Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-26 / 5. szám
i struktúrát, megkérdőjelezve minden olyan modellt, mely a nemek hagyományos társadalmi szerepére épült. A még ma is családfő szerepet alakító férfiaknál többnyire sajátos tekintélyválság alakult ki. Tapasztalták ugyanis, hogy a már említett struktúrára épülő tekintélyük materiális alapjait kikezdték a társadalmi folyamatok, s az ezáltal létrejött bizonytalanságérzés egyeseket sajátos módon még erősebben kőt az egykori modell tudati maradványaihoz. A valósággal szembeni érzéketlenség a családon belül elszigeteli az ilyen férfit, aki fokozatosan maga is kezdi idegen közegnek érezni környezetét, és eleinte ösztönösen, majd a megoldást tudatosan vállalva kitér gondjai elöl. s azokat a helyeket keresi, ahol egykori tekintélyének felszíni formái továbbra is érvényesülnek. A hagyományos értékrendben férfivirtusnak tekintett alkoholfogyasztás időlegesen visszavezeti a korábbi állapot érzetéhez, ám ez gyakran együtt jár a családdal szembeni agresszió feléledésével, és olyan összetűzések produkálásához vezet, amelyeknek a következményei már a kriminalitás területére tartoznak. 7. Az udvar: görög színház játéktere. Díszlete: rajcsúr, körtefa, szekér, ganajrakás, baromfi, ló s tehén__ Félkörben dombok — a közönség helye. Megrugdalt asszony, megriadt gyerek. Lárma. Szitkok. Pusztulj! Sikoltozás. S a hold alatt, akár a látomás, megpördül az udvar. Arc. Bot. Arc. Kezek. S mutatkozik, ami a díszlet mögött: idegek s erek zsinórpadlása. Az alkohol kék lánggal szertefröcsög. Megnyugvás nélkül buknak ki e körből vert s verő „hősök". Arcuk lehull a sárba. Néma a kórus: pár beteg akácfa. 8. ... továbbra is létezik egy hátrányos szociális örökséggel induló, anyagilag általában létfenntartási gondokkal küszködő, minimális iskolázottsággal esetleg még igen, de szakképzettséggel már nem rendelkező réteg (...) E csoport tagjait nem kötik erős szálak a társadalom mindennapi életéhez, perifériális helyzetüket adottságnak fogják fel, melyhez inkább alkalmazkodnak, mintsem annak megváltoztatására törekednének. Ebből a körből kerül ki a munkakerülők, az alkalmi munkások és a kvalifikálatlan munkásrétegek túlnyomó többsége is. Ha jellemző is a munkavégzés e réteg egyes tagjaira, már korántsem mondható ugyanígy jellemzőnek a munkával való azonosulás akár csak legszerényebb mértéke is, hiszen — helyzeténél fogva — e réteg végzi a legnehezebb, mások által nem vállalt munkákat. E réteg túlnyomó többsége a munkával való megbékélés eszközeként veszi igénybe az alkoholt, természetes állapotnak tartja, hogy ha nem is ittasan, de csak bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után álljon munkába. 9. Vagy egy éve annak, hogy a járási nemzeti bizottság elrendelte (...) szeszes italt csak délután fél kettőtől árusíthatnak. — Csakhogy ez nem sokat segít. Tíz órakor, amikor kinyitok, már olyan állapotban állnak az ajtó előtt, hogy elég egy tízes sör, és nem tud az illető a lábán megállni. Aki inni akar. az megtalálja a módját. Ez a vendéglő a falusiaknak elég volt. fehér asztal mellett üldögélhettek, poharazgattak. De ennyi embernek? ... Esténként annyian vannak, hogy alig tudok kiszolgálni, a füstöt meg vágni lehet. Azután ha ilyen embertömegben elkezd valaki kötekedni, egykettőre megvan a verekedés. A minap vagy hatvan-nyolcvan ember akaszkodott össze. A székek, az asztatok egy pillanat alatt felborultak. Eloltottam a villanyt, és próbáltam kitoloncolni őket. Olyankor elég, ha kettő kint az utcán folytatja a verekedést, a többi kitódul utánuk. A legrosszabb a fizetés utáni nap. És a hétfő, a kedd, amíg tart az otthonról hozott pénz. 10. Társadalmi munkamegosztásunk mai formái között még nem kivételes az, hogy egyes emberek a képességeiktől és a képzettségüktől jelentős mértékben eltérő tevékenységgel biztosítják megélhetésüket. (...) Figyelemmel arra, hogy a szakmailag alkalmatlan vagy a szakképzettséggel nem rendelkező vezetők csak fokozatosan kerültek, illetve kerülnek ki a vezető beosztásokból, a probléma egyaránt állandósult társadalmi szinten és az említett vezetők egyéni gondjaként. Az alkalmatlan vezető, ha felismeri e sajátosságot, fokozatosan mélyülő konfliktushelyzetbe jut, képességeinek hiánya nap mint nap ismétlődően igazolódik előtte, s a súlyosbodó válság elől többen az alkoholban keresnek megoldást. (...) A szakmailag képzetlen, de nem alkalmatlan vezetők nagyrészt rákényszerültek — ha ehhez megvoltak az adottságaik —. hogy a képzettségre épülő, nagy intenzitású munka helyett más érvényesülési módokat kutassanak fel helyük megőrzése érdekében. Más rétegek mellett ők mind közelebb jutottak a hajdani uralkodó osztály egyes magatartásformáinak átvételéhez, baráti és asztaltársaságok, vadásztársaságok és számos más formáció vált fedőszervévé az elvtelen érdek-összefonódásoknak. Az alkohol ebben az esetben kísérőjelenség — feltűnő kísérőjelenség —. mely a jelzett körülményekkel fontos tényezőjévé válik a protekcionizmusnak ... 11. A férfi újra ivott, türelmetlenül és ingerülten, aztán rosszkedvűen elfordult az asszonytól és egy távolabbi asztaltársaságot vizsgálgatott. Tulajdonképpen kétéltű ember volt. Kádár Zoltán, a szerkesztő, müveit, jó modorú és intelligens férfi, tehetséges újságíró. Idegrendszere csupa érzékenység és fogékonyság a problémák iránt, s egész lénye sugározza a jó ismeretét, a komoly, öntudatos emberséget. Az asszony is ezért követte, a tehetségéért, az emberségéért... S ugyanez a Kádár Zoltán néha gyökeresen megváltozik. Vonásai megpuhulnak, arckifejezése löttyedt lesz, bamba értetlenség telepedik rá, de a legijesztőbb ilyenkor mégis a szeme. (...) Ismeretségük kezdetén a férfi sem tagadta előtte, hogy néha iszik. — Tudod, vannak esetek, amikor igazán szükségem van az italra ... És azt hiszem, olykor minden gondolkodó ember iszik. A modem ember, aki világos ésszel és logikai módszerekkel szemléli a világot, néha olyan logikátlanságokra bukkan az életben hogy ha őszinte és igaz ember, és él benne a megismerés tiszta vágya, szüksége van valamire, hogy az egészet elfelejtse ... Ne hidd, hogy az ital ízét szeretem ... Nem, sőt néha utálom, mert másnap rosszul vagyok tőle ... a kötetlenségre vágyom, a fesztelen hangulatra, a korlátlan szárnyalásra, mondhatnám, törvényen kívüli állapotra van szükségem ... 12. A jól képzett és többnyire fiatal szakemberek nem alaptalan ambíciói a tényleges helyzettel szembesülve erősödik meg benne. A személyiség tartós válsága nagy valószínűséggel vezet az alkohol igénybevételéhez ... 13. A Ferenceseknél egy sarokasztalnál könyökre dőlve iszik a halál. Új életem könyörtelenség, illúziótlanság s magány. Ebben a városban nincsen egyetlen társam, magam vagyok, mint az úristen, s mint mindenki a halálban. Barátaim sorra elszélednek, s engem vádolnak, hogy hidegülök. Ágként elhajlók tőlük jobbra, de beérnek rajtam újabb fürtök. Nagy fülű legyek dönögnek, az egyik asztalomra száll, hol fél liter bor mellett mutat velem a választható halál. 14. ... a bontóperek ítéleteinek jelentős hányada csak részben hajtható végre. A végre nem hajtható rendelkezés szinte minden esetben a lakás kérdésére vonatkozik, hiszen bármely fél lesz jogosult a lakás használatára, a volt házastárs nem tud elköltözni, mivel nem talál lakásmegoldást. (...) Az e helyzet következtében kialakuló zaklatott állapot, a megoldás távoli vagy kilátástalan volta, a házastárssal szembeni nagymérvű ellenérzés egyes személyiségtípusoknál — egyéb levezetési mód híján — elvezethet az alkoholhoz. 15. Előttem víz mögöttem sár, feleségem részegen jár. Holtrészegen kötekedik, mindenkivel kurválkodik. Málinkóri. feleségem, főzz egy erős kávét nékem, főzz egy erős kávét nékem, fejemet a gond kínozza! 16. ... a válást követően — a gyermekelhelyezés, vagyonmegosztás, valamint a lakás kérdésében hozott döntés nyomán a hajdani férjnél komoly, és nem megalapozatlan veszteségérzet alakult ki. Ez az érzés motiváló erővé vált a későbbiekben, hiszen a férj az igazságérzetével össze nem egyeztethető döntést sem érzelmi, sem értelmi alapon nem tudta feldolgozni, a döntés megváltoztatására pedig természetesen semmi legális lehetősége nem volt. Olyan válsághelyzetbe került ezáltal, melyből — el kell ismernünk: gyakran önhibájából — nem találta a kivezető utat, s a megoldhatatlannak tűnő konfliktus elöl kitérve az alkoholhoz fordult. 18. Ott ült ezen az utolsó péntek estén Gergő mester a József utcai kocsmában, s érezte, hogy sok minden véget ért kint és bent egyaránt. Bólogatott a viaszosvászonnal letakart asztal mellett, s időnként megtapogatta felrepedt ajkát, amely tegnap óta kettős fájdalommal sajgott és lüktetett. Pedig a seb nem volt nagy, rá se fütyült volna, ha holmi kocsmai alkalommal szerzi. De hogy a fia tegnap este szájon vágta, az mindennél jobban sajgott Gergő mesternek. A kedvenc, a Kisgergö, akiből mérnököt nevelt, akit taníttatott, hogy több legyen nála (...) Igaz, hogy nem Kisgergö kezdte, hanem ö maga, de nem rosszakarattal, csak már kellett, hogy kimondja azokat a kérdéseket, melyek tövisként böködték a belsejét. Mert ö, Gergő mester, értette az unokája beszédét, de a felesége nem. Ez volt a baj. Kisgergö pedig, se szó, se beszéd, szájon vágta a második kérdés után. Jó, jó. hát beszélje az anyja nyelvét az unoka, ha már úgy hozta a sors, de azért a nagyanyja nyelvéből is ragaszthatnának rá pár szót. Hiszen senki se károsodna attól, ha a gyerek a nagyanyja szavát is értené, ha a narancsot vagy a csomag cukorkát, amit csak neki tartogat, meg tudná köszönni... Nem akart ő semmi rosszat; Kisgergö feleségét se akarta megsérteni, hiszen kedvelte a menyét. Nem, nem volt joga Kisgergönek arra. hogy kezet emeljen az apjára. Nem, nem volt joga, mégis megtette. (...) Lám, nézett fel hunyorogva a kocsmát bevilágító villanykörtére, milyen kevés kell ahhoz, hogy valami leomoljon. Néha elég egy hiányzó szög. néha elég egy fájdalmas kérdés kimondása, s ami egy volt, ami szilárd egész volt, szertefröccsen, mint betonon az üvegedény. A csaposon kívül csak Gergő mester volt a helyiségben. Az öreg fölállt, odabotorkált a söntéshez „Tölts még eggyel", mondta a csaposnak, aki a söntésre könyökölve nézte a padlót. 19. Kiből lehet alkoholista? Gyorsan ideírom a választ: mindenkiből. Útkaparóból és miniszterből, született félnótásból és korszakalkotó tudósból. Kőművesből, íróból, gyárigazgatóból, varrónőből, színészből, tanítóból „vagy ahogy tetszik", amint azt Shakespeare mondja. Sejtjeinkben lapulva várja a maga győztes pillanatát az a mefisztói ocsmány csira is, amely emberré válásunk szép virágos kertjében dudvaként ütheti fel fejét. Egy jóhiszemű kertész persze könnyen segíthet a dolgon, de ki legyen itt a Kertész? 20. 1979-hez viszonyítva Szlovákiában 1980-ban 16 000 hektoliterrel növekedett a szeszes italok gyártása, az egy főre eső fogyasztás pedig — tömény szeszben számítva — 10,4 literről 10,7 literre nőtt. ZALABAI ZSIGMOND FORRÁSMUNKÁK 1. Tinódi Lantos Sebestyén: Sokféle részögösről 2. Az SzNT bizottságai az alkoholizmusról tárgyaltak. Új Szó, 1981. dec. 17. 3. Ady Endre: A fekete zongora 4. Ferencz Zoltán: A szociális kóreredet: az alkoholistává válástól a bűnözésig. Valóság. 1981. 12. sz. 5. Zs. Nagy Lajos: Bordát 6. Ferencz Zoltán: F. end. 7. Varga Imre: Parasztudvar 8. Ferencz Zoltán: F. end. 9. H. Zsebik Sarolta: Változó Duna-táj. A Nő Évkönyve 1982. 10. Ferencz Zoltán: F. eml. 11. Duba Gyula: Csillagtalan égen struccmadár 12. Ferencz Zoltán: F. eml. 13. Tőzsér Árpád: Választható halál 14. Ferencz Zoltán: F. eml. 13. Cigány népköltés Bari Károly fordításában 16. Ferenc Zoltán: F. eml. 17. H. Zsebik Sarolta: Változó Duna-táj. A Nő Évkönyve. 1982. 18. Gál Sándor: Bontás , 19. Bárczi István: Az alkohol rejtelmei. Vasárnapi Új Szó. 1981. márc. 3. 20. Az SzNT bizottságai az alkoholizmusról tárgyaltak. Új Szó, 1981. dec. 17. (nöu
