Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-17 / 34. szám
vonatban bömböl a magnetofon. Üres hely csak a két zenehallgatásba mélyült fiatal mellett van, hát oda ülök. Pár perc múlva elviselhetetlennek tűnik a kemény rock, de tűröm. A hátam mögött meginduló moraj egyre hangosabb, egyre gúnyosabb. — Gyönyörű zene, melodikus, megnyugtatja az idegeket. Ez kell nekünk munkából jövet! Amint megfordulok, látom, hogy magamkorabeli fiatalaszszony az, aki nem érti-érzi a Úton, útfélen hullámzó ritmusú modern zenét. A köz óhaját — halkítsák le a magnót — egy középkorú férfi „meri” tolmácsolni a két világfájdalmas arcú fiatalnak. Sértett képpel megteszik. Kapcsolgatják. váltogatják a sávokat, közben újra egyre hangosabb a zene, de már senki sem teszi szóvá. A következő állomáson a zenehallgatók két hasonszőrű társa száll fel. — Képzeljétek, az „öregeket” idegesítik ezek a klassz számok. — Nincs probléma — mondja a most érkezeti egyike —, nyitva az ablak, ki kell őket „szellőztetni”. Hogy mondandóját aláhúzza, rágógumis szájával csámcsogva, megvetően néz a vétkes felé. —ze— Sokféleképpen lehet emberségből vizsgázni. Legtöbbször apró dolgokból, cselekedetekből állapítjuk meg, milyen ember a másik. Az első pozitív reagálás, a segítőkészség megnyilvánulása néha többet jelent, mint a későn érkező, vagy kierőszakolt segítség. . . Az autósok gyakran tapasztalják ezt. A legjobb vezető sem tudhatja előre mikor, mi romlik el, hol, mikor lesz sofőrtársai jóindulatára utalva A mikor elindultam háromszáz kilométeres utamra, én sem gondoltam, hogy így ki leszek szolgáltatva másoknak. De mit hoz a balszerencse?! Az első defektet az ember humorral fogadja És „ezen is átestünk” megjegyzéssel tíz perc alatt kicseréli a kereket. S mivel hisz a jószerencsében, azt reméli, ezzel minden rossznak vége. Ám amikor kétszáz kilométerrel odébb. éjfél utáni fél egykor újra félrebillen a kocsi, csődöt mond a sofőr tudománya. Nincs tartalék belsőgumi, ragasztó, de még holdvilág sincs, amely legalább halvány fényt, reményt adna a továbbjutáshoz. Két percen belül hat tizenhattizenhét éves fiú veszi körül az autót. Az első pillanatban szinte megáll a lélegzetem: mit akarnak ilyen későn a kihalt útvonalon? Ám a kétkedést azonnal eloszlatják: a detvai népművészeti ünnepségekről hazafelé menet hallották meg a „defektzajt”. — Legjobb lenne pótkerekei kölcsönkérni — állapítják meg rögtön. — De kitől? A környéken senkinek nincs Moszkvics kocsija... — Nekünk Zsigulink van — szól az egyik —, biztosan akad otthon egy belső. Fél óra múlva, a hat fiú kérés nélkül hozzáfog a kerékcseréhez. Közben hol ez, hol az hiányzik. mindannyiszor haza kell futni szerszámért. Kétórás munka után kész lett volna a kerék, de „bedöglött ” a motor. Sajnáltam küszködésüket, hiábavaló igyekezetüket, fölösleges időtöltésüket. de nem tudtam őket rábírni, hogy magamra hagyjanak. Együtt várták meg velem a reggelt, az első kenyérhordó kocsit, amely elhúzott a legközelebbi autójavítóig. Ezek a fiatalok jó! vizsgáztak emberségből. Ha nem sokat segítettek is, az akarat, a szándék megvolt náluk. Mint annál az autóvezetőnél is, aki visszafelé saját pótkerekét adta kölcsön, mert — a baj nem jár egyedül — harmadszor is defektet kaptam . . . —zs— Miért nincs, ha van ? A szárított élesztővel, mint újdonsággal, kezdő háziasszony koromban találkoztam először. Kissé idegenkedve fogadtam, s csak aztán lettünk barátok, mikor bebizonyította, hogy tényleg olyan jó! megkeleszti a tésztát, mint az a csomagoláson szemléltetve van. Bizalmamat élvezte olyannyira, hogy mindig igyekeztem belőle tartani otthon. Volt, hogy állandó jelleggel ott volt az üzletekben, de mostanában nyoma veszett, legalábbis Kassán (Kosice) meg környékén. Már több vidéki ismerősöm is kért (számítva a nagyváros ellátottságával), ha találok, rájuk is gondoljak. Úgy hozta a sorsom, hogy más kerületbe indultunk szolgálati-tanulmányút céljából. Indulás előtt felhívtam kolléganőim figyelmét, ha valaki szárított élesztőt lát, figyelmeztessen. Az úticél közelében levő s meglátogatott városokban nem jártunk szerencsével, annál inkább a tett színhelyén. Szlovákia talán legnagyobb figyelemmel kísért építkezésén, a rekkenö hőség, a több órás járás-kelés-odafigyelés is hozzásegíthetett bennünket, hogy betérjünk az építkezés belterületén lévő büfébe, jobb híján egy csapott „koffolára”. Hamar végeztem, s már kint várakoztam a csoport tagjaira, mikor hallom, az egyik kolléganőm engem keres. — Van szárított élesztő, vehetsz! — Ámulatba estém, de természetesen vásároltam. Hazafelé azon gondolkodtam, miért épp ott forgalmazzák a tárgyalt árut. hisz dagasztásról, tésztával kapcsolatban ott szó sem lehet. Legfeljebb ha sárral, de ahhoz nem kell élesztő. És említésre kínálja magát egy másik, lakhelyünkön sokszor hiába keresett áru. a csipketea. Nagy közkedveltségnek örvend családunkban, de Kassán — hosszú évek óta — csak elvétve jutunk hozzá, az ország legkeletibb csücskében meg bármikor kapható. Gondolom, mindkét dologra ráillik a címben felvetett kérdés. . . Csak ki fogja megválaszolni?! ■t ( /./y/ / ,1 Á-*'.(■ ÁS o // fórumj Kérdez: Danis Károlyné szenei (Senec) lakos Kedvezményes havi buszbérlettel rendelkezem. Mivel nemrég kartörést szenvedtem, betegállományban vagyok. A minap orvosi ellenőrzésre indultam és ugyanazt a buszjáratot vettem igénybe, amivel munkába is járok. A buszsofőr azonban nem fogadta el a bérletemet. Kifizettem a jegyet. Érdekelne,viszont, hogy helyesen járt-e el a buszsofőr? A Válaszol: Jozef Farkas, a bratislavai CSAD nemzeti vállalat üzemi igazgatóságának tömegközlekedési főfelelőse A TOP — a CSAD nemzeti vállalatoknak az utasok, poggyászok és autóbuszküldemények rendszeres autóbusz által való szállítására vonatkozó tarifája, amely 1975. április elsején lépett életbe, teljes mértékben tartalmazza a választ a feltett kérdésre. A kedvezményes munkás-, diák-, heti és havi buszbérietek, mint ezt a TOP 33. cikkelye is kimondja, csak hétfőtől péntekig érvényesek és akkor is csak a kijelölt útvonalra. Tehát csak a munkába vagy iskolába menet és jövet használhatók. Természetesen előfordulhat olyan eset is, hogy a dolgozónak ugyanazon a napon kétszer is meg kell tennie az utat oda-vissza a munkahelyére. Ebben az esetben köteles két darab heti munkásbérietet venni. A kedvezményes buszbérlet szombaton és vasárnap a következő esetekben érvényes: ha országos méretben hivatalos munkanap van, továbbá ha az illető folytatólagos műszakban dolgozik, ha valamelyik munkanapot helyettesíti, vagy ha szombaton is állandóan dolgozik. A bérlet szombat-vasárnapra való kiváltásához feltétlenül szükséges a munkaadó igazolása. Ugyanez érvényes a diákbérietek esetében is. A hétvégi iskolai rendezvényeket az iskolának igazolnia kell. A TOP második része első szakaszának 16. cikkelye a lakosok engedményes utazásra való jogának feltételeit ismerteti. Itt olvashatjuk, hogy mindazon munkaviszonyban levő dolgozók, akik kénytelenek munkájukat lakhelyüktől vagy családjuk lakhelyétől távol végezni — ide soroljuk a beutazó diákokat és azokat a nyugdíjasokat is, akik munkaviszonyban vannak — jogosultak a heti vagy havi kedvezményes buszbériet igénybevételére. A 3. bekezdéséből azt is megtudhatjuk, hogy mely esetekben nem jár kedvezmény: a) ha a munkaviszony nem haladja meg a 6 napot, bizonyos esetekben az 1 hónapot b) üdülésre menet vagy onnan jövet c) ha a dolgozó tanfolyamra vagy bármiféle kurzusra utazik d) orvoshoz, orvosi ellenőrzésre vagy gyógykezelésre menet és jövet A buszsofőr tehát helyesen járt el, amikor a tisztelt utast jegyváltásra szólította fel. Ha viszont rendelkezik orvosi igazolással, a bérlet és a megváltott buszjegy ára közötti különbséget a betegsegélyző visszafizeti. Köszönöm a tájékoztatást. Mindehhez azonban két megjegyzést szeretnék hozzáfűzni. A levélíróban jogosan merülhet fel a következő kérdés: ha betegségének nem lett volna látható jele, ki figyelmeztette volna, hogy váltson jegyet. És vajon ki figyelmezteti a többi betegállományban levő, de utazó dolgozót? Az utasok lelkiismeretére stb. ebben az esetben nem lehet hivatkozni, hiszen mint ezt a konkrét példa is bizonyítja, nem ismerték a szabályt. Ebben a kérdésben eddig tulajdonképpen semminemű információ nem állt a rendelkezésünkre. Az információ és az intézményesített ellenőrzés hiánya pedig sokszor vezethet a levélíró által átélt kellemetlen szituációkhoz. Végezetül pedig még egy dolog, amin érdemes lenne elgondolkodni : ha a bérlet és a megváltozott buszjegy ára közötti különbséget az utas később úgyis visszakapja, nem lehetne az amúgyis elterjedt, sokszor fölösleges és mindannyiunkat bosszantó bürokrácia fékezése érdekében egyszerűbb megoldást találni? LÁM PL ZSUZSA (nőj?)
