Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-21 / 39. szám
J únius végefelé kaptuk a hírt: megint paprikastopp van. Nem vásárolják fel a termést, vagy csak annak tíz, harminc, jobb esetben ötven százalékát. A piac telített (?!). a zöldségfelvásárló nem tudja eladni a kertészkedők által jelzett mennyiséget, raktározni sem, mert nincs elegendő és megfelelő tárolóhelyisége. A zöldségfelvásárló igazgatója ingerülten szólt bele a telefonba, hogy az ő dolga sem könnyű, ha tőlük nem rendelnek paprikát, a saját szakállára nem veheti át ő sem! És szinte lehetetlen szót érteni a kistermelőkkel, akik csak a saját hasznukat nézik, s mindent jó áron. primőrként akarnának értékesíteni, nem törődve azzal, később lesz-e elég zöldségféle. „Csak ami jól jövedelmez, az kell nekik. S mi nem engedhetjük meg. hogy olyan könnyen meggazdagodjanak.“ Haragja múltával már másképpen beszélt, de a termelők és a felvásárlók közt folyó „háborúságra” jobb példát aligha találhatnánk e kifakadásnál. Igaz. minden kedvezményt, támogatást megadnak a párthatározatok a zöldség- és gyümölcstermesztés fokozására. ám csodát várni egy-egy rendelettől oktalanság lenne. Beletelik még néhány esztendő, míg összhangba kerül termelői-értékesítői érdek, míg a rendeletek, határozatok élővé válnak, s elérjük velük azt a célt, amely megfogalmaztatta őket. S ahhoz is idő kell, hogy megtanuljuk — és gyakoroljuk is! — azt a rugalmasságot, amelyre a zökkenőmentesebb termelés-felvásárlás érdekében szükség van. A zöldségfelvásárló főigazgatóságán már augusztusban elkészülnek a következő évi tervek. Hónapokra, idényekre lebontva, szem előtt tartva az előirányzott növekedést is. Az import terve is ekkor készül, úgy, hogy kedvezőtlen időjárás esetén is kerüljön üzleteinkbe elegendő primőr áru. Arra viszont nem készül terv, hogy korai, meleg tavasz beálltával hol lesz piaca az eladásra bejelentett mennyiséget a szükséglethez mérten csökkentik. A kockázatos rész tehát a kistermelők kontóját terheli. Mert igaz ugyan, hogy az évi négy százalékos növekmény zöldségből éppen a kistermelők által érhető el — a szövetkezetek, állami gazdaságok termelésének állandó csökkenése mellett —. de a szerződések még mindig nem konkrétak, még mindig nem tartalmazzák a kétoldalú és kölcsönös felelősségvállalást, egymás érdekeinek szem előtt tartását. A járás 32 kiskertész-alapszervezetének mintegy 7500 tagja van. a zöldségfelvásárló azonban csak a kiskertészek szövetségének járási bizottságával köt szerződést az előírt terveknek megfelelően. Tehát nem a tényleges termelési kapacitásból kiindulva, hanem a felsőbb utasításokat végrehajtva. A kiskertészek járási szövetsége ugyan köt szerződéseket az alapszervezetekkel, de csak egy-egy faluval, magukkal a kistermelőkkel nem. Konkrét mennyiségre sem terjed ki a szerződés, s ha igen, csak annyira, amennyit a felettes szervtől érkezett terv előír. A többlet kockázata marad a kistermelőé. Ha lesz rá kereslet, fogja tudni értékesíteni, ha nem lesz. viheti a piacra vagy a szemétdombra. Konkrét, kölcsönösen kötelező szerződések csak a szocialista szervezetekkel vannak, ám azok főképp télire való gyökérzöldséget, hagymát, káposztaféléket termesztenek, s esetünkben az áringadozás sem olyan nagy, mint a főleg kistermelőktől biztosított primőrök és idényzöldségek esetében. Az árkalkuláció nem ösztönöz több termelésre. Főképp az olyan kedvezőtlen években nem, mint az idei volt. A hosszú tél után később lett a piacon hazai primőr áru, a magas fölvásárlási árak gyorsan csökkentek. mert a jó idő nyomában gyorsan érett-nőtt a zöldségféle. . — Eltörölték ugyan a jövedelmi adót, de nem lett több a jövedelem, sőt kevesebb — mondja Radványi Jenő a jókai (Jelka) felvásárlóban. — S nekünk ráadásul még szerencsénk is volt, hosszabb ideje GYURKOVITS RÓZA Mi legyen a felesleggel ? itthon megtermelt zöldségnek. Pedig az elmúlt években is volt ilyen „termékfelesleg”, s ideje lenne már tenni valamit azért, hogy kevesebb zöldségféle kerüljön a szemétbe. Ebben az ötéves tervben hazai zöldségtermesztésünknek 30—35 százalékkal kell növekednie, ezt a célt követték és követik azok legfelsőbb szintű határozatok, amelyek nyomán például eltörölték az adózást. A termelői kedv megnövekedett, s ezzel a felvásárlóknak és a feldolgozóiparnak számolnia kellett volna. Helyszíni szemléink során ki-ki a saját bizonyítványát magyarázta, igyekezvén objektív okokat felsorolni, komplexitásában megvilágítani a problémákat. Elavultak, rosszak a raktárak, nincsenek megfelelő szállítóeszközök (kamionok, hűtőkocsik), az üzemanyag-korlátozás nehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi, hogy nagyobb távolságokra szállíthassák a zöldséget, gyümölcsöt, így — ha Szlovákiában nincs piaca — nem juthat el a cseh országrészekbe. A másik problémakör: járásainknak önellátásra kell törekedniük. a szerződések megkötése során tehát meg kell határozniuk a termékszerkezetet és az egyes fajtákból termelendő mennyiséget. A galántai zöldségfelvásárló például képes ellátni a galántai járást mindennel, de van termésfeleslegük is. amelyet másutt kell értékesíteni. A felvásárlás üteme és akadozása attól függ hát, van-e elegendő megrendelés más járásokból. Ha nincs, a kistermelők által csináljuk már ezt a munkát, az évek folyamán szert, tehettünk annyi „ismeretségre", hogy értékesíteni tudjuk. ami megtermett. Persze nem olyan áron. hogy elégedettek legyünk, de legalább nem kell kidobni semmit. A zeller máskor nagyon jól jövedelmezett, most majdnem a termelők nyakán maradt. Személyes ismeretséggel, sok utánjárással sikerült elérni, hogy feldolgozásra átvegyék. Három harmincért kilóját. Az a munka, ami a zellerrel volt, aligha térül meg. Az uborkával is sok a gond a járásban. Vannak falvak, ahol az uborkatermesztés dívik, Negyeden (Neded) is sokan ültettek saláta uborkát. Hogy időben legyen palánta, termés, fűteni kellett az üvegházakat, fóliasátrakat. Az ígéretesen induló felvásárlás azonban megtorpant, az árak ötvenöt fillérre csökkentek, majd két hétig nem vették át az uborkát. Az emberek abbahagyták az öntözést, a fattyazást, a szedést. Az uborka fejlődése megállt. A legtöbben augusztus közepére már ki is irtották a töveket. Ám most a galántai zöldségfelvásárlónak van uborka-gondja. A főváros salátauborkát kér. ők meg nem tudnak szállítani. — Mert az emberek nem azt termelnek, amire szükség van, és évek óta nem tudjuk elérni, hogy folyamatosan termeljenek, nem mindent a legmagasabb áron akarjanak értékesíteni. — Bukovszky István, a galántai zöldségfelvásárló felelős dolgozója, egyben a kistermelők szövetsége járási bizottságának alelnöke mondja mindezt. S rögtön a másik szempontot is: rugalmasabb árpolitikára lenne szükség. Neki egyszerre érdeke mindkét fél jogos kívánságainak, igényeinek kielégítése. A konkrét személyekkel, meghatározott mennyiségű terményre kötött szerződések kivitelezését a szövetség jelenlegi szervezettségi szintjén lehetetlennek tartja. A tisztségviselők társadalmi munkában végzik feladatukat, csak szimbolikus összeget (évi ötszáz koronát) kapnak érte. a szerződések bonyolításához fizetett, főállásban lévő dolgozó kellene. Lehetne? A jelek arra mutatnak: igen. A szervezet tagsága által értékesített zöldségfélék után jutalmat kap a járási bizottság. Tavaly például 47 545 000 Kés értékű árut adtak el a járás kiskertészei, a szövetség ezért 1 265 000 Kés jutalmat kapott. Idén. az első félévben az eladott áru értéke 28 573 000 korona, a járási bizottság jutalma 285 736 korona, az alapszervezeteké (a felvásárlást végző személyeké) 428 604 Kcs. Egypár jól szervező, kereskedői szellemmel megáldott alkalmazott évi fizetése kitelne belőle. A szállítási és üzemanyaggondok enyhítésére is található megoldás — persze vállalkozó szellemű, kezdeményező emberek jóvoltából. A jókai kiskertészek évek óta bérelnek egy áruszállító kocsit a gombai (Hubice) állami gazdaságtól. így teljesíteni tudják azt a feltételt, amelyet a csehországi konzervgyár szabott nekik a termények átvétele fejében: maguk viszik
