Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-14 / 38. szám
bemutató Alig múlt el egy röpke év" és megint új, egész estét betöltő műsorral jelentkezett a CSEMADOK Központi Bizottságának SZŐTTES népművészeti csoportja. Elképzelni is nehéz, hogy annyi szervezési-fenntartói-státuskeresési kérdés mellett — amelyek megoldatlansága a létezésüket fenyegette és fenyegeti — jutott idejük, lelkierejük a tartalmában, építkezési anyagában teljesen népi tőről fakadt, alkotói megfogalmazásban pedig e művészet legújabb vívmányait követő, sőt egy-egy számban újat is adó műsor felépítésére. Ez életrevalóságuk megfellebbezhetetlen bizonyítéka. Amely együttes (művészeti kollektíva) ilyen feltételek mellett is újítani, újat hozni tud, az megérdemli a társadalom teljes odafigyelését, a fenntartó és irányító szervek teljes támogatását. Aki ez után a bemutatkozás után is kétségbe vonja az együttes társadalompolitikai jelentőségét, az együttes iránti társadalmi-kulturális igényt, a Szőttes népművészeti csoport pótolhatatlan helyét nemzetiségi népi kultúránk művelésében és továbbfejlesztésében, az tagadja a törvényszerű fejlődést. Az együttes ezzel a bemutatójával azt is bizonyította: teljesen megérett arra, hogy amatőrből hivatásos művelőjévé váljék hazánk magyar nemzetisége népi kultúrájának. Az Ugorjunk a táncba! színvonala lényegében vetekszik a hivatásos együttesekével. Ezzel a műsorral augusztus közepén Prágában a Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüttes vendégeként egyhetes turnén vettek részt — hivatásos és félhivatásos együttesekkel egy sorban — a külföldi turistáknak szervezett prágai nyári népművészeti programban. Előadásaikat állandó teltház előtt, nagy közönségsikerrel tartották. A prágai szakmabeliek nagyon elismerően nyilatkoztak róluk. A Szőttes új műsora főleg a tánckarra épül. Természetszerűleg adódik ez az együttes szervezeti felépítéséből, de ugyanakkor örömmel konstatáljuk: jelentős helyet nyert benne a hagyományos népi zenekari felépítésben szervezett zenekar is. Tagjai tanult, hivatásos zenészek, akik alkalmazásuk mellett vállalták a Szőttest kísérő népi zenekari feladatot. Rövid idő alatt sikerült elsajátítaniuk az együttes új műsorát, és összeforrniuk zenei produkcióban, emberileg egyaránt. És ebből arra lehet következtetni: a zenekar a koreográfussal, az együttes művészeti vezetőjével azonos alkotói elképzelést fejez ki mind a tánckisérö, mind az önálló zenekari számokban. A mű, a művek megjelentetési stílusa közös hangvételű. A tánckar előadói színvonalát is jelentősen és előnyére befolyásolja a zenekar „jelenléte”. így a zene is a kompozíció „látható részévé” válik, az előadás életteliségének, hitelességének fokozását szolgálja. Területi hovatartozásában a műsor hazai néptánc-hagyományaink egyes típusainak a színpadra állítása mellett a Kárpát-medence más tájegységeit és népeit is bemutatja. Egyrészt: e medencén belüli, évszázadokon keresztüli „együtt fejlődést" statuálva, másrészt: az itt élő népek együvé tartozását. Hagyományainkból összefoglaló erővel jelentek meg a Leányjátékok és — gyertyástánc, a Férfi eszközös táncok, amelyek az üveges, lassú és frissel és a pusztai táncok című kompozíciókkal kiegészülve hű képét tolmácsolták a tánceszközként alkalmazott üveg, bot, seprű, karikásostor stb. ügyességi és harcosi szerepének. Ezek a kompozíciók főleg az eszköz alkalmazásában rejlő ügyességi motívumokat emelték ki, az eszközök táncosi használatának a magas fokát, a botforgatás virtuozitását (Brandl, Keszegh, Katona stb.), a karikásostor kezelését (Bábi), a fejre tett üveg oly természetes és könnyed viselését, mintha az nemzeti női fejfedőnk lenne. Az eszközök kezelésének bemutatása közben pillanatokra ízelítőt adtak az eszközök (bot, karikásostor), védekező illetve támadó fegyverként használhatóságából is (Cigánytáncok, Pusztai táncok). Lélegzetelállító pillanatok voltak ezek, amelyek után robbant a lelki felszabadulást, az örömet és csodálatot jelző taps. A másik csokorba a táncos hagyományok egy-egy jellegzetes típusa, s azok jellegzetes táncai kaptak helyet: a kéméndi verbunk, a medvesalji csárdás, friss és ugrós, a bodrogközi friss csárdás és csapás, a dunántúli karikázó, a kalocsai mars, a terchovai páros (Páros szerelem), a dél-szlovákiai cigánytáncok, az erdélyi legényes, valamint a lassú, forgatós és friss. Ezek a kompozíciók is új megfogalmazásban épültek a műsorba. Alkalmazkodtak a műsor szerkezetéhez és központi mondanivalójához. Még a régebbről ismert tájegységi anyagok sem csak felújítások voltak, hanem az egész műsor UGORJUNK A TÁNCBA! f' V IlMagy László (1) és G. Molnár László (2) felvételeil szerkezeti felépítésének megfelelően „újraalkottattak". így tudtak mondanivalójukban is újat kifejezni. Talán az egészből a cigánytáncok (Dél-szlovákiai cigányok táncai) című kompozíció kérdőjelezhető meg. Időbeosztásában, koreográfiái és zenei megfogalmazásában haladta meg a műsor többi számát. Sem írásunk terjedelme, sem jellege nem igényli és teszi lehetővé az egyes számok elemzését. Maradjunk annál: szép, nagy, értékes és nemzetiségi szocialista kultúránkat előbbre vivő eredménye ez a Szőttesnek. Egy-egy együttesnél egy-egy új műsor bemutatása mindig nagy kockázatot jelent. Különösen akkor, ha új elemekkel, újabb elképzelésekkel társul ez az újra jelentkezés. Örömmel írjuk le, hogy a Szőttes újra jelentkezése nagy sikerre számíthat. Ez nem véletlen. A sikernek törvényszerű összetevői vannak. Hűek maradtak haladó néptáncosi, népzenei hagyományainkhoz és alkotói önmagukhoz. Persze a „hűmaradásnak” feltétele a hagyomány-nyelvezet tökéletes ismerete. Sőt nem is feltétele, hanem velejárója. Hogyan akarhatnám én egy nép nyelvét, vagy tájegység nyelvét tökéletesen beszélni, azon komoly és mély gondolatokat kifejezni, ha nem ismerném a nép, illetve a tájegység nyelvét tökéletesen? Megközelítette egymást a színpadi előadásban az adott műben társult művészeti ágak megjelenítési és feldolgozási szintje. Az utóbbi években a Szőttesnél a zenei kíséretet a „gépzene" szolgáltatta. Ez csak pótolta, de soha nem helyettesíthette, és nem is helyettesítheti az élő zenét. Most — ahogyan azt feljebb irtuk — kiváló zenekarral társultak. Nagyot fejlődött a tánckar néptáncismereti és táncostechnikai tudásában. Nem egy-egy táncos, hanem az együttes tagságának 70—80 százaléka akár holnaptól fogva hivatásos táncosként is alkalmazható. Az „öregek” mellett (előbb említettük a nevüket), a fiatalabbaknak sem kell szégyenkezniük. Az ifjú Quittner, Winkler olyan szinten tolmácsolják a koreográfus gondolatát (lásd Magyar verbunk), amelyért a Sluk Szlovák Népművészeti Együttes, vagy akár a magyar ÁNE fiatal táncosainak sem kellene szégyenkezniük. A két „generáció" között kiegészítőként, az együttes további folyamatos fejlődésének a biztosítójaként szerepelnek a katonaságtól visszatért „Nagy Sándorok". A lányokról sem szándékozom megfeledkezni: az „idősebbeket" — Karsayné, Katonáné, Bábiné, Horváth, művészi tudásban szorosan követi Majer, Fekete, Fulajtár és Koudelka. A közönség lelke forrósodott fel láttukra, mert a táncosok élvezték, élték a színpadot, a táncot. Újból, s most már sokadszor bizonyította a Szőttes népművészeti csoport, hogy hazánk és benne magyar nemzetiségünk igényli a csehszlovákiai magyar nemzetiség népi táncos és zenei kultúrájának hivatásos, tehát legmagasabb szintű ápolását, terjesztését. Csak így igazi része Csehszlovákia haladó szocialista kultúrájának. S erre a legmagasabb szintű képviseletre is alkotói, előadói, művészi képességekkel rendelkezik. Szükséges volna, hogy az illetékes állami szervek erre az igényre, adottságra kellőképpen felfigyeljenek és megteremtsék e kultúra hivatásos ápolására szükséges előfeltételeket. Megjegyezzük, hogy Csehszlovákia magyar nemzetiségű lakosságának 1953—55-ben, hasonlóan a szlovák és ukrán nemzethez, illetve nemzetiséghez, a CSEMADOK KB fenntartásában már volt hivatásos népművészeti együttese, amelynek a feloszlatását egy azóta már többszörösen beigazolódott téves elképzelés eredményezte. Sokat vesztett ezzel, az elmúlt negyed évszázad alatt a népi-nemzetiségi kultúránk. E hiányosság felszámolására a Szőttes jelenlegi fejlettségi foka, szervezeti felépítettsége, alkotói és előadói művészgárdája igen nagy lehetőséget hordoz magában. A műsor létrehozása — több személy bevonásával — lényegében az együttes művészeti vezetőjének és koreográfusának Quittner Jánosnak, a kultúra példás dolgozójának az érdeme. A forgatókönyvnek és a táncok nagyobb részének ő a szerzője, koreográfusa. Az általa diktált alkotói színvonalat közelítették meg a társul szegődöttek: Balogh, Horváth koreográfusok és Ág, Papp, Andrasovan, Varsányi zeneszerzők. Szerves részét képezi az együttesnek a technikai részleg is: a hangosítók, a világosítók, a ruhatárosok, a buszsofőrök stb. Ők is teljes énjüket ádták a sikerért. Jó munkájuk is segítője lett az új műsor általános sikerének. TAKÁCS ANDRÁS (ÍTŐV
