Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-07 / 37. szám
Fotó: Baranyai I a jós V f Hányszor bosszankodunk, hogy a levetett ruhát szanaszét a heverőn, a székeken hagyják a gyerekek, sőt a család felnőtt tagjai is, és egyszeriben rendetlen otthon képét kelti a lakás. A szépen, praktikusan berendezett otthonban minden használati tárgynak megvan a maga helye. Az este levetett vagy a napközben cserélt holmit azonban nem lehet azonnal a helyére — a szekrénybe vagy ha mosásra érett, a szennyeskosárba — tenni. Fel kell akasztani valahová, hogy jól kiszellőzzön, jáija át alaposan a levegő, főleg akkor, ha dohányos a gazdája. Jó szándékban nincs hiány. Fel is akasztanánk, de mire? Sajnos, kereskedelmünk nem kínál kifejezetten erre a célra szolgáló alkalmatosságot. A múlt nyáron egy ízben megjelent bútorüzleteinkben a klasszikus vonalú, pácolt fából készült nadrág-zakó tartó, az ára is elfogadható volt, százhatvan korona. De ez a romániai behozatal szinte pillanatok alatt eltűnt. Azóta is vátják az érdeklődök a következő szállítmányt, s csak nem érkezik. Külföldi lapokat forgatva bukkantunk rá néhány ötletes megoldásra, melyet hálószobájában megvalósíthat bárki. 1. Vasüzletben láncfúzért vásárolunk. és egy kampós szöggel a mennyezethez rögzítjük. Persze olyan távolságra fekhelyünktől, hogy alvás közben magunkra ne rántsuk, ne zavarjon bennünket. A füzérbe is egy-két kampót helyezünk el, és arra akasztjuk a táskát, a kalapot, fogasra téve a blúzt, a szoknyát, a nadrágot 2. A pácolt fából eszkábált tartó még dísze is a szobának. Olyan színnel eresztjük be. amilyen a hálószobabútorunk. A tartót négy tiplivel a falhoz erősítjük és ügyes páros fogasokat faragunk hozzá. Ezekre akasztjuk a szoknyát a kiskabátot, rúdján pedig keresztül hajtjuk a nadrágot. 3. Ügyes barkácsolók a karos tartót is elkészíthetik fémből vagy fából. Kevés helyet foglal el a szoba sarkában, különösen akkor, ha a karok összecsukhatók. 4. Nikkelezett törülközőtartókat veszünk. Egy olyat, amelyet mindkét végével a falra csavarozunk. Erre tehetjük a szoknyát, a nadrágot, a fehérneműt. Egy másik. két-három karos tartóra fogason akasztjuk fel a zakót, pulóvert. blúzt, a gyerekek ruháit. szép otthon, ügyes kezek Az egyszerű népművészeti minták felhasználásával készült kézimunka jól érvényesül korszerűen és ízlésesen berendezett lakásunkban. Lakáskultúránkban ma már általánossá vált a nemes egyszerűségre, a praktikus célszerűségre való törekvés. A hímzés hagyományosan a terítésnél jut érvényre — akár hétköznap, akár ünnepi alkalomkor — szalvéták, szettek, abroszok formájában. Az anyag, a minta és a hímzés színezésének kiválasztásánál vegyük tekintetbe a terítés rendeltetését és az üveg. porcelán, vagyis az asztalra kerülő teríték milyenségét is. Az abroszok, szalvéták alapanyaga a panama — durvább szövésű pamutanyag — kitűnően mosható, és ha megkíméljük, sokáig szép marad. Az ünnepi asztalterítőt azonban apró szemű panamából, gyöngyvászonból készítsük. mivel ez sokkal finomabb. vékonyabb anyag, és különféle pasztell színben kapható. Hátránya, hogy szövése nem egyenletes. Keresztben a szálak rendszerint sűrűbbek, mint hoszszában, és ez a hímzést eltorzítja. Hogy ezt elkerüljük, hímezzünk csupán egy irányban — akár keresztben, akár hosszában. A muliné hímzőfonalat sok színárnyalatban gyártják. Egy fonalban hat vékonyabb szál van lazán összesodorva. így finomabb hímzéshez szétszedhető. A hímzés annál értékesebb, minél tisztább és szebb a fonákja. Hogyha a kivarrásban eltévesztettük a mintát, ne álcázzuk, inkább fejtsük fel a minta egy részét. A legnagyobb figyelmet a sarokminta elkészítése igényli. Hogy mind a négy sarok egyforma legyen, az első kidolgozásánál először segédvonalat húzunk merőlegesen a sarokba, mintegy vezérvonalat. melynek két oldalán pontosan leszámolhatjuk a mintát. Fehér alapanyagon kék fonállal többnyire a szlovák és a litván falvak asszonyai hímeztek. A felvételünkön látható asztalkendőt .Ián FabiS építésztechnikus készítette a legügyesebb kézimunkázó nőkkel vetekedő pontossággal, művészettel. (nö2i)
