Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-31 / 36. szám

BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya János még egyszer visszanézett a vár hol fényben úszó, hol sötétbe merülő bástyavonu­latára, igazi otthonára ... Hányszor indult már el innen búcsúzó tekintettel, és hányszor jött meg a csatákból, portyákból jó fáradtság­gal. Egy álló napig tartott, amíg a Vágig eljutottak. Előőrsökkel biztosította János az utat, hiszen most nem a csetepaté az érdekes, hanem a feladat betöltése. Egy nyíres tisztásán tíz labancot találtak lobogó tábori tűz mellett De viszketett a tenyerük, még a kardjuk is majd kiugrott a hüvelyéből; hiába minden, a parancs, parancs. Sötét este volt, mire a Vág partjára értek, helyet kerestek, és találtak is. János elsőnek ment a veszedelmes útra. Lova hátán megcsillant a fény. Ha ő átúsztat, jöhet a többi is. Karabélyát magasra tartva, elérte a part meredek szakaszát. Füttyentett. megin­dult utána a csapat. Átértek mind. Innen azután erdőkön át, a falvakat messze elkerülve kocogtak, nyargaltak kora reggelig. Mire kivi­lágosodott és meg kellett állniuk, szerencsére közeljutottak az erdőszélhez. Az erdő sűrűje a dombtetőig tartott. Végh János és Fekete Mis­ka mint előreküldött őrsök, az árnyékos domb­tetőről kémlelték a tájat. Végh az alföldi ember messzi néző és messzire látó szemével, Fekete Miska az erdőkhöz, nádasokhoz szo­kott legény éber érzékével. A hívő pápista érzületű Végh János előrebámult, le a völgy­ben kanyargó, fehértó útra, annak is a kezde­tére, és nem akart hinni a szemének. — Az Üijézusát, Miska — vakarta a feje búbját Végh János, udvari hintó jött ott, vasas németekkel. — Oda nézz! — Az ördögbe, te, olyan a szemed, mint a sasmadáré! — felelte izgalommal Miska. — Válj. tán tévedsz. . . Nem, nem a. azok való­ban, gyerünk te. megjelentjük Jánosnak! Nincs olyan ajándék, amelynek János job­ban megörült volna, mint e hímek. Lova nyakát verdeste. ráhajtotta a fejét, így gondol­kozott mindig, hogy mindent jól számba ve­hessen. De gondolataiba beleszólt Suhajda sürgetése: — Azt mondtad, Réthére* is bejutunk. Most megint megálljunk itt, csetepatéra. Nehéz vitázni érzéseink ellen. Hisz János is azt akarta, amit Suhajda. De nem válhat ki senki, aki egy nagyobb célt nem tud önmagá­nál. közvetlen kívánságainál jobban szeretni. Nem fájdalom nélkül replikázott János: — Réthére? Az volna jó, de kötelesség is van. István! — Hisz éppen azért, nem azzal küldtek minket, hogy udvari hintóra vadásszunk! A seregek mozgását kell kitudnunk. Bornemissza tartotta, fékezte a lovát, és ingerülten mondta: — Huszonnégy vasas némettel nem kísér­tetnek akárkit. Talán épp az a császármadár . tud erről valamit, ott lenn az udvari kaid­ban .. . Elég legyen a szóból... Jól figyelje­tek. A dombháton vonulunk, követjük a hin­­tót, amikor Szénétől* és Sárfőtől egyformán távol lesz. lecsapunk az útra. Te, Végh. Lányi, Karácsony. Süttöri elébük álltok, és magatok­ra vonjátok az elöl lovaglókat, te. Miska — fordult Feketéhez —, Ráczcal, Misik Janóval, Mészáros Mátyással hátból lődözitek. zavaijá­­tok őket S ha megbomlik a díszkíséret, mi innen csapunk le rájuk ... A dombhajlatban, a fák között vonultak a kurucok, kísérték, lesték a porfelhőből néha előtűnő, kétfejű sassal ékesített fekete, fedett hintót A vasas németek sisakján, rézveretén megcsillant a nap. János int, Fekete Miska vidáman visszahunyorít, és megeresztik a lova­kat. Lányiék is megindulnak, szikrát ver a (női a) lovak patkója a köveken, porzik mögöttük a lejtő, az útkanyar... A kíséret élén járó hadnagy megdöbben a felbukkanó ellenség láttára. Honnan jöttek ezek az ördögök? De már karabélyok dördülnek rájuk, s két embere lefordul a lóról, a hadnagy túlkiáltja a fegyver­ropogást: — Tíz ember előre! A kocsi előtt járó tíz német kardot rántva ront Lányiékra, akik nem fogadják el a harcot, hanem a fás, bokros, csepőtes részbe csalják a hadnagyot. A puha. porhanyós föld jó a könnyű kuruc lovasnak, de nehéz a vértesek­nek, a bokor, fa, erdő, kőhalom, úthajlat mindig segítője lett a magyarnak, halála az ellenségnek. A tűzerővel, ágyúkkal biztosított nagy csatákban kibontakozhatott a begyakor­lott hadak ereje, de amikor ember ember ellen küzdött, ahol bátorság, csel. fürgeség, lóhoz értés és kardvívás döntött ott nem sok babér termett a ' labancnak. A meglepetés mindig nagy hadi tényező volt. Fekete Miskáék négy karabélya három labancot szedett le a megri­adt utóvédből. Az ágaskodó lovak a kurucok közé ragadtak egy-egy németet, azokkal Mis­káék szablyája végzett. A nehéz német kardok egyenes csapásait lovuk táncoltatásával köny­­nyen elhárították, de a kuruc kard villámgyors döfését még Wotan isten sem tudta volna elkerülni. Csak Süttöri sebesült meg, pisztoly­golyó találta a vállcsontját attól kezdve baljá­ba vette a kardok tovább verekedett, pedig kék dolmányát már átitatta a piros, fiatal vér. Az út két oldalán a fák közt, a virágos, pipacstól tarka réten folyt a csata, folyt a vér. . . Hej, ti szőke tiroli, stájer, wüttembergi legények, miért jöttetek idegen földre, itt látjá­tok meg utoljára a kék eget, a szálló és szürke felhőket, itt hívjátok végső percetekben a szülőanyátokat... No de mit gondol ezzel gróf Slarhemberg Maximilian, aki úgy bízik sebezhetetlen méltóságában, hogy képtelen felfogni a közvetlen veszélyt Nem, Starhem­­berg gróf nem gyáva, sosem volt az — és sokkal büszkébb annál, semhogy „rablóivadé­kok” előtt félelmet mutasson. Ül a helyén, a párnázott hintóbán, kinéz az ablakon, nézi a közelharcot, egy-egy jó vágás, szúrás egyenest tetszik őexcellenciájának, még ha a németek kapják, akkor is... Bár nem érti, hogy mi hajtja ezeket a töredezett fanyergeken forgoló­dó. gyengén felfegyverzett legényeket. Mi az a tűz. ami kuijantásaikban. vad. harci káromko­dásukban és a szemekben lobog? Majd meg­tudja. Most ereszkedik le Bornemissza hatod­magával. Tüzet nyitnak a németekre, rövid kardharc kezdődik most a hintó őrizetére hagyott négy némettel. Bornemissza kettővel végez, az egyiket szinte kettéhasította. Misik Janó elvagdossa a hintót húzó lovak istrángja­it, hogy a nekiszabadult lovak is megzavaiják a németet. — Senki sem menekülhet! — kiáltja János. Alighogy kimondja, Fejér István, húszéves egri legény, igazi verekedő fajta, golyót kap. és lecsúszik a lováról. .. Fekete Miska, Bornem­issza, Süttöri, minden bajtársa szívből megsze­rette a csendes, jó ivó fiút... János ráhajol Fejér mellére. Nem kell már annak a lélegze­tét lesni, üveges a szeme, nem lát többé semmit. — Fejér Pistáért, legények, halál minde­gyikre! — kiáltja János, és záporként hull a csapás, egyenként hull a német... Csak a hadnagy igyekszik egérutat venni, menekülni. Suhajda István űzi az erdő széléig. *Reca, * Senec (folytatjuk) ÉVFORDULÓK J Száz évvel ezelőtt, 1882. szeptember 1-én alakult meg az első lengyel munkáspárt, a Proletárját. Leonhard Frank német antifasiszta író születésének 100. évfordulójára szeptember 5-én emlékezünk. 1892. szeptember 5-én született Darius Milhaud francia zeneszerző, zongoraművész. 170 évvel ezelőtt. 1812. szeptember 7-én ütközött meg Borogyinónál a francia és orosz csapat. c SZÍNHÁZ Jf A bratislavai Kul­turális Nyár jó né­hány éves hagyo­mányra tekint visz­­sza, s meghozta már ,i maga tanulságait és gyümölcseit is. Irodalmi délutánok, estek, iró-olvasó ta­lálkozók váltakoz­nak esténkéin — kel hónapon át — szabad­téri színházi előadásokkal, vendégszereplé­sekkel. Két estére a városháza romantikus udva­rára hozta el a zvoleni J. G. Tajovsky Szín­ház Valeri Petrov (bolgár költő, publicista és színműíró) Testőrök harminc év múlva című darabját Azon túl. hogy Alexandre Dumas, a három testőr „atyja", krónikása volt hősei további sorsának is (Húsz év múlva). Valeri Petrov viszi tovább a történetet Életre kelti a három testőrt, Athost Porthost, Aramist és persze, D'Artagnant, aki sárga gebéjén egy­kor nagy mulatságot keltve érkezett De Tré­­ville testőrei közé, hogy aztán az „egy min­denkiért és mindenki egyért” jelszóval, fiata­los lelkesedéssel és igazságérzettel, immáron négy testőrként védjék meg a királyság be­csületét, borsot törve Richelieu kardinális és gárdistái orra alá. Ebben a kosztümös darab­ban a testőrök tapasztalt öregek, akik most látják csak, hogy az. amiért valaha vásárra vitték a bőrüket, gyakran bizony kamuflázs volt. Minderről Petrov pátosz nélkül beszél, sajátos humorral kapcsolja össze a becsüle­tet, a bátorság, a férfiúi erények és az emberi gyarlóságok kategóriáit. A zvoleni társulat pedig rendkívüli temperamentummal, hu­morérzékkel. játékos kedvvel tolmácsolta a bolgár szerző gondolati kalandozását az idő­ben (mialatt a „térben” igazi puskaport szagolhattunk — a díszlethez tartozott). Ki­tűnően alakították D'Artagnant és a három testőrt Stefan Safárik, Emil Kosír. Mikulás Onufrák, Stefan Kráílák. és nemkülönben a társulat veteránjai — Vladimír Lakota Lajos királyt. Emest Smálik De Trévillet, Bohumil Kostrec Richelieu!, valamint a női szerep­lők: Éva Kuchtová Madeleinet, Zlatica Gil­­lová Ausztriai Annát A rendező. Martin Peterich egytől-egyig groteszk alakokat sora­koztatott fel, eltörölve a történelmi és mai téma közötti különbséget, a gondolatot ma­gát, mai érvényét játszatta el színészeivel. —fm— KÖNYV Robert Merle több regénye megje­lent magyar fordításban is. írásmüvé­­szetét a legjobb hagyományokra épülő csiszolt stílus, érdekfeszítő párbeszédek, kitűnő jellem- és helyzetábrázolások, atmoszférateremtő mesterségbeli tudás és nem utolsósorban a könnyed, ám gyakran csípős vagy elgondolkoztató francia szellemesség jellemzi. Új regényében, a Madrapur-ban a fantasztikum, a scifi, az utópia és a realitás elemei ötvöződnek érdekfeszí­tő, olvasmányos történetté. Olyan rejté­lyek és furcsaságok szövik át a történe­tet, amelyek megoldására, titkára a re­gény utolsó lapjai sem derítenek fényt A párizsi Roissy-en-France-i lé­gikikötőből különös előzmények után indul el 15 utasával és egyetlen stewar­­dessel egy ugyancsak különös repülő­gép, hogy kiváltságosok közé tartozó utasait az ázsiai Madrapurba röpítse. Van köztük francia, amerikai, nyugat­német, görög és indiai állampolgár. Izgalmas és rendkívüli élmények soro­zatát élik át a repülőgépen. Barátság és gyűlölet, szerelem és megvetés, élet és halál vívják különös csatájukat a külö­nös repülőgép fedélzetén, melyről az utazás első órájában az is kiderül, hogy pilóta nélkül, távirányítással repül. Egyre inkább világossá válik, hogy sorsuk irányítójuknak, a Földnek kezé­ben varí. Fordulatos, sok váratlan és megdöbbentő esemény tanújává válik az olvasó, miközben a regény hősei arra is rádöbbennek, hogy soha nem jutnak el Madrapurba, mert Madrapur — nem is létezik. A személyiség belső ellentétei tárulnak fel előttünk, érzelmek és indu­latok csapnak össze újból és újból. Rájövünk: talán mindenkinek van egy saját Madrapuija, kitűzött célja, dédel­getett álma, amely azonban örökre elér­hetetlen marad... SÁGI TÓTH TIBOR A MATESZ műsora J szeptember 9.: Karva (Kravany n/D.) — A peleskei nótárius (19.30) szeptember 10.: Csicsó (Ciéov) — A peleskei nótárius (19.30) szeptember 11.: Szőgyén (Svodín) — A peleskei nótárius (19.30) szeptember 12.: Negyed (Neded) — A peleskei nótárius (19.30)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents