Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-14 / 38. szám

c KICSIK ÉS NAGYOK 31 EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN ) c JOGI TANÁCSOK Már hónapokkal előtte, a pszicho­lógusnál eldőlt, hogy a hatodik szü­letésnapját csupán szeptemberben ünneplő Kati az új tanévben elsős lesz. A nyaralás és a tanévnyitó közötti két hétre azonban még visz­­sza kell térnie az óvodába. Sehogy sincs ínyére a dolog. Szülei vigasztalják, hogy azt a pár napot még kibírja, úgyis el kell mon­dania a barátnőjének, hogy mit lá­tott Tihanyban, Balatonfüreden meg Siófokon. A kislány ravaszul néz maga elé, majd kiböki: — Dehogy mondom, hogy ő is okos tegyen!?-ze-Nevelés I. Apa és fia autózik. Gyalogátkelő. Az apa nyomdafestéket nem tűrő szitkokat szór a „tolakodó" gyalogo­sokra. — Látod, fiam, ezek a csúnya bácsik és nénik úgy viselkednek, hogy káromkodnom kell. Vagy egy perce nézik, hogy erre jövünk, mégis bebotladoznak az útra. Azt szeret­nék, ha az autósok lépten-nyomon megállnának. Nem elég a sok sze­mafor? Persze, ha egy autós elgá­zolná őket, a sofőrt csuknák be! Nem sokkal később, gyalogosan. Apa és fia az út szélén, a szemafor pirosat mutat. — Na, gyere, gyorsan, fussunk át. Körülnéztem, nincs sehol rendőr. Nevelés II. Üzlet, csúcsforgalom, hosszú sor. Anya a gyermekét kézenfogva ve­zetgeti. Be az üzletbe, aztán újra ki. Beáll a sor végére, majd újra bebal­lagnak. Aztán mindenki csodálatára ütlegelni kezdi a gyereket Az per­sze üvölt. Az asszonyt előre engedik. Bevásárlás után, lehallgatott a suttogás: — En nem haragudtam rád, kisfi­am. De te nem akartál sírni. Látod, ha máskor mondom, hogy sírjál, fogadj szót, akkor nem kell sorban állnunk. Tessék, itt a csoki. Nevelés III. Újra üzlet. Anya a gyermekével. — Na, gyorsan zabáid meg azt a csokoládét! Már az üzletvezető is minket néz, ahogy tekergünk. Mondtam, hogy a kisebb csokoládét vedd el, azt már rég megetted volna! Végül még meg kell fizetnünk. n-r-Egészségünk védelmében A méhészkedőknek nem kell külön bemutatni a virágport. Annál inkább a vásárlóknak, akik kicsit bizalmatlanul szemlélik ezt a tápszert, hiszen nem­igen elterjedt, kevesen tudják, mire jó. A virágpor számos értékes tápanya­got, köztük fehérjét, B-vitaminokat, ás­ványi sókat tartalmaz. Ezek a tápanya­gok azonban bőségesen találhatók a húsban, a tojásban, a tejtermékekben és a zöldségfélékben. A virágporban levő tápanyagok is fontosak egészségünk megőrzéséhez, de különleges gyógyha­­tást nem várhatunk tőlük. Van ugyanis a virágpornak egy veszélyes tulajdonsá­ga: allergizáló hatású. Tehát elsősorban allergiások nem fogyaszthatják. Persze van olyan is, hogy valaki nyugodtan szedheti a tavaszi virágból származó virágport, de az őszitől allergiás roha­mot kap. Ezért sem forgalmazza a ke­reskedelem. A méhészek viszont árusít­ják, de a csomagoláson nincs feltüntet­ve (mert csaknem lehetetlen), milyen virág poráról van szó. Az allergiás hatás bőrkiütésben, viszketésben, szénanát­hában. esetleg asztmában nyilvánul meg — szerencsére nagyon ritkán —. súlyos következménnyekkel is járhat (pl. a gégeödéma megfulladást is okoz­hat). Miért van mégis olyan nagy vissz­hangja a táplálkozással kapcsolatos ál­tudományos nézeteknek? Mert az em­berek szeretnék egészségüket fenntarta­ni. Ez azonban fegyelmet, tudatos élet­módot igényel. Az áltudományos recep­tek könnyű útra csábítanak: reggel, este egy kanál virágpor — meghosszabbítja az életet... De ez a „csodaszer” ugyan hogyan hatna a dohányzásra, a munka­helyi, családi stresszre, zsíros, cukros táplálkozásra, a kevés mozgásra? Egészségünk megőrzését tehát semmi­képpen se várjuk a „csodaszerektől”, főleg ha azokat „kéz alatt” vesszük, és összetételüket, tartalmukat nem ismer­jük. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Hatvanig)’ éves. 177 cm magas, minden káros szenvedélytől mentes, magányosan élő — lányai már férjnél vannak — özvegyember, akinek rossz az egyedüllét, ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő özvegyasz­­szonnyal, aki hozzá költözne. Jelige: „Megértés” Harmincegy éves, 174 cm magas, barna hajú, adminisztratív munkakörben dolgozó lány keresi 180 cm-nél magasabb, érettségi­zett, komoly férfi ismeretségéi 40 éves korig. Saját lakása van. Nyugat-Szlovákiából előny­ben. Jelige: „Mimóza” Több olvasónk kérésére ismertetjük a napidíjak és a különélési pótlék emeléséről szóló rendeletet. Az SZKT Titkársága és a CSSZSZK kor­mánya elnökségének ez év áprilisában tar­tott együttes ülésén kiadott közleménye alapján szeptember 1-től arányosan emel­kedik a szolgálati utak idejére folyósított napidíj egész napi összege az eddigi 25 koronáról 32 koronára, tehát naponta 7 koronával. Ugyancsak 7 koronával emelke­dik a különélési pótlék összege is. Ameny­­nyiben a dolgozó minden nap hazatér lakó­helyére, a napidíj csak 2 koronával, azaz 13 koronára emelkedik. A 12 óránál to­vább tartó szolgálati utak alkalmával vi­szont 4 koronával emelkedik, tehát 20 koronára utanként. Arányosan módosulnak az átalánytéríté­sek is bizonyos foglalkozási ágakban, első­sorban a közlekedésben, a távközlésben, az erdő- és a vízgazdálkodásban, az ener­getikában és a szolgáltatásokban dolgozók esetében is. A térítés általában napi 2—3 koronával emelkedik, amennyiben a dolgo­zónak lehetősége van naponta hazatérni lakóhelyére. A térítés összegének emelése differenci­ált, kiküszöböl egyes nem indokolt eltéré­seket, amelyeket az ez ideig érvényes — csaknem 15 évvel ezelőtt kiadott — módo­sítás tartalmazott. A különbségek elsősor­ban a szerelők és az építőipari dolgozók térítéseit érintik. A különböző térítések összegének emelése átlag 25 százalékos. Ez azt jelenti, hogy szeptember 1 -tői a módosítás teljes mértékben kiküszöböli az eltéréseket az építőiparban dolgozók különélési pótléka és a szerelők napidíja között, kivéve azoknak a különélési pótlé­kát, akik naponta hazatérnek lakóhelyükre. A térítések e módosítása, illetve teljes egységesítése azt jelenti, hogy az egész napi különélési pótlék minden díjtétele 32 koronára emelkedik. Ezáltal javulnak az építőipari dolgozók további stabilizálásá­nak feltételei, mégpedig elsősorban a tár­sadalmilag legjelentősebb építkezéseken, ahol a magasabb különélési pótlékhoz még számottevő bérezési előny is járul. Hang­súlyozni kell azonban, hogy a különélési pótlék minden építkezésen, az ország egész területén az említett összegre emel­kedik. Az egyes térítések összegének emelése bár látszólag nem jelentős, országos vi­szonylatban — tekintettel az útiköltségekre fordított kiadások jelentős mennyiségére — nem kis tételről van szó: az új módosí­tás a napidíjra fordított kiadások 750 mil­lió koronával való növekedését követeli. Az új intézkedések helyes foganatosításáért a társadalmi ellenőrzés jogán a szakszerve­zetek is felelősek. Amennyiben tehát a napidijak vagy a különélési pótlékkal kap­csolatos térítések kifizetése körül kételyek merülnének fel, a dolgozó a szakszervezet­hez fordulhat. A szakszervezeteknek azon­ban nemcsak az a megbízatásuk, hogy a dolgozók jogos igényeinek kielégítéséről gondoskodjanak, hanem az is, hogy egyes esetekben meggátolják az új rendelkezés­sel való visszaéléseket. NÉGYSZEMKÖZT Kedves T. Ernőnél Levelében összefoglalt panaszai azt bizo­nyítják, hogy húsz év korkülönbséggel nehéz összehangolni a mindennapok életritmusát. Emberek magatartásáról és cselekedeteiről al­kotott véleményük nem egyezik, igényeik és terveik merőben mások. Ez érthető, sőt termé­szetes is, hiszen más-más nemzedékhez tar­toznak, kis iróniával és enyhe túlzással azt is mondhatnám, hogy apa és leánya csak na­gyon ritkán azonosul szemléletben és életvitel­ben. Ha levelével három évvel ezelőtt jelentkezik, azt tanácsoltam volna, ne rontsák el egymás életét ki-ki keressen más társat magának. Partnere akkor fiatalos volt ugyan, de már nem fiatal. Önnek persze imponált a jó megje­lenésű, intelligens férfi, és vonzotta vezető állása, autója, saját háza stb. Őt pedig elra­gadták érzékei, hiúságának is hízelgett, hogy barátnője csinos, vidám és fiatal. Mindketten belevetették magukat az alakuló kapcsolatba és mindent elkövettek, hogy meghódítsák a másikat ami sikerült is. Én elhiszem, amit levelében bizonygat hogy „szerelmük tökéle­tes volt”, csupán nem próbaálló, mert rövid három esztendő múltával férje belefáradt és talán bele is unt az Ön diktálta túlságosan felfokozott és zsúfolt élettempóba. Nyugod­­tabb életet több kettesben, otthon töltött estét szeretne, kevesebb jövés-menéssel. Ön viszont most akarna „élni", gondtalan anyagi helyzet­tel és mutogatható férjjel. Azt kérdezi, hogyan tovább? Kérdésével forduljon a férjéhez, a választ közösen kell megfogalmazniuk. Önnek, asszonyom, szembe kell néznie a valósággal. Férje öt esztendő múlva nyugdíjas lesz, kevesebb jövedelemmel, fogyatkozó sze­xuális képességgel, esetleg ilyen-olyan beteg­séggel, kopaszodva vagy pocakosodva, ami a nem óhajtott, mégis jelentkező öregedés tüne­te. Persze, időközben Ön sem fiatalodik, de öregedése még messze van, ezért férje válto­zásait megérteni és elviselni nem lesz könnyű, pedig társa — ezekben a számára kritikus években — elvárná a biztatást, az együttér­zést, mert köztudott, hogy a férfiak nagy részét ebben a korban elkapja a „kapuzárásipánik", és újra meg újra bizonyítani akarják, hogy még legények a javából. Ebben a bonyolult helyzetben a feleségnek jó adag türelemre, okosságra és humorérzékre van szüksége, hogy ne következzenek be nagyobb zökkenők a házasságában. Lesz-e ehhez elég érzelmi kötődés „akkor", ha már most zúgolódik ? Fiatal korára hivatkozik és az élet örömei­hez való jogára, közben elfelejti, hogy mindez társának is jussa ? Emberi tisztesség dolga az együttélésben az őszinteség. Ha úgy érzi, hogy képtelen elfo­gadni férjét „megváltozott" magatartásával, most kellene félreállnia, amíg Ő egészséges, külseje megnyerő és szellemi képessége töké­letes. Önnek, asszonyom két lehetősége van: vagy igyekszik egy kicsit férjéhez alkalmaz­kodni, hozzá öregedni, vagy kulturált embe­rekhez méltón megköszönik egymásnak, ami szép volt, és elbúcsúznak, mielőtt rövid szerel­mük gyűlöletté fajulna. Üdvözlettel

Next

/
Thumbnails
Contents