Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-12 / 42. szám
Fotó: Iqor Grossmann ban és a Zeneművészeti Főiskolán szerezte, ahol olyan kitűnő mesterek nevelik a fiatalokat, mint Vlková-Smutná és Anna Hrusovská professzorok. Tanulmányai alatt hét esztendeig a Lúcnica szólóénekesnöje volt. 1971-től pedig a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadának tagja lett, s kinyílt előtte a siker kapuja. Lírai szoprán, repertoárjában a műfaj legnehezebb darabjai találhatóak. A siker kulcsa, művészetének titka tehetsége, de kemény munkája is. Maga is szerényen vallja, hogy a tehetség csak a kezdet, a kiindulópont, s a pálya további sikere — vagy sikertelensége — attól függ, hogy ki mennyire tud gazdálkodni vele, ki mennyire fejleszti, ápolja. A művésznő tehetsége és erős jelleme kiváló művészi személyiséget szült. A fejlődésben azonban nem szabad megállni. Egyre nagyobb értékeket, egyre nagyobb tökélyt, kiegyensúlyozottságot kell a művésznek elérnie. S mindezt nem csupán a sikerért, a hírnévért, hiszen mindkettő múlandó, hanem elsősorban a saját lelki békéje, elégedettsége az én megtalálása érdekében. Magdaléna Hajóssyová művészi fejlődésében új fejezetet nyitott a külföldi művészekkel való, maximális befektetést és erőkifejtést igénylő találkozás. Igényesnek kellett lennie önmagával és eddigi teljesítményeivel szemben is, de győzött a művész, s győzött az ember. Hangja szárnyalva tör fel, nincs olyan akusztika, amely segíthetne hibát lelni a kristálytiszta énekben, mely precíz technikával, érzékenyen szól a hallgató szivéhez. Az énekesnő a szavakat is átéli. Szövege tökéletesen érthető. S milyen Magdaléna Hajóssyová, az ember? Őszinte, semmit sem titkol el. Egyenes és tiszta. Nem megalkuvó, sem a művészetben, sem emberségében. Felelőssége tudatában vallja magát ilyennek, mert felelősségtudata a kormányosa munkájában, magánéletében is. Ha megjelenik a színpadon vagy a koncertpódiumon, s felhangzik csodálatos éneke, szinte hihetetlen, hogy vele beszélgettem az előbb. Az egyszerű öltözködésében és viselkedésében is tartózkodó, természetes, barátságos, szívélyes asszony, nem hasonlít a képzeletünkben élő énekesnőkhöz. Olyan közvetlen, hogy néhány szó után úgy tűnik, mintha régóta ismerném. Szívesen, felszabadultan nevet, kacag. A mosoly sohasem hervad le arcáról. Talán csak a hanghordozás alapján tartja öt az ember énekesnőnek. Munkájáról így vall: mindenkinek önállóan, adottságai tudatában kell dolgoznia. Komoly felelősségtudattal kell végezni nemcsak az én munkámat, hanem minden munkát. A rendszeresség is fontos, talán a legfontosabb, s persze az eredmény. Mindig a legjobbat kell adni. Hogy nyugodtan írhassam alá a nevemet. S az ember ilyenkor nem is gondol arra, hogy a láng elemésztheti. Csak égni, lángolni akar, a művészet lángjával lelket gyújtani. AGNESA TRUHLÁROVÁ fMAGDA LÉNA HAJÓSSYOVÁ — a csehszlovák államfő hozzájárulásával — a művésznőnek. Magdaléna Hajóssyová külföldi sikerei ellenére sem szakította meg kapcsolatát a szlovák zenekultúrával. Továbbra is a Szlovák Filharmónia szólistája, állandó vendége a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadának, fület-lelket gyönyörködtető kamara- és operaáriái, melyek a Supraphon és az Opus gondozásában jelennek meg, elárasztják a hanglemezpiacot, s a Prágai Tavaszon és a Bratislavai Zenei ünnepségeken is fellép. A külföldön felzúgó taps, amellyel szereplését jutalmazzák, arról tanúskodik, hogy zenénket, művészetünket méltóképpen képviseli a világban. Ez év májusában Érdemes művész címmel jutalmazták, de más értékes elismerésben is részesült: megkapta a Fric Kafenda-díjat, valamint Cikker Játék a szerelemről és a halálról című operájában nyújtott alakításáért a Zeneszerzők Szövetségének díját is. Magdaléna Hajóssyová énektechnikájának alapjait a bratislavai konzervatórium-A berlini Német Állami Operaház együttesének és szólistáinak fellépése minden bizonnyal a Bratislavai Zenei Ünnepségek egyik legvonzóbb, legtöbb nézőit csalogató műsorának ígérkezik. A színház rendezői hagyományai, színpadi megoldásai az egész világ zenerajongóinak figyelmét fölkeltették. Városunk közönségének klaszszikus repertoárjuk egyik legszebb darabjával, Mozart Cosi Fan tutte című operájával mutatkoznak be, s nem kis büszkeségünkre az előadás egyik pillére épp a mi kiváló szoprán énekesnőnk, Magdaléna Hajóssyová érdemes művész lesz. A művésznő és a berlini operaház kapcsolata néhány éves múltra tekint vissza, s e pár esztendő alatt Magdaléna Hajóssyová a publikum kedvencévé „énekelte" magát. Nemcsak a közönség, hanem a szakemberek tetszését is elnyerte, hiszen kétszer kapta meg a kritikusok díjá-t, az ún. Theater Kritik Preis-t, amelyet a berlini kritikusok Ítélnek oda az idény legjobb alakítását nyújtó művésznek. Először 1977-ben Gounod Faust és Margaréta című operájának címszerepében, majd 1981-ben az Idomeneo című Mozart-opera Elektrájának alakításában bizonyította be kiváló képességeit. Az NDK kulturális minisztere 1979-ben a Kammersängerin címet, 1981 októberében pedig az ország kultúrájának felvirágoztatásáért a National Preis-t, az NDK államrendjét adományozta Magdaléna Hajóssyová civilben és Mimi szerepében Puccini Bohémélet című operájában vendégünk ÍDÖit)
