Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-10 / 33. szám

V filmfesztiváy Kék szemű sötétség (JEGYZETEK A XX11I. NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRÓL) Kék szemű sötétség — mondják képletesen a televízió és a filmvászon kékes fényéről. A Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál résztvevőinek a filmek tömegének megtekintésétől főként vörös volt a szeme. Tizenkét nap alatt (július 3-tól 15-ig) félszáz ország több mint száznegyven filmjét nézhették meg a legnagyobb figyelemmel természetesen az egész estét betöltő filmeket és az elsőfilmesek versenyét, kutatván: hol tart. mit rejteget számunkra a filmmű­vészet. De meg kell említeni a versenyen kívüli filmeket is, amelyek a mai világ ellentéteit dolgozzák fel, és a különféle tematikus vetítéseket. Persze, a fesztiválhoz tartoznak a már hagyomá­nyos Szabad Fórum (ez esetben a haladó témákról és felelősségvállalásról a mai világ filmiparában), a sajtóértekezletek, a dedikáló-estek és a különféle találkozók a filmesekkel. A Karlovy Vary-i fesztivál kétévenként váltja egymást a moszkvaival és világvi­szonylatban is a legjelentősebbek közé tartozik. Ha­gyományos jelszava — Az emberek közötti nemes kapcsolatokért, a nemzetek közötti tartós barátság­ért! — jelzi küldetését, s eszerint értékelik és mutat­ják be az országok filmtermését, amelyek művészi tartalmukkal és formájukkal hozzájárulnak a kine­matográfia fejlesztéséhez. Ez a gondolat számtalanszor visszatért a filmvász­non és a személyes találkozásokkor is. Ennek a gondolatnak a jegyében ítélték oda a fesztivál nagy­díját. a Kristályglóbuszt is a Mexikó lángokban című filmnek, amelyet a szovjet Szergej Bondarcsuk ren­dezett John Reed, haladó amerikai újságíró „Felke­lés Mexikóban” és „Tíz nap, amely megrengette a világot” című könyve alapján. John Reed szerepét az olasz Franco Nero alakítja, az alkotást a mexikói filmipar nevezte be a versenybe. Két koprodukcióban készített film kapott külön­­nagydíjat. A Bulgáriát képviselő Figyelmeztetés című film — a spanyol Juan Antonio Bardem rendezte, szovjet. NDK-beli és magyar hozzájárulás­sal készült, és a .,Lidice Rózsái” díjat is megkapta —, Georgi Dimitrovról szól, a háborús veszélytől és a terrorizmustól óvja az emberiséget. Zoroslav Záhon Segéd-jét — Ladislav Ballek azonos című regénye nyomán, a MAFILM-mel együttműködve készült — ugyancsak külön nagydíjjal jutalmazták. A magas nemzetközi értékelést nemcsak a film témája érdemli meg. hanem a kitűnő színészi alakítások is. Elő Romanéík érdemes művész mellett Lanéariő szerepé­ben a kitűnő magyar színésszel. Koncz Gáborral és szintén jeles színésznővel, Pécsi Ildikóval — Rieéan­­né szerepében — találkozhattunk. A sajtóértekezlet után rövid beszélgetésre kértük Pécsi Ildikót. — Mit jelent Önnek ez a szerep? — Nagyon örültem, hogy eljátszhattam Rieéan­­nét. Rendkívül érdekes és művészileg hálás feladatot kaptam. A néző ugyan ellenszenves figuraként kezeli Rieéannét. de számomra olyan nőt testesít meg, aki a boldogságkeresésben rossz lóra tett. Sajnálom őt. Egyszerű asszony, a hegyekből, szűkös körülmények Pécsi Ildikó ii kis autóáraimadús/ok kó/ólt. A fesztivál nagydíját, a kristályglóbuszt a Mexikó lángokban című film nyerte el, melynek rendezője Szer­űéi Bondarcsuk. főszereplője Franco Nero olasz színész. közül jött. egyszerre csak megcsapja a pénz szaga. Ennek tetejébe olyan férfival találkozik, aki szöges ellentéte a férjének. Tenni vágyásával és nyerseségé­vel vonzza őt magához. Sem a forgatókönyvíró, sem a rendező, sem mi. színészek nem akartunk csak fekete-fehérrel rajzolni. A nézőnek mérlegelnie kell. nem ítélkezhet egyértelműen. S hogy mit jelent ez a szerep a szerepeim sokaságában? Mindig szívesen fogok rá emlékezni. — Szlovákiában és szlovákul forgattak. Nem vol­tak nyelvi nehézségei? — Ki kell önt javítanom. A film nagy részét magyar helyszíneken forgattuk, és Koncz Gáborral megegyeztünk a rendezővel, hogy a saját szövegün­ket magyarul mondjuk. Engem Ida Rapaiőová. a kollégát Stano Danéiak szinkronizálja. A hiba ott volt, hogy nem tudunk szlovákul, sem Elő Romanéík magyarul. így kölcsönösen meg kellett ismerked­nünk egymás szövegével, hogy idejében kötődjünk a másikra. Különben remek tolmácsunk volt a rendező feleségének és a film segédrendezőjének, Jánossy Katalinnak személyében. Hála diplomáciai érzéké­nek, soha nem került sor konfliktusra, mert sok mindent abból, amit a munka hevében mondtam, egyszerűen nem fordított le ... Egyébként sajnálom, hogy a forgatás véget ért... — Ön nemcsak filmszínész, a színpadon is jeleske­dik. Mire készül most? — Tizenegy éves fiam, Csaba, nem nagyon elége­dett azzal, hogy a nyaramat is lefoglalja például a televízió. Egy sorozatban játszom második főszere­pet. A szezon elejére a Nemzeti Színházban készü­lünk egy kétszemélyes darabbal, amelyben egy ideg­beteg hegedűművészt játszom. A kollégáim nevettek, mert annyira beleéltem magam a szerepembe, hogy Karlovy Varyba is ideggyulladással jöttem. Az utolsó pillanatig kétséges volt, rendbejövök-e, de nem akar­tam. hogy filmes barátaim és a nézők csalódjanak bennem. És ha a tervekről beszélünk, megemlítem, hogy nőnapra verses-prózás összeállítással készülök, amelyből nem hiányzik majd a sanzon és a drámai művekből kiragadott részlet sem. Közben autogramgyűjtők hada gyűlt körénk. Pécsi Ildikó mosolyogva osztogatja az aláírásokat, de még elmondja, hogy első filmszerepét. Noémit Várkonyi Aranyemberében játszotta, amelyet Jókai regénye nyomán forgattak. Akkor még főiskolás volt. Azóta körülbelül ötven filmes és televíziós alakítása volt. A színházi szerepeket nem is számolja. Volt a kecske­méti Katona József Színház tagja, Budapesten a Vígszínházé és a Mikroszkóp Színpadé. Most a Radnóti Miklós Színpad színészgárdájához tartozik, és vendégként szerepel a Nemzetiben. Férje, Szűcs Lajos labdarúgó, és velük él a művésznő édesanyja is. Mikor a boldogságról kérdezem, elneveti magát: — Nemrégiben a Nők Lapja „Találkoztam bol­dog kövérekkel is” című írásában szerepeltem, köz­tudott ugyanis, hogy szeretek enni, és bizony nem diétázom. Az én boldogságomnak, persze, mások az összetevői. Boldog vagyok, ha boldogok körülöttem az emberek. Ha látom, hogy hasznos vagyok nekik. Ha mint nő, mint anya és lány a magánéletben, s mint színésznő a nyilvánosságnak képes vagyok boldogságot osztogatni. Ebben rejlik a nagy/titok: nemcsak magunkra, másokra is gondolni. Boldogság, ha képes vagyok boldoggá lenni. ELENA TAPAJOVÁ fesztiváli pumpában a 1 hernial szálló. Z. Mináiová felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents