Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-24 / 35. szám
jovo iskolaiért A Oktatásügyünk szerves részét képezi óvodahálózatunk, amely intézményes elhelyezést és gondoskodást biztosít a dolgozó szülök három-hatéves gyermekeinek, nagy hatással van szellemi fejlődésükre és előkészíti őket az iskolára. Az óvodai nevelési program ezzel összhangban állandó dinamikus változásban van, s egyre szükségszerűbbé válik, hogy a kedvező iskolai indíttatás érdekében minden gyermek részesüljön óvodai oktatásban. Milyen az óvodahálózat fejlettsége és a beiskolázottsági arány Szlovákiában? — kérdezzük EMÍLIA PORUBSKÁTÓL AZ SZSZK OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUMA KÖZPONTI TANFELÜGYELŐJÉTŐL. Szocialista társadalmunkban a gyermek a legnagyobb érték, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy a gyermeknevelési intézményekben megfelelő körülményeket teremtsünk számukra, s alapos, átgondolt nevelési programokkal segítsük harmonikus testi-szellemi fejlődésüket. Óvodahálózatunk jól kiépített, a világon a legjobbak közé tartozunk, s hogy ezt a szülök is tudatosítják, arról mi sem győz meg inkább, minthogy állandó az érdeklődés óvodáink iránt, s aki csak teheti, ott helyezi el gyermekét. Szlovákiában az óvodás korú gyermekek több'mint nyolcvanöt százaléka nyert intézményes elhelyezést, ám ennek ellenére sok kérvény megoldatlan. Főleg a nagyobb városokban, az ipari központokban, ahol jelentős a lakosságnövekedés, nagy lakótelepek épülnek s a járulékos beruházások — a bölcsődék, óvodák is közéjük tartoznak — lassabban készülnek el. Az utóbbi évtizedben javult a helyzet az óvodaépületek minősége terén, sok új gyermekintézmény készült a választási programok keretében, Z-akcióban, sok épületet nyertünk a kisiskolák központosítása során, így óvodáink zöme már egésznapos, teljes ellátást nyújt. Jelentős mértékben járulnak hozzá az óvodahálózat fejlesztéséhez az üzemi és szövetkezeti óvodák, amelyek sajátos körülményeket is figyelembe vehetnek üzemeltetésük során, s amelyek jelentősen javítják egy-egy ipari központ gyermekintézményeinek befogadóképességét. Megnyitásuknak mindig örülünk, bár közvetlen irányításukba nem szólhatunk bele. Milyen irányelvek alapján nyitható óvoda, illetve vegyes lakosságú fatvainkban. városainkban hogyan döntik el a nemzeti bizottság iskolaügyi osztályának dolgozói vagy egy üzem. szövetkezet alkalmazottai, hogy milyen tanítási nyelvű óvodai osztály nyílik? Előrebocsátom, hogy Szlovákiában a magyar és ukrán nemzetiségű gyermekek beiskolázási aránya nem rosszabb a szlovák nemzetiségűekénél, s ahol erre igény van, ott nyitunk magyar, illetve ukrán tannyelvű óvodai osztályt. A nemzeti bizottságok vannak megbízva az óvodahálózat fejlesztésével; az 1980. június 26-án életbe lépett irányelvek szerint óvodát akkor nyithatnak, ha a jelentkezőkigénylők száma eléri a húszat. Ugyanezen irányelvek 6. pontja kimondja, hogy a beiratáskor a szülő meghatározhatja a nevelési nyelvet is, tehát vagy az óvoda igazgatójánál, vagy az illetékes nemzeti bizottságon — az űrlap megfelelő rovatában — feltünteti, milyen nyelven foglalkozzanak gyermekével. Elegendő jelentkező esetén — tehát húsz, de minimálisan tizenöt — megnyitható a kért osztály. A végső döntést azonban az illetékes nemzeti bizottságok hozzák, saját belátásuk, lehetőségeik szerint. Az üzemi és szövetkezeti óvodákra ezek az előírások nem vonatkoznak, ott talán a szakszervezeti bizottság befolyásolhatja a döntéseket, mert ezekben az óvodákban csak a pedagógusok a nemzeti bizottságok dolgozói tehát a mi beosztottjaink, s csak a központilag kiadott nevelési terv kötelező rájuk nézve. Több helyen tapasztaltuk, hogy a szülők kórósé ellenére sem nyitottak anyanyelvű osztályt, pedig a szükséges létszám is megvolt, sőt nemegy esetben a harmincat is meghaladta az igénylők száma. Tudunk néhány esetről mi is, két ilyen panaszt magam is kivizsgáltam, de minden nem jut el hozzánk s a helyi jellegű ügyeket nem oldhatja meg minden esetben a legfelsőbb szerv. Ismétlem: arról, hogy nyilik-e nemzetiségi óvodai osztály, a nemzeti bizottságok döntenek alapos mérlegelés után, mert nekik kell pedagógust biztosítaniuk. Arra nincs irányelv, hogy a többnemzetiségű területeken kisebbségben élő nemzet tagjainak anyanyelvi óvodai oktatásra irányuló kérését mikor kell kötelezően kielégíteni, mi tehát nem befolyásolhatjuk, hogy a különböző nyelvű óvodai oktatást kérők közül kinek az ügyét intézzék el előbb. De a pedagógiai szempontok azt diktálják, hogy ahol van nemzetiségi iskola, ott legyen nemzetiségi óvoda is, mert elképzelhetetlen, hogy a gyermek ne azon a nyelven készüljön fel az óvodában, amelyen később az iskolában tanulni fog. Az egyik eset, amelyet személyesen intéztem, épp ilyen volt. A faluban tizenöt szülő kért szlovák tannyelvű óvodai oktatást, kérésüket azonban elutasították. Ám ugyanebben a faluban a fele gyermek szlovák iskolába, a másik fele magyarba jár, így tehát a szlovák óvodai osztály megnyitása indokolt volt. mégha magyar nemzetiségű szülök kérték is. Ezt az igényes nevelési program is indokolja. Az óvodai nevelési program az utóbbi években sokat módosult, a szülők, de néha maguk a pedagógusok is felvetik, hogy az iskolai előkészítés tulajdonképpen felér egy nulladik iskolai osztállyal, s hogy gyermekeink gondtalan éveit rövidítjük meg általa. Mit mutatnak a felmérések, indokoltak ezek az aggodalmak? Abból kell kiindulnunk, hogy a mai gyerekek több információt kapnak zsenge koruktól fogva, mint a tíz évvel ezelőttiek, igy értelmileg is fejlettebbek, indokolt hát színvonalasabban foglalkozni velük. Kísérleti nevelési programjaink váltakozó sikerrel járnak, de a szakemberek véleménye megoszlik. Vegyük például a nemzetiségi óvodákban bevezetett szlovák nyelvi foglalkozásokat, amelyeken a gyermekek a szlovák hangok artikulációját és néhány kifejezést tanulnak meg. Több pszichológus szakember szerint ez a többlet-foglalkozás megterheli a gyermekeket, jobban elfárasztja őket, mint a szlovák óvodába járókat. A vita, hogy legyen-e óvodai szlováknyelv-oktatás még folyik. Azt azonban egyértelműen leszögezték már pszichológusaink, nyelvészeink, pedagógusaink, hogy több nyelv egyszerre való tanulása vagy a nem anyanyelven való tanulás óvodás korban feltétlenül szókincs-szegénységhez vezet. A felmérések azt mutatják, hogy az anyanyelvükön és anyanyelvűket tanuló gyermekek, sokkal változatosabban, árnyaltabban, folyékonyabban fejezik ki magukat hasonló korú, nem anyanyelvükön tanuló társaiknál. S azt talán már mondanom sem kellene, hogy gazdagabb anyanyelvi szókincs esetén az idegen nyelv tanulása során is ízesebb, választékosabb nyelvismeret szerezhető. A kérdés még eldöntetlen, de igaz, hogy sokan az intenzívebb, módszertanilag átgondoltabb és színvonalasabb iskolai szlováknyelv — oktatásban látják a megoldást. Ugyancsak sok még a tennivalónk az óvodai zenei nevelés terén is, a legtöbb helyen vannak már hangszereink, ritmuseszközeink, tanítják is velük bánni a gyermekeket, de sok még az olyan pedagógus, aki szükséges rossznak tartja. Pedig módunkban áll komoly hangszerekkel, zongorával is felszerelni az óvodákat, s az ezekkel élni tudó nevelők fejleszthetik a gyermekek hallását, javíthatják énektudásukat, ritmusérzéküket. A mozgás és a zene összekapcsolása talán még a túlsűrített foglalkozások terhét is enyhítené ... Külföldön több országban már főiskolai, egyetemi oktatásban részesülnek az óvónők, hiszen a háromhatéves gyermekekkel bánni semmivel nem könynyebb. mint az iskolás korúakkal. gyermekpszichológiából. biológiából, fejlődéstanból és módszertanból pedig még többre is szükségük lenne. Nálunk nem készül olyan tervezet, amely főiskolai végzettséghez kötné az óvónői munkát? Egyelőre középiskolai képzésben részesülnek óvónőink, de a Komensky Egyetemen már elindítottunk egy speciális kétéves tanfolyamot, amelyen az általunk javasolt pedagógusok vesznek részt. Olyanokat választottunk ki, akik óvónőként jól beváltak, vállalják, hogy munkájuk mellett még tanulnak is, s a jövőben mint óvodaigazgatókkal, járási módszertani szaktanácsadókkal számolunk velük. Távlatokban gondolkodva elképzelhető, hogy ebből a tanfolyamból kialakul a főiskolai szintű óvónőképzés, konkrét terveink azonban még nincsenek. Magyar tanítási nyelvű óvónőképzés két pedagógiai szakközépiskolában folyik. Ógyallán (Hurbanovo) és Losoncon (Luőenecj. Losoncon az utóbbi években csak nevelői szakosítást nyújtó irányzat nyílik annak ellenére, hogy a járás több nemzetiségi óvodájába magyarul nem tudó óvónőt helyeznek dolgozni. . . A nemzetiségi óvónőképzés országos felmérések alapján folyik, amelyek szerint a képzés megfelel az igényeknek. Az óvónők elhelyezése, a megfelelő pedagógus biztosítása a kerületi, illetve a helyi nemzeti bizottságok feladata. A baj talán ott keresendő, hogy a végzett óvónők lakhely szerinti megoszlása'nem a legjobb. A losonci járásban egyébként is nehéz megoldani a problémát, mert összesen kilenc óvodában folyik magyar nyelvű oktatás. így azután sok múlik az illetékes párt- és állami szervek hivatott dolgozóin is, az ö hozzáértésükön, segitőszándékukon. Az 1980. évi népszámlálás adatait nézve nemzetiségi óvodák tekintetében nem a legjobban állunk. A magyar nemzetiségű iskolaköteles gyermekek mintegy húsz-huszonöt százaléka nem anyanyelvi iskolába jár. az óvodás korú gyermekeknek pedig több mint egyharmada szlovák tannyelvű óvodában tanul. A szép épületek, jól felszerelt óvodák, átgondolt nevelési programok, túlnyomórészt szakképzett óvónők mellett ránk. szülőkre hárul az alapvető felelősség azért, megadjuk-e nyiladozó értelmű gyermekünknek a maximális képessógkibontás lehetőségét, s megteszun k-e mindent e lehetőség megteremtése érdekében. GYURKOVITS RÓZA
