fontos a környezeti tényező szerepe. Tudniillik, ha valakiben megvannak ezek a hajlamosító tényezők, magán viseli ezeket a jegyeket, akkor valóban nem sok kell neki ahhoz, hogy alkoholistává váljék. S itt jutunk el az alkoholfogyasztás szerepéhez a társadalmunkban, ami egy következő fontos tényező az egész kérdéskör megítélésében. Nagyon nagy az eltérés az ősi alkoholfogyasztás és a mai között. A primitív törzseknél pl. az alkohol, ill. bizonyos kábítószerek fogyasztása alkalomhoz volt kötve, egy bizonyos rituáléhoz. Ekkor nem számított bűnnek a részegség, nem volt szégyen. Azokban az országokban, ahol még megvan egy ilyenfajta alkoholfogyasztás hagyománya —, és Keleten szerintem még megvan —, ott a valódi alkoholizmus veszélye nem áll fönn. Az alkoholizmus veszélye ott jelenik meg, ahol az alkohol az oldószer szerepét tölti be, feszültséget feloldó szerként fogyasztják. dr. Bajnok: Szomorú tény, de ki kell mondanunk, hogy senki sem tudja a világon, sem az orvosok, sem a pszichiáterek, sem a pszichológusok, sem a szociológusok, hogy miért isznak az emberek egyre többet? Miért növekszik az alkoholisták száma. Rengeteg elmélet van erre. dr. Bordás: Növekszik és állandósul a feszültség, a szorongás, a gátlások nyomása az emberben, amelyek lelki tényezők, de külső okokkal is összefügghetnek, pl. a túlnépesedéssel, a városok túlzsúfoltságával járó gondokkal. Azért szorongunk, mert nem tudjuk a problémáinkat megoldani olyan szinten, ahogy szeretnénk. Az emberbe az igények valahonnét belétáplálódnak, hajtja magát, aztán a felgyülemlett feszültséget nem tudja hol, nem tudja mikor feloldani. A régi ivási szokásrendnek is volt szorongásfeloldó szerepe, csak éppen alkalmakhoz kötötték, tehát korlátozták az engedélyezését. dr. Bajnok: Azaz kimondottan „szelepek" voltak. dr. Bordás: Igen. arra akarok kitérni, hogy, manapság talán az emberek gyakrabban érzik szükségét, hogy úgymond „ventilláljanak". Talán arról is szó van. hogy az eddigi tilalmi rendszerek mára érvényüket veszítették, új rendszerek pedig még nem léptek a helyükbe, s az emberek nem tudnak mihez, milyen normákhoz igazodni. dr. Bajnok: Az embereknek manapság módjuk van többet inni, mint eddig bármikor volt. Tehát a növekvő alkoholizmus az életszínvonal természetes velejárója is lehet. dr. Hunőík: Nagyon lényeges, hogyan fogyasztunk alkoholt, milyen, szinte primitív módon állunk a fogyasztásához. Miért tudnak úgy inni — lehet, hogy mennyiségileg sokkal több alkoholt — népek, hogy egyáltalán nem válnak tőle alkoholistává. Mikor az ember pl. a jól végzett munka után könynyedén, felszabadultan iszik, az alkohol a társalgás kísérőiéként a jó közérzet egyik kiváltója, vagy az étkezés utáni ivás esetében sem beszélhetünk alkoholizmusról. Amikor nem az az elsődleges célja az alkohol fogyasztásának, hogy bódult állapotot váltson ki minél hamarabb, akkor az szerintem nem alkoholizmus. (folytatjuk)
