Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-28 / 40. szám
:remén de ezt a dalt teljesen Felejtettem talán még egyer eszembe jut mindig ;yütt jártunk a Hrabovkába a Tengerész kocsmába és afka ígérgette hogy egyszer egtanít a cigány nyelvre hien meg is tanított károm>dni egy cigány se tudott ilönbül ha vesztettem a,kárán és amikor ellopta valaki vadonatúj kabátomat hát az ttenetesen bosszantott >gyne bosszantott volna gtön másnap elhatároztam >gy búcsút mondok a művetőnek jól jöttem ki vele szetett is talán még egy ilyen jó nberrel nem fogok találkozóiért ez öreg bányász volt :m afféle hebrencs mint nilyen én is voltam amikor indultam az éjjeli vonattal illa húszkor vagy úgy vala>gy tulajdonképpen ez már ;m is fontos hiszen jó fiú hetne belőled csak nem tűid mit akarsz hogy csak gondolkozzam efölött néha hát állandóan erre gondoltam egész úton ringatott a vonat és nem is készültem fel hogyan mondom meg otthon anyámnak édesanyám már itt vagyok egy ilyen reggelen amikor kint leesett a hó én szépen üldögélek a kocsmában Svoréík Domival befejeztük már a harmadik sakkpartit köpködünk a padlóra és döntjük magunkba a hetes sört akkor is ha ez az ázott idő a nyesegetések ideje már lassan mögöttünk van a szőlőkben nemsokára megkezdik a kapálást a sár tapadni fog a kapára cipővel vagy karóval kell majd lekaparni mindjárt vidámabb lesz minden ha elkezdik verni a karókat az összes környékbeli dombocskán és réten a faluban mindent hallani lehet majd arra a kip-kop kip-kopra gondolok amikor a kisbaltával elkezded ütögetni a karót el is törik a gyengébbje ha kőbe ütközik a legjobbak a tölgy vagy akáckarók én úgy ismerek minden fát senki a faluban nem ismer így minden fát és ezenkívül már egészen kis koromban tudtam minden verébről és cinkéről ha kitaníttattak volna erdésznek vagy valami olyannak amihez értek talán senkivel se kellene veszekednem úgy mint tegnap este amikor bejöttek a kocsmába a fejesek és kérdezték tőlem miért mentem el Ostravából mire én megkérdeztem tőlük miért nem mentek Ostravába ők habár megmondhattam volna nekik hogy egyszerűen nem tetszett nekem Ostrava ha az embereknek valahol tetszik onnan bizony nem szöknek meg összesúgnak sususu és reggelre már azok is ott lesznek akik azelőtt soha be nem tették oda a lábukat de vannak olyan helyek amelyek iránt az ember undort érez és félelmet de lehet hogy csak csalódást vagy valamit amit nem tudok pontosan megnevezni talán az embernek nincs elég bátorsága ahhoz hogy elhaladva ezek mellett ne fordítsa el a fejét és döntse le a falat még ha félelem űzi is amikor például meghalt Sekalné piros szoknyái a csűrben lógtak és amikor aztán feküdt a teknőben és lába leesett a gyékényre a konyhaajtónál nem volt kinek elhúzni a gyékényt nem volt kinek áttenni a lábát még akkor sem amikor egy egész hónapig járt engem ijesztgetni legszívesebben átköltöznék egy házba amelyben még senki se lakott hogy biztos legyek abban hogy belül minden valóban tiszta talán építek magamnak egy bungalow-t ott fenn FranéiS mellett és együtt járunk majd dolgozni a hegyekbe. Kőrt vélyessy Klára fordítása Varga Lajos illusztrációja MICHAL BABINKA* Gyermek a folyónál A szárnyalásra teremtett mélytudat hideglelős kiáltványa mint vak tüzek fölzúdulása a beszámíthatatlanság legkezdetén mint végvonaglás a kereszttelen és névtelen sírok fölött oly időkből mikor a mumus kísérlett meleg kemencezugok telt nyugalmán s boszorkány bakkhánsok rajcsúroztak a viskók bordái közt Mint szomjas hullámos fölkelése a sós elem elérhetetlen mélyén mint kéregetö gitárok az áramlással hitelesítetlen akarással méretlen halál homok-neve fölött a magasba a magasba csavarvonalas pályán az ismeretlen felé mint észre nem vett részecskék lázadása mint az ősi s az eljövendő összebékülése hisz mi vagyunk abban a feneketlen és zabolátlan szempárban mi vagyunk verekedésben véresre roncsolt bütykeinkkel Mint vak tüzek fölzúdulása a titkolózó partok meredélyén Az érkezők nem térnek vissza (13) Csak holtan térünk meg önmagunkba s akkor az idegenek messze tűnnek — az árvalányhaj magva megtapad egy új mozdulaton és vándorútra kél Szétviszi éberségünk amelyben éltünk s öt álmodjuk újra Messze magunktól a létezés áttetsző anyagában mindig a szelek csőtorkolata előtt Nincsen hát nyugalom Álmát keserűn az ámenig még senki sem álmodta végig csak az alakváltozatok nem tudják mi az hogy kor s Mik a plazma változatlan lényegének folyamatai Életünk amennyire tévedés annyira sikoly süllyedőn elevenen az elevenekbe csúszik lejeié a ködös megbocsátás ereszkedőjén vagy cammog fölfelé a meredek hegyi szórványok között Csak holtan tértek meg önmagukba Tán megkövültek a sakktábla sima jégtükörén: holtak álmodnak holtakat míg a meztelen élet körülöttük lénfereg s visszanézni parancsol befelé a hamvveder iszonyatába A világ számára holtan térek meg önmagamba S többféle azonosság vagyok: érintsd meg homlokomon míg csöppnyi meleget lehel S morzsold szét a fatörzsön a vér rég odaszáradt viperáját Csupa cikcakk S értsd meg ha porhanyói mialatt a tér a feneketlen csöndbe szertehinti KONCSOL LÁSZLÓ fordításai (nő 15) ♦Jugoszláviai szlovák költő
