Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-28 / 40. szám
folyásolhatja be a gyermek és az idős szülő viszonyát? Befolyásolhatja, s részben be is folyásolja. A fiataloknak saját igényeik, vágyaik, céljaik vannak, s az elérésükhöz vezető úton sok hibát követnek el. De ez a ritkább eset. Az idős szülők nagy része gyermekeitől, unokáitól teljes alkalmazkodást vár el. Azt várják, hogy a fiatalok is úgy éljenek, ahogyan ők éltek valamikor 50—60 évvel ezelőtt. Ez természetesen lehetetlen, s ezt ők nem értik meg, s nem is akarják megérteni. Például tudok egy olyan esetről, mikor az idős apáról lánya tényleg példásan gondoskodott, az mégsem volt elégedett. Szétköltöztek, azóta a bácsi teljesen elhanyagolja magát, az ing úgy szakad le róla, de nem akarja, hogy a lánya gondoskodjon róla. Vagy egy másik eset. Hetvennyolc é(/es bácsi rokonaitól elköltözött, mert nem fértek meg egymással. Ebédet az aggotthonból hord. Legfőbb gondja, hogy megfelelő nöpartnert találjon. Jelenleg egy fiatal, huszonegy éves cigánylánnyal él együtt. A lánya kérte, költözzön vissza hozzájuk, de ő inkább barátnője mellett maradt, sőt kölcsönös sértésekre is sor került. A szülő-gyermek kapcsolatok jellemzése után érdekelne, milyen a gondozottak Önhöz való viszonya? Soknak én vagyok az egyedüli látogatója. Örülnek, ha betérek hozzájuk. Javul a közérzetük, nö az életkedvük, mert tudják, hogy számíthatnak valakire. Számontartják, hogy kit, mikor látogattam meg, s még véletlenül sem hagyhatom ki valamelyiket, mert akkor jön a rágódás, őt miért, engem miért nem. Múltkor kaptam az egyik nénitől levelet, valószínűleg elfelejtette, hogy szabadságra mentem, pedig ezt előre be szoktam jelenteni. A levélben kétségbeesve kérdezi, miért kerülöm el, csak nem sértett meg valamivel, ha igen, ö igazán Ötszázkilencven szülő egy gyerek Beszélgetőtársam Marta Ledvinská. Sokat gondolkoztam, hogyan érzékeltessem a vele és családjával töltött este, a tompa, meleg tónusú szoba, a tárt karfájú fotel mélyén fekvő félig kész kötések hangulatát, a remegő, fahéjillatú szilvásgombóc színét, izét úgy, hogy az olvasó érezze, lássa: ez az asszony, aki munkáját odaadással végzi és sikereket ér el, családja körében is igazi anyai-női figyelemmel törődik otthonával, övéivel. De a legjobb érv a tett. Ezért az itt következő beszélgetés Marta Ledvinskával munkájáról, problémáiról, de elsősorban róla — aki 590 idős embert gondoz —, és egy még nem kiforrt, de társadalmi és emberi szempontból egyaránt fontos tudományág: a gerontológia feladatairól, nehézségeiről és lehetőségeiről szól. Ön 1951-ben került Kassáról (KoSice) Rozsnyóra (Roznava), s azóta itt él. 1957-ig szülésznőként működött. 1961-től pedig az akkor még orvosilag sem elismert, közvélemény által is rettegett onkológia területén dolgozott. Az onkológia 1975-től az orvostudomány része. Ön viszont 1978-tól újra egy kevéssé ismert és értékelt tudomány — a ge^ rontológia — szolgálatába állt, idősgondozó nővér lett. Miből is áll jelenlegi munkája? — A gerontológia — az aggkor, öregedésjelenségeit tanulmányozó tudomány — 1980-tól orvostudományi ágazatként szerepel. Geriátria alatt pedig az idős emberek gondozását értjük, így az idösgondozó nővér feladata minden 65 év feletti, gondozásra- és orvosi kezelésre szoruló ember felkeresése. Az első látogatás hosszú, fontos jól felmérni a személyt és a környezetet, információkat szerezni a rokonokról s mindenkiről, akivel az idős ember kapcsolatban van. Mert egyes rokonok, anyagi és erkölcsi támogatásban részesítik, mások viszont kihasználják. Széleskörű nyilvántartást vezetünk diagnózisok, utcák, valamint aszerint, hogy kit mennyit kell látogatni, kihez jár el rendszeresen az orvos. Nagyon fontos, hogy az idösgondozó jó emberismerő legyen, mert sokszor előfordul, hogy az idősek házastársi, szülő-gyermek kapcsolatait vizsgálva rájövünk, hogy a valódi ok nem is az, amit ők látogatásaink során elmondanak. Ilyenkor mi közvetítünk a haragos felek között, s ha jól, sokszor Diazepamra sincs tovább szükség, mert a helyreállt családi viszonyok normalizálják az idős ember állapotát. Nagyon sok bajnak van lelki forrása. Hogyan jellemezné az idős embereket? Általános jelenség, hogy a korral egyenes arányban nö az egoizmus, az önzés. Rokonaik, gyerekeik érdekeit sem nézve, belátás nélkül cselekszenek gyakran még akkor is, ha velük szemben ilyesmi nem tapasztalható, s ez a legnyugodtabb, legmegértöbb fiatalt is ki kell hogy hozza a sodrából. Az aggotthonokban, vagy a számukra épített lakásokban sem nyugszanak, egymás ellenére tesznek, civakodnak. Nálunk az idős emberek anyagi megélhetése biztosítva van, ez nagyon fontos tény. Nem kell attól félniük, hogy nem lesz mit enniük, nem lesz hol lakniuk. De valójában nem is ettől félnek. Magukat féltik, személyi tárgyaikat, ingerlékenyek, sértődékenyek, bizalmatlanok, ugyanakkor borzasztóan vágynak a társaság után. És félnek az egyedülléttől. Mindabból, amit Ön elmondott, azt a következtetést lehet levonni, hogy az ellentétek fő oka az idős emberek pszichikumában rejlik. De sokszor hallunk „egy anya felnevel tíz gyereket, tíz gyerek nem képes eltartani egy anyát" mottójú szomorú történeteket. Menynyiben hibásak a fiatalok, s egy harmadik személy — például vő — mennyire nem akarta. Elmentem, megmagyaráztam neki a dolgot és elbeszélgettem vele. Az Ön tapasztalatai is bizonyítják, hogy az idős emberek gondozása, a velük való foglalkozás felelősségteljes emberséget, türelmet követelő munka. De mennyire megbecsült? Sajnos, munkatársaim és feletteseim egyáltalán nem értékelik. Ha a sebészeten, diabetikán valaki kiesik, természetes, hogy helyettesíteni kell. Elismerem, ezek fontos ágazatok. De az idős ember még sérülékenyebb, kiszolgáltatottabb, vele is kell törődni. Ezért nagyon elszomorít, hogy ha engem kell helyettesíteni, akkor azt mondják, nem történik semmi, ha nem megy hozzájuk senki. Pedig ez nem igaz. Számítanak ránk, bíznak bennünk, várnak. A sebész tudja, kioperálja a beteg vakbelét, minden rendben lesz. De nálunk a munka és az eredmény nem ilyen egyértelmű. Ön említette, hogy a gerontológia orvostudományi ágazat. Az elmondottak után viszont az az érzésem, hogy itt inkább pszichológus és szociológus segítségére lenne szükség. Érdekelne az Ön véleménye, továbbá az. hogy mennyire tapasztalható együttműködés a felsorolt ágazatok szakemberei között? (nö 4
