Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-28 / 40. szám

Valóban nagy szükség lenne a szakem­berek munkájának összehangolására, hi­szen senkinek sem adhatjuk parancsba, hogy mit csinálhat és mit nem. A gondo­zottakkal beszélgetni kell, nem szabad si­etni. Mindenkihez másképpen kell köze­ledni, más hangot kell megütni, bármeny­nyire fáradtak vagyunk, kell, hogy jusson rájuk idő. Még nem tudjuk, hogy kinek is kellene ezt csinálnia. Én mint egészség­­ügyis sokszor kérdezem magamtól, mit ke­resek itt. De tenni kell, mert az öregedés jelentős probléma, s mert az idős emberek száma egyre növekszik, és szaporodnak a konfliktusos esetek is. Sajnos, együttműkö­désről még nemigen beszélhetünk. Eddig a nehézségekről beszélget­tünk. Ha a megoldáson gondolkozom, eszembe jut, hogy vannak idős embe­rek, akik nyugdíjazásuk után is vállal­nak munkát. Tudjuk, hogy a munka az életmód meghatározó eleme. A mi esetünkben mennyire segít? Segit. Úgy gondolom, a nyugdíjkorhatár nálunk aránylag jól fedi a valóságot, mert a szklerózis jelei is kb. 60 év körül mutatkoz­nak, akkor kezdik megnehezíteni a munká­ban való helytállást. De a munkaviszony megszakadásának pillanatában, amikor tu­datosodik az emberben, hogy nincs több kötelessége, munkáját senki nem igényli, rögtön magára figyel. Testi és lelki mozgé­konysága csökken, s megint csak súlyos­bodik a szklerózis. Vagyis: ördögi körben forog az idős ember. Tegyük fel. hogy a jövőben sikerül kiküszöbölni az öregkor egészségügyi és lelki problémáit, ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a nyugdíjazás után is folytathassa az idős ember a munkát. Gondolja, hogy lehetséges ilyen meg­oldás? Ez a probléma megoldásának kulcsa. Nemcsak, hogy lehetséges, hanem ez len­ne az egyedüli jó. És legfőbb ideje, hogy hozzákezdjünk a megvalósításához. A kez­­marki aggotthonban — szép, modern épü­let —, már foglalkoztatják a lakókat. Orvos dönti el, hogy ki mit csinálhat, s ennek alapján mindenki saját napirend szerint él. Virágokat, zöldséget termeszthet, van mű­hely a férfiak részére, lehet kézimunkázni. Mindenképpen megkapják a jól végzett munka, az alkotás, az önmegvalósítás örö­mét. A bevételből pedig kirándulnak, mozi­ba járnak. Ha ezt legalább fokozatosan bevezethetnénk, nagyon jó lenne. Nem jelentene ez újabb problémát? Arra gondolok, hogy ha az idős embe­rek továbbra is tartanák munkahelyi pozíciójukat, újabb ellentét alakulhat­na ki köztük és a fiatalok között, akik közül nagyon sok már most sem talál végzettségének, képességeinek meg­felelő munkahelyet. Nem lennének ellentétek, mert mindany­­nyiunk számára akad elég munka. A lényeg az, hogy mindenki a képességeinek, vég­zettségének és korának megfelelő munkát végezze. A nyugdíjasok közt van nem egy, aki továbbra is dolgozik, és nemcsak korá­nak, hanem képességeinek sem felel meg az általa — természetesen nem kielégítően — végzett munka. Ha Így foglalkoztathat­nánk az idős embereket kevesebb lenne a neurózis, az erőszakos konfliktushelyzet és ez több, mint a pénzbeli segély. Annak tudata, hogy a munkámra még szükség van, óriási segítséget jelentene. Köszönöm a beszélgetést. LAMPL ZSUZSANNA V____________________ \ A , ~ MI ÚJSÁG NAGYIDÁN? A nagyidai (Vefká Ida) nőszervezet és Vöröskereszt tagjai dicséretes munkát vé­geznek falujukért. A község lakosaival folytatott beszélge­tések során rámutatnak a társadalmi mun­kák fontosságára és hasznosságára, s megpróbálnak minél több embert bevonni ezek végzésébe. Sokrétű tevékenységük közül legalább néhányat felsorolok: Régi népi hagyományokat elevenítenek fel, író-olvasó találkozókat rendeznek. Történelmi és politikai szempontból jelen­tős évfordulók alkalmából lampionos me­netet és ünnepi nagygyűlést tartanak. Segí­tik a püt munkáját, a községi hangosbeszé­lőn keresztül köszöntik az ünneplő lakoso­kat. Nem feledkeznek meg az idős polgá­rokról sem, rendszeresen látogatják őket. A cigányszármazású nőknek főző- és sütő­tanfolyamokat szerveznek. Az SZNF 38. évfordulója alkalmából a CSEM/kDOK helyi szervezete és a község többi tömegszervezete körzeti dal- és tánc­ünnepélyt rendezett. A műsorban fellépett az Ilosvai együttes, a szinai (Sefia) Rozmaring és Szvorák Katalin népdalénekes. Magyarországi ven­dége is volt a műsornak: a Buzsák népi együttes. A szép és színvonalas előadást a közön­ség vastapssal jutalmazta. BASKÓ JÁNOS ÍGY IS LEHET! A dolgozó nők egyik legnagyobb prob­lémája a munka utáni bevásárlás, mivel az üzletek többségében műszak után már nem kapható meg minden szükséges élel­miszer. Leléden (Lela). az alsó Ipoly mente erdőkkel övezett, alig ötszáz lelket számlá­ló kisközségében más a helyzet. Szliva Mária üzletvezető és Ribni Erzsébet nem­csak kedves és udvarias kiszolgálásáról ismert, a tisztaságra is szigorúan ügyelnek. A pultok tele áruval, sorban állás úgyszól­ván nincs is. A dolgozó nők részére a tejet hűtőbe teszik és a többi áruból is raknak el nekik. Az elárusítónők nem a saját kényelmü­ket tartják elsődlegesnek, hanem a vásár­lók érdekeit. S ez így van jól. Igaz, az élelmiszerbolt bejáratához veze­tő lépcsők balesetveszélyesek, de Nemecz­­kai Sándor, a hnb titkára elmondta, hogy a felújításra szánt összeget már megkapták, így rövidesen elkezdődhet a munka. MAJERSZKY MÁRTON TEVÉKENYEN Sokrétű munkát végez az Izrael Margit vezette farnadi (Farná) nőszervezet, mely­nek 108 tagja van. Bellus Dánielné, Imre Lászlóné. Baka Andrásné. Vrábel Ernőné. Miklós Zoltánná és a többiek átlagosan 20 munkaórát dolgoztak le az óvoda és a bölcsőde építésénél, s a kultúrház építésé­ből is kivették részüket. Egész évben ápol­ják, gondozzák a község parkjait. Segítik a püt munkáját — nincs olyan névadóün­levelezőink írják) népség, melyen ne adnának színvonalas, önálló műsort, legutóbb pedig az éneklő­csoport lelkes tagjának. Vanyúr Emeszti­­nának az esküvőjét tették még emlékezete­sebbé. A farnadi (Farná) nők nem feledkeznek meg a gyermekotthonokban nevelkedő ap­róságokról sem. Zlatovcébe — az ismert gyermekvárosba — 93 kg fosztott tollat ajándékoztak, időnként pedig az ipolybéli (Bielovce) gyermekotthonba is ellátogat­nak- BÉLÁN YI JÁNOS CSENDES JUBILEUM Kedves, szerény, rokonszenves fíatalasz­­szony Zabrenszkv lmréné. az ipolysági (Sahy) középiskolák iskolai étkezdéjének vezetője. Az étkezde mindössze két éve üzemel az 1980-ban átadott iskolaépület­ben. de dolgozói már igazi szocialista mun­kaközösségé kovácsolódtak össze, s hama­rosan versenybe indulnak a szocialista bri­gád megtisztelő cím elnyeréséért. Ám nézzük, hogyan lesz valakiből egy iskolai étkezde vezetője? — Az én esetemben például úgy — hangzott a válasz —, hogy ezt megelőzően huszonhárom évig már egyéb munkakö­rökben is dolgoztam. Közgazdasági szakis­kolában érettségiztem. Érettségi után az állami bank párkányi (Stúrovo), majd lé­vai (Levice) fiókintézetében dolgoztam. Később Ipolyságon a magyar gimnázium-, ban mint önálló adminisztratív munkaerő. Tizenkét évet töltöttem el ebben a munka­körben. és két évvel ezelőtt felkértek az új étkezde vezetésére. — Milyen a munkája ebben a beosztás­ban? — Nagyon érdekes és szép. A szakács­nők munkájával, azaz a felszolgált ételek­kel kosztosaink, a diákok és a tanárok egyaránt elégedettek. Ez talán annak kö­­zönhető, hogy valamennyien igyekszünk jól végezni a munkánkat. Én magam igye­keztem az új beosztásommal járó feladatok eredményesebb végzése érdekében szakké­pesítést szerezni, ezért továbbtanultam, és a közétkeztetés ökonómiájából, valamint az ételkészítés technológiájából a közel­múltban sikeres különbözeti vizsgákat tet­tem. — Mely fő elvek szerint irányítja az iskolai étkezdét? — Elsősorban az ésszerű táplálkozás alapelvei szerint. Ezzel kapcsolatban igen sok érdekeset tanultam a Racionális Táp­lálkozás Szlovákiai Társaságának 25. kongresszusán, melyen a közelmúltban vettem részt. Megemlítek egy jellemző adatot: nálunk. Szlovákiában mindössze 65 kg az egy főre jutó évi zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A racionális táplálko­zás kutatói azonban megállapították, hogy az ideális mennyiség 104 kg lenne. Mi igyekszünk változatossá, az ésszerűség kö­vetelményeinek megfelelővé tenni étla­punkat, ezért nem csupán húsételek, ha­nem főzelékfélék, gyümölcs, valamint tej­jel és tejtermékkel készített ételek is szere­pelnek rajta. Munkaközösségünk mindent megtesz, hogy kosztosaink elégedettek le­gyenek. Ezideig nem is volt semmiféle panasz az ételek minőségére. Úgy gondo­lom. hogy a szocialista brigád megtisztelő cím elnyerése majd további jó munkára fog ösztönözni bennünket. Az utóbbi idő­ben a jobb munkaszervezéssel elértük, hogy jelentős mennyiségű elektromos energiát takarítunk meg. A szabad idő hasznos kihasználásában is példát mutat­tak dolgozóink. A téli hónapokban már két alkalommal voltunk Donovalyban sítúrán, nemrég Zvolenban megnéztük az amerikai jégrevü műsorát és további közös kirándu­lásokat is tervezünk. Különféle tanfolya­mokon és előadásokon is rendszeresen részt veszünk. — Milyen szerepet játszik életében, munkájában a család? — Férjem a magyar tannyelvű gimnázi­um biológia szakos tanára Ipolyságon, sza­bad idejében szívesen kertészkedik, vadá­szik, járja a természetet. Két gyermekünk van: Imi az ipolysági mezőgazdasági szak­­középiskola második osztályába jár. Tímea az alapiskola hatodikos tanulója. A mun­kámon kívül csak a családomnak élek, a családom körében érzem magam igazán jól. És van két nagyon jó barátom: a Nő és a Barátnő. Mindkét lapnak régi olvasója vagyok, mert nem csupán szórakoztatnak a pihenés perceiben, hanem segítségemre vannak munkám jobb elvégzésében is. Akárcsak a családom. A közeljövőben lesz 25 éve, hogy Zab­­renszky lmréné a dolgozó nők soraiba lépett. Munkatársai, a szakszervezeti bi­zottság bizonyára megköszönik majd eddig végzett munkáját. Kép és szöveg: SÁGI TÓTH TIBOR TÖBB TISZTELETET AZ EMBERNEK! A napokban polgári temetésen vettem részt. A városi nemzeti bizottság polgári ügyek testületének három tagja ünnepé­lyes, az alkalomhoz illő öltözékben végezte a temetési szertartást. Nem úgy a többiek! A négy halottvivő különböző színű nadrágban és tarka ing­ben volt. csak a sapkájuk színe és fazonja egyezett. A tizenhat tagú zenekar tarka öltözéke, a lányok rikító blúza és szoknyá­ja rossz cirkuszi előadás benyomását kel­tette bennem. Ma már természetes, hogy módosult a régi „etikett”. Senki sem kívárya. hogy a rekkenő hőségben fekete ruhában jelenjen meg az egész gyászoló tömeg. De ne felejt­sük el. hogy a temetési szertartás a végtisz­tesség megadását jelenti elhunyt embertár­sunknak. S tiszteletünket öltözködésünk és viselkedésünk is kifejezi. HOFER LAJOS (no 5)

Next

/
Thumbnails
Contents