Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-26 / 5. szám
OZSVALD ÁRPÁD versei Anyanyelv Micsoda ősi döbbenet ül a szájon, sziklák gördülnek háborgó vízmosáson, szódarabok törnek, gyémánt csiszolódik, madárszámy értelem égre felcsapódik. Az őr elaludt Az őr elaludt. Bánatunk fekete ménesét nincs, aki visszaterelje. A négy égtáj komoran hallgat, ők nem felelősek semmiért. Szabadon játszhatunk — álmainkkal. Köszöntjük az 50 éves költőt A tudós tanár Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1887. január 22-én született Sas Andor, a jeles csehszlovákiai magyar történész és egyetemi tanár. Emlékének megidézésére, erkölcsi-szellemi hagyatékának körvonalazására dr. Turczel Lajos irodalomtörténészt, a Komensky Egyetem tanárát kértük fel. Hettita ballada Amikor a hettiták elfelejtették atyáik nyelvét, a szárnyas, bikatestű, szakállas bölcsek derűs arcukat elrejtették a homokdombok hűvösében — kinek lenne kedve mosolyogni fiák és asszonyok hűtlenségén? Amikor a hettiták elfelejtették őseik nevét, az istenek szeméből kiesett a lazúrkő, s a fekete üregek megteltek könnyes iszappal, nem akarták többé látni a fiák és unokák hűtlenségét. Amikor a hettiták már nem emlékeztek az útra, amelyen idáig jöttek — az útjelző bálványok kifordultak helyükből, bebújtak a föld alá, mert szégyellték az utat felejtő vándorok hűtlenségét. Amikor a hettiták nem emlékeztek arra a dalra, melynél nagy tüzek mellett őseik vigadoztak, az aranybika két szarva között elpattantak a húrok — nem kísérte hárfa , az apák, fiúk és unokák hűtlenségét. Glóbus Tenyeremben a Föld. ujjaimban érzem a kontinensek lüktetését, az egyenlítő fullasztó páráit, a jeges sarkok hidegét — a kék tengerek keserű, sós íze nyelvem hegyén. Ily közel s mégis olyan távol szülőföldem érzem, de nem találom — pont nélkül lebeg a végtelenben. Milyen személyes emlékei vannak Sas Andorról, milyen embernek, tanárnak ismerte meg őt? — Főiskolai-egyetemi adjunktusként nyolc évig dolgoztam Sas Andor keze alatt: 1954—59 között a Pedagógiai Főiskola. 1959 után pedig a Komensky Egyetem magyar tanszékén. Sas tanár úr emberi tulajdonságai közül az egyszerűséget, szerénységet és rendkívüli munkaszeretetet emelhetem ki. Ruházkodásban, étkezésben teljesen igénytelen volt, s azt lehetne mondani, hogy csak a munka: a tanítás és a kutafás volt fontos számára. Pedagógiai és kutató munkássága szoros kapcsolatban volt egymással, irodalmi óráin is az adatokra és „cédulákra" támaszkodó pozitivista-filológusi módszert alkalmazta. Előadásai az adatok gazdagsága, a lelkes előadásmód és színes stílus miatt igen népszerűek voltak, s a jobb hallgatók sokat tanulhattak tőle. Az előadásokon, a munkakapcsolatokon kívül meglehetősen zárkózott ember volt, de egy-egy különösen jól sikerült előadása után a kedélye is megnyílt; ilyenkor a munkatársai körében szívesen tréfálkozott, s olyan pajkos irodalmi adomákat is elmesélt, amelyek az ö szemérmes, tartózkodó egyéniségéhez viszonyítva felettébb pikánsnak hatottak. Mindnyájan nagyon élveztük a kedélykitárulkozásnak ezeket a pillanatait, melyek az ugyancsak szemérmes Arany János ritka irodalmi pajzánkodásaira emlékeztettek bennünket. — Mi tekinthető a Sas-életmű legfontosabb részének? — Sas Andor legjelentősebb eredményei a történeti kutatás terén születtek. Munkásságának ez a fő része már a harmincas években komoly elismerést váltott ki. Az akkori újságokat, folyóiratokat tanulmányozva több olyan cikket találunk, amelyek Sast a legfelkészültebb nemzetiségi történészként emelik ki. És ö rászolgált erre az elismerésre, kiemelésre: a könyvalakban megjelent Szabadalmas Munkács vá(nöi4)
