Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-31 / 36. szám
kuckó . '«iJ * KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSEI ,Az iskolában. Az iskolában hatvanan vagyunk. Szilaj legénykék. Picik és nagyok, s e hatvan ember furcsa zavarában a sok között most én is egy vagyok. Ez más, mint otthon. Festékszag, padok, a fekete táblácska és a kréta, a szivacs hideg, vizes illata, az udvaron a szilfa vén árnyéka, s a kapunál — az arcom nézi tán ? — egy idegen és merev tulipán. Ez más, mint otthon. Bús komédia, lélekzet-visszafojtva, félve nézem, hatvan picike fej egyszerre int, s egyszerre pislant százhúsz kis verébszem. Hatvan picike, fürge szív dobog, hatvan kis ember, mennyi sok gyerek. Amerre nézek, mint egy rengeteg, kezek, kezek és újra csak kezek. Mint kócbabácskák a török bazárba, egy hús terembe csöndesen bezárva, az orruk, a fülük, mint az enyém, s a feje is olyan mindenkinek. Mivégre ez a sok fej, kéz, fül, orr, sokszor csodálva kérdezem: minek ? Mostan színes tintákról álmodom Legszebb a sárga. Sok-sok levelet a tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikkszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikító, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkör a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt mint a mérges alkonyat és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném véle az életem. KANYADI SÁNDOR Frlsshajtású rozmaringszál tar odálatos reggelekre virradunk Itanában. Minden kizöldült fa egy-egy zengzetes zenepalota. Sárgarigók, gerlék, vadgalambok búgnak, turbékolnak, fuvoláznak. Nem tudhatjuk, hogy a hazatérésnek örülnek-e ennyire, vagy a déli útjaik, vándorlásaik alkalmával látottakkal dicsekszenek az itthon maradt, a komisz telet átdidergett, s hosszú turistautakra gondolni sem merő csiribiri szürke verebeknek. Meg az önérzetes feketerigóknak. A rigók azonban a nagy zenebona elől kicsettegnek a kertek végébe s a városszélek bokrai közé. Párosán szállnak, s nagy egyetértésben. A szarkák is egyre sűrűbben csirregnek-csörrögnek s valahonnan a közeli erdőkből a kakukk is bejelenti, hogy ö is itthon van és hogy az maradt, aki volt: kakukk, kakukk, kakukk. Mérgesen pattan elő erre a kakukkos óra kakukkja. És válaszul hétszer kiáltja, hogy: kakukk! — Hét óra — nyit be a kisfiúhoz az édesanyja. De a kisfiút mostanában, csodák csodája, nem kell költögetni, noszogatni, szavakkal ösztökélni, hogy keljen már, igyekezzék a mosakodással, öltözködéssel. Már az első kakukk-Varga Lajos illusztrációja szóra kinyitja a szemét s a hetediknél már kint is van a fürdőszobában. Még fél nyolcat se mutat a nagy mánus és a kisfiú már a táskával a hátán vígan lép ki az ajtón. Q még ütött ebbe a gyerekbe, hogy a bátyját sem várja meg — töprenkedik az édesanyja. — Tavasz van — mondja mosolyogva a nagy fiú s olyan titokzatosan, mint aki tudja, hogy miért igyekszik úgy a kisöccse. — Már úgysem érem utói — mondja a nagy fiú lassan hajtva le a reggeli kakaót. De mintha nem is igyekezne utolérni. Neki nem sietős, az ő nagy lépteivel jó tíz perc alatt elér az iskolába. így ment ez pár napig. Aztán egyik délben kibújt a szög a zsákból. — Együtt is jöttünk. Hazafelé is! — buggyant ki az öröm a kisfiúból. — Kivel ? — Hát vele. — Kivel vele? r A kisfiú elpirult. — Akivel reggelenkint menni szoktam. — Kivel szoktál menni? A kisfiú hallgatott, majd azt mondta: — Egy hetedikessel. — Egy hetedikessel? — Egy hetedikes lánnyal. — Másodikos létedre! — Meg szokott vfmi a sarkon. Aztán együtt megyünk. — S hogy hívják? A kisfiú elnevette magát. — Úgy hívom: a néma szultánkisasszony. De csak magamban nevezem így. Az egyik meséből való. — Néma szultánkisasszonynak nevezted ? — Annak. Mert nem szól soha egy szót sem. Csak megvár. És megyünk együtt. Én mesélek neki, mint neked szoktam, amikor együtt megyünk az utcán. Elmondok mindig egy mesét az iskoláig. Néha kettőt is, ha rövidebbek. S ha nem érek a végére az iskoláig, akkor a szünetben tovább mondom. Ő csak hallgatja és mosolyog. Nagyon szépen tud mosolyogni. — És ezért igyekszel úgy minden reggel? — Ezért — mondta boldogan a kisfiú. És jókedvvel nekiült a másnapi leckének. — Ma szólt. — Ezzel toppant be tegnap délben a kisfiú. — Megszólalt! Az édesanyja már látta a kisfiú arcán, hogy ki szólalt meg, de azért megkérdezte: — A néma szultánkisasszony? — Ő. — És mit mondott? — Azt kérdezte: hogy vagy? — Csak ennyit? — Ennyit! De megszólalt. Holnap lesz a nevenapja. — Azt is megmondta? — Nem ő mondta. Én mondom. az édesanyja mindjárt a fati- Hárra pillantott, hogy hadd lám, milyen névnap is lesz holnap. — Nincs benne a naptárban — mondta a kisfiú —, a néma szultánkisasszony nevenapját nem írják a naptárban. Azt csak én tudom, hogy holnap lesz. Vinnék neki egy szál virágot. — Virágot? Azt jól tennéd. — Csak egy szál rozmaringot szeretnék vinni. Vihetek? — Hogyne vihetnél, kisfiam — simogatta meg boldogan az édesanyja. Ma reggel aztán egy gyönyörű frisshajtású rozmaringszállal indult el a kisfiú. A rozmaringot könyvbe is lehet tenni. Hálás, szerény virág. Hosszú ideig megőrzi illatát. Sokáig emlékeztet arra, aki adta. f J&ÚrU yytUÁcÁi// • 9 6> o eT c Az iskolakezdés alkalmából szeretettel köszönt benneteket a Kuckó szerkesztője. Kellemes tanévet, jó munkát! Okos gondolkodást! Bemelegítésképpen a tanévhez rögtön feladatot adunk számotokra. Druíina: melegítő; tielko: mustár; tenisky: virsli; jasle: napközi; iuvaőka: bölcsőde; párky; rágógumi; horöica: tornatrikó; tepláky: vászoncipő. Ugye, észrevettétek: a kis szótár szerencsétlen módon szétesett. Állítsátok helyre, rakjátok helyes sorrendbe a szavakat! Munkátokat küldjétek be címünkre: A Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanoviőova 20. A borítékra írjátok rá: Kuckó. A feladat sikeres megoldói között ezúttal is könyvnyereményeket sorsolunk ki. (női 6)
