Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-21 / 39. szám
Ikuckó j ELENA CEPCEKOVÁ Szarka Szarka szállott a fűzfának ágára, ráhullatta tollacskáját ruhámra. Tudom már, szarkák, nevetek mért szarka, toliatok fehér s fekete, egyszóval: tarka. ÉVA FEDOROVÁ Találjad ki Találjad ki, mely madár, aki sötét frakkban jár. Hordja hozzá fehér ingét ismeritek őt (^SOSJ B) ZALABAI ZSIGMOND fordításai Nagy Zoltán illusztrációi Hogy an kerültek az emberek Karkar szigetére ? (óceániai mesek) Valamikor régen csak néhány nő élt Karkar szigetén. Azt szeretném most elmondani, hogyan kerültek oda a férfiak, és hogyan élnek ott most az emberek. Azoknak az embereknek az ősei, akik most Karkaron élnek a Raipartról jöttek, ami Madangtól délre húzódik. Régen egy asszonynak a Rai-parton született egy fiúgyermeke. Ez volt az elsőszülöttje. Azon a környéken azonban az elsőszülötteket nem tartották meg, hanem megölték vagy bedobták a bozótba, hogy ott pusztuljon el. Ezért, miután megszületett a gyermek, az anyja agy fatörzsnek az odvába rejtette. Ez az üreg a fatörzs végén volt: Azután az asszony belökte a fatörzset a vízbe, és az egyenesen beúszott a tengerbe. Ott sodródott a hullámok között Madangtól észak felé, míg végül Karkarhoz ért. Ott a fatörzs nekiment egy sziklának, és a kisfiú kiesett belőle a homokos partra. Az asszonyok megtalálták és hazavitték magukkal. Nem volt akkoriban Karkar szigetén egyetlen férfi sem. Az asszonyok gondozták, nevelték a kisfiút, amíg az felnőtt. Akkor pedig a fiú elvette feleségül az egyik aszszonyt. Nem sok idő múlva már sok ember élt a szigeten. Hiába, asszonyok magukban nem hozhatnak létre családokat! Az én fogadott nagybátyám is ilyen elsőszülött volt, és bedobták egy gödörbe, de az apám meg az anyám rátaláltak, Madangba hozták és ott felnevelték. mm ■«■■«■ ■■■>■!■ ana f 0 Q O 9 0 Q Q e> * & 9 o o cT 0 4 ! Olvasók és szerkesztők közös ünnepe, a sajtó napja alkalmából szeretettel köszönt benneteket a Kuckó szerkesztője, bízva abban, hogy a jövőben is rendszeres olvasói lesztek rovatunknak, s az eddiginél is gyakrabban kerestek majd föl leveleitekkel, ötleteitekkel, a lapunkban közölt feladatok megfejtéseivel Hogy fokozzuk a sajtónapi hangulatot, jó hírt is közlünk: 31. számunk betűrejtvényét nagyon sokan fejtették meg. Könyvjutalomban részesül: Rákóczi Roland komáromi (Komámo), Lados Iván losonci (Luéenec), Gazsi Péter alsólánci (Nizny Lanec) olvasónk és a magyarországi Kazsimérszki Zsolt Sátoraljaújhelyről. A mai számunkban közölt két szlovák vers eredetije a Véielkában jelent meg. Ismertek ezen kívül más gyermeklapokat is? Magyar, szlovák, cseh. orosz nyelvűket? Soroljátok fel minél többnek a címét! Válaszaitokat várja a Nö szerkesztősége (812 03 Bratislava. Martanoviéova 20.). A borítékra íijátok rá: ..Kuckó”. Azok közül, akik legtöbb helyes címet küldik be, a szerencsések könyvjutalmában részesülnek. I Gamog története Az én falum neve Gamog. Karkar szigetén, Madang körzetében terül el, és van az eredetéről egy történet, ami a következőképpen hangzik. Volt egyszer egy falu egészen közel a tengerhez. Ezt a falut Kulubobnak hívták. Egy napon, amikor az öregemberek kivételével mindenki kinn dolgozott a kertekben, egy nagy földrengés az egész falut pillanatokon belül befordította a tengerbe. Víz lepett el mindent. Amikor az emberek visszatértek kertjeikből, ámultak, hova is tűnt a falujuk? Építettek maguknak egy másikat, kicsit távolabb a tengertől. De a régi falut, ami elsüllyedt a tengervizében, ma is lehet még látni. Amikor elérkezik az ideje, a falumbeliek csónakba ülnek, kieveznek a tengerre, és lenéznek a tenger fenekére. Fatálakat, kókuszdió kanalakat látnak ott, és látják az állatokat is, amelyek akkoriban mind a vízbe süllyedtek.
