Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-31 / 36. szám
V__________ ¥ : Örökbefogadott műanyag bábuk Xavier Roberts fiatal amerikai szobrász eredetileg kedvtelésből készített néhány műanyag és rongybábut. Egy georgiai iparművészeti kiállításon döbbent rá, hogy bábui a látogatóknak is tetszenek. Ekkor támadt a nagy ötlete... Tudta, hogy a jóléttől megcsömörtött amerikai gazdagoknak először is szenzációra van szükségük. Ezért Roberts a bábuit nem árulja, hanem lehetővé teszi „örökbefogadásukat". Az örökbefogadás valóságos szertartás. Persze, nem ingyenes. Egy-egy bábu ára 100—1000 dollár! Az örökbefogadó „szülők" esküt tesznek, hogy a bábut (amelynek természetesen neve is van) soha nem fogják elhanyagolni, mindent megadnak neki, amire csak szüksége lesz. Az örökbefogadásról a műanyag bábu „szülei" közjegyzővel hitelesített igazolást kapnak. Roberts úr eltalálta, mi kell az unatkozó gazdagoknak. Három év leforgása alatt 100 000 bábuja kelt el! Ma már az Egyesült Államok területén mintegy kétezer örökbefogadási ügynökséget létesített. De még ezzel sem elégedett meg. Clevelandben Babyland néven kórházat létesített. Természetesen nem a rászoruló szegény amerikai gyermekeknek, hanem játékbábui számára, méghozzá háromszáz alkalmazottal. Mi sem kézenfekvőbb, minthogy bábui a kórház szülészeti osztályáról kerülnek ki. De itt gyógyítják „bőrbetegségeiket", ha beszennyeződtek, és a sebészeti osztályon reparálják meg őket, ha valamelyiknek keze, lába hiányzik. Az üzlet virágzik. Roberts úr azonban nem pihen. Újabb embernagyságú bábukat tervez (évi 70 000-et), amelyek számára már nem örökbefogadási okmányt, hanem házasságkötési szerződést állít ki. Amerikában sok-sok ezer gyermek él szülök nélkül, milliók pedig éheznek. De az amerikai gazdagok „örökbefogadott" bábukra költenek nem éppen kis összegeket. Ház, amelyben nem fűtenek A kanadai Ontario Hydro cég 1973-ban Torontóban építette a képen látható épületet, amelyben kétezer alkalmazott dolgozik. Nevezetessége, hogy télen sem fűtik. A közönséges épületekből a hő a külső falakon keresztül távozik. A Hydro Place (így nevezik a nagy irodaházat) esetében a falak szigetelése tökéletes, csaknem légmentesen zárnak. A napközben kitermelt mindennemű energiát fűtésre használják fel. így a villanyégök, az irodai gépek által termelt hőt csakúgy, mint a dolgozók kisugárzó testmelegét is. Ez a hőmennyiség a zord kanadai télben is elegendő ahhoz, hogy a helyiségeket állandóan 21 C fokon tartsák. Az óriási ablaktáblák mögött légréteg „szívja magába" a napsugarak melegét és az épület belsejében kitermelt hőt. A felmelegedett levegőt a kaleidoszkóp mennyezet alatt tárolják. A mennyezetbe épített csövekben víz kering, amely a levegő melegét átveszi. Ez a meleg víz fűti ki (természetesen ötletes berendezés segítségével) az egész épületet. Az irodák levegőjét átszűrik, szükség szerint a mennyezetbe épített berendezés segítségével felmelegítik, és így jut vissza a helyiségekbe. Nyáron az egész berendezést átállítják hűtésre. Acbonyolult berendezést számítógép irányítja, amely ■Wfszpercenként az egész épületből érkező 721 adatot dolgozza fel. A műszer figyelembe veszi az időjárást, a belső hőmérsékletet és szabályozza a szelepeket, amelyek azután önműködően nyílnak vagy zárulnak. így a helyiségekben kellemes a meleg és tiszta a levegő. Ez a fűtési rendszer bevált, ezért további, most épülő épületekbe is bevezetik. Sőt, tökéletesített formában, hogy még kevesebb hőenergiára legyen szükség. Az epilepszia gyógyítása Borisz Racskov és Tatjána Vasziljeva leningrádi kutatók felfedezték, hogy az agyvelö és a gerincvelő üregrendszerét, valamint az agykamrákat kitöltő folyadék — az agyvíz (likvor) — ugyanolyan csoportokba sorolható, mint az emberi vér. Az emberek likvor- és vércsoportja tökéletesen megegyezik egymással. Tudományos szakértők a likvorcsoportok felfedezését a vércsoportok század eleji felfedezéséhez hasonlítják. A leningrádi idegsebészeti intézetben már megkezdték gyakorlati alkalmazását. Megállapították, hogy a likvorátömlesztés a központi idegrendszer számos megbetegedésének gyógyításában nagyon hatásos, beleértve az epilepsziát és az agyvérzést is. Eddig egyetlen esetben sem tapasztalták, hogy a likvor-transzfúzió kilöködési reakciókat váltott volna ki. Több epilepsziás beteg esetében már az első likvorátömlesztés után a tünetek teljes megszűnését észlelték. Csemegék csemegéje? Nicolas Doyen bordeaux-i szakács mintegy kétszáz évvel ezelőtt megkísérelte a libamájat szarvasgombával spékelni... S így született a bizonyára legdrágább mai francia ételkülönlegesség, a „foie gras truffé". Bár Franciaországban ezt a specialitást több helyen is készítik, a monopóliumot ma is az ország délnyugati vidéke — Périgord tartja. A szarvasgombát a „gombák királyának", „fekete gyöngynek" vagy „fekete gyémántnak" is nevezik. Egy kiló ára kétezer frank körül ingadozik. Périgord vidékén évente néhány tonnát gyűjtenek belőle. A diónagyságú gomba tölgyek, gesztenyefák és nyírfák közelében a föld alatt terem. A szarvasgomba mesterséges termesztése számos kísérlet ellenére is mindmáig sikertelen. így a francia konyha fekete gyöngyszemét még mindig titok övezi. Külön fejezet a szarvasgomba szedése, amely december végén, mindössze egyetlen hétre korlátozódik. A „bennszülöttek" szerint gombázásra legalkalmasabb a napfényes délelőtt. Kevésbé elterjedt módja apró légyrajok figyelése, amelyek ott tűnnek fel tömegesen, ahol a gomba illata terjeng. S épp erre az illatra érzékenyek a kocák. Ötven méter távolságra is megérzik, s a gazdát elvezetik a lelőhelyre, ahol a föld alatt megbúvó szarvasgombát orrukkal feltúrják. Ez a szarvasgomba keresésének eddig legbeváltabb módja. Az ételkülönlegesség legfontosabb tartozéka mégis a libamáj. A périgordi libák májának súlya — gondos tömés után — eléri, sőt meghaladja az 1 kilót is. A hízólibák eledele és tömési módja minden gazda féltve őrzött titka, így is feltételezhető, hogy ez az eledel a sós és zsíros főtt kukorica. A tolvaj kutyája felfalta az ábécét Az utóbbi években Thaiföldön gyakoriak a politikai zavargások, de az ország északi részébe vajmi kevés jut el abból, ami a fővárosban történik. Az ott élő hét törzs tagjai Kína, Mongólia, Burma és Tibet legkülönbözőbb vidékeiről települtek e nehezen megközelíthető hegyes vidékre. Számukat máig se sikerült pontosan megállapítani. Becslések szerint 300—500 000 ember lakja a végtelen erdők közt meghúzódó falvacskákat. A törzsek szigorú hagyományok szerint élnek. Például kizárt dolog, hogy az egyik törzs férfi tagja más törzsből szerezzen menyasszonyt. A szerelem és a szexuális élet törvényei azonban valamennyi törzs számára csaknem azonosak. Ha két fiatal kölcsönös vonzalmat érez egymás iránt, ezt minden szégyenkezés nélkül kifejezésre is juttatja. Kapcsolatuk esetleges következményeit a törzs tagjai kedvezően értékelik. Ezzel bizonyossá válik, hogy a leány nem meddő. A fiúgyermek növeli az anya értékét. Az apának azonban nem kötelessége az anyát feleségül venni. A falu bírójának megfizeti a bírságot (valami pénzt és egy hízott kakast), s ezzel eleget tett kötelességének. Ha a fiú mégis feleségül veszi gyermeke anyját, a férj számára beköszönt az aranykorszak. Ezután az asszony végzi a mezei munkát, vezeti a háztartást, vizet hord, gyapjút fon, gondozza a háziállatokat, kosarat köt, s esténként férje pipájába ópiumgolyócskákat készít. Sokszor a vadmalacok, a kígyók, és a majmok fogása is az ő feladata. A sok gyermek szinte törvény, hogy a nemzetség fennmaradjon. Ilyen körülmények között a második és a harmadik feleség inkább megváltás mint vetélytárs az első számára. Az állami népművelés nem nagy eredményekkel büszkélkedhet. A gyermekek alig 40 százaléka jár iskolába. Egyes törzsek az iskolát megvetik. Ősi legendájuk szerint valaha saját ábécéjük volt, amelyet elődeik bivalybőrbe véstek. Ám a bőrt tolvaj lopta el, akinek kutyája azt egy óvatlan pillanatban felfalta. Azóta a törzs írástudatlan tagjai a kutyát igen nagy becsben tartják... A leányok tizenkét éves koruktól lófarokszerűen fonják a hajukat (nő '' 17
