Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-27 / 31. szám

V

fór uny

MIT KAPOK ÉRTE?

Csúcsforgalom az élelmiszerboltban, kosárra várakoznak az emberek. Az egyik számolgatja, hányán vannak még előtte, a másik az újságot böngészi, a harmadik szóba elegyedik az elötte-mögötte állóval. — Szemesnek áll a világ! Figyelje csak azt a kölyköt. mindig ilyen ügyesen kosárhoz jut. Elkanalazza bárki orra elől.. .

Megfigyeltem és megjegyeztem magamnak a fiút. Elég sűrűn megfordult a boltban. Egy alkalommal a parkban találkoztunk. Vele egykorú, tíz-tizenkét éves srácok közt vitte a hangot és élvezettel pöfékelt. — Nesze, vegyél! — bökte oda a cigarettás dobozt a szemközt állónak. Arain szélesre derült a kegy. amit a másikkal — az idősebbel, a nála magasabbal — szemben gyakorolt.

A parkőrtől tudom, hogy ennek a fiúnak mindig van pénze. Napestig a parkban lődörög és „vendégeli” a barátait rágógumival, fagyival, cigarettával. Nemrég egy grund kávét is fizetett a parki presszóban. Sört csak azért nem, mert a pincér nem volt hajlandó adni neki.

Tizenéves gyerek, akinek mindig van pénze. Honnan? Ki finanszírozza és miért?

Nem kellett utána járnom, maga mondta el cseppet sem szerénytelenül, hogy ..megkeresi”. Szülei elfoglalt emberek, besegít a háztartásba, de nem ingyen.

Úton, útfélen

Először megkérdezi, mit kapok érte? És kap. Rendszeresen. A papa-mama fizet mindenért. A tizenegy éves fiú zsebpénze felér egy szerényebb havi fizetéssel.

Gyermekkoromból megelevenedő kép a két csengetés közti szünetben, parki találkozón, iskolai kirándulásokon kiforgatott diákzsebek. Vajon szerencsés dolog-e. hogy néhány évtized alatt ilyen „színvonalra" emelkedtek? Nem volt-e nagyobb érték, megbecsültebb portéka nekünk, gyerekeknek a pénznél a néhány méternyi madzag, egy maréknyi golyó, színes kréta, bélyeg, kiskés. miegymás — amivel megjutalmaztak. amit egymás közt csereberéltünk ...?-jhm-ISMERKEDÉSÜNK OKA:

AZ ESŐ

Aznap már harmadszor kezdett zuhogni, szinte a semmiből. A nap, mintha nem akarná elhinni ezt a furcsa játékot, rosszallóan mosolygott az égről. Persze csak addig, míg el nem takarta a következő felhő. És már zuhogott megint, mintha dézsából öntötték volna. Mit csinál ilyenkor a gyanútlan járókelő, aki jóhiszeműen indul el hazulról egy kis belvárosi sétára vagy bevásárlókörútra — természetesen esernyő nélkül?

Mert ugye. ki gondolta volna .. .

Sokadmagammal együtt én is egy illatszerboltba ..menekültem”, hogy ürge ne legyen belőlem. Soha ennyi nyugalommal nem vártam önkiszolgáló boltban kosárra. Időm volt bőven addig, míg kint vígan esett. Másoknak is. Mindenkinek, aki behúzódott a boltba. Soha ennyi érdeklődéssel nem vettem szem ügyre a sokféle szappant, krémet, kenőcsöt, hajvizel, habfürdőt, miegymást, mint most.

Néhányan vásároltak is. A kosárba került egy-egy tubus fogkrém. Nivea-krém, arcvíz és egyéb amire otthon szükség lesz. Már a számlát is kiegyenlítettük, de az eső még könyörtelenül esett. Néztünk egymásra tehetetlenül, míg valakinek bizarr ötlete támadt: lesben állt, míg az utcán siető szerencsés esemyőtulajdonosok közül valamelyik az illatszerbolt bejárata elé ért. és ekkor egy ugrással mellette termett, belékarolt, és szaporán a másikhoz igazította lépteit. Követésre méltó példa! Agitálni senkit sem kellett! Egymás után vonultak az újabb és újabb „párocskák” az utcán. Hogy az esernyő alatt mit suttogtak egymásnak? Elnézést kértek? Bemutatkoztak? Az időt szidták, vagy éppen neki köszönték, hogy ... Ki tudja. Egy azonban biztos. A tanulság. Aki a szeszélyes nyárban nem akar póruljámi. vigyen esernyőt magával .. .

Pleva Éva

Miért nincs, ha van ?

Felnőtt a fiam. Ez még nem lenne baj, miként az sem, hogy beiratkozott a tánciskolába. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor bejelentette, hogy a koszorúcskára kötelező a sötét öltöny és a fehér ing. Igyekeztem mindent beszerezni; lett is öltöny, cipő, fehér kesztyű, fekete zokni, csak az inggel gyűlt meg a bajom. Bejártam Fülek (,Fifakovo), Losonc (Lucenec). Rimaszombat (Rim. SobotaJ üzleteit, sőt még a környező kisebb-nagyobb falvak boltjait, de 14—15 éves fiúra való ing nincs. Akad kockás, ilyen-olyan mintás, flanell, az eladók megmászták a polcokat, átkutatták a pultok rejtekét, a raktárak zugait fehér pupliningre nem akadtak.

Búmat-bánatomat elpanaszoltam kollégáimnak, egyiküknek megesett a szíve rajtam, s kölcsönözte a fia féltve őrzött ritkaságát a fehér inget. Annak rendje és módja szerint lezajlott a próbabál, fiam büszkén feszített fehér ingében, egy kissé ki is rítt a többiek közül, mert akinek nem volt kolléganője, annak fia kénytelen volt beérni színes inggel. A reményt ezek után sem voltam hajlandó feladni. Ha már van elegáns öltönye a gyereknek, úgy dukál, legyen hozzá való, saját, „külön bejáratú" fehér inge is. Kerestem, kutattam tovább. Végre valahol — kisvárosi távolságokban gondolkodva, élve —, az Óperenciás-tengeren is túl egy szép kávébarna ingre leltem. Sötétzöld öltönyhöz világos nyakkendővel — nem is olyan cifra. Biztos, ami biztos megkérdeztem az elárusitónőt, valóban fiúinghez van-e szerencsém. Megnyugtatott. Nyugalmam azonban nem tartott sokáig, éppen csak addig, amíg otthon kibontottam a csomagot, s átnyújtottam tartalmát a gyereknek. Lássatok csodát; női gombolás, rövid hát langaléta fiamnak könyökig érő ujj. így aztán, akarva, akaratlanul, az én ruhatáram gazdagodott egy blúzzal.

Másodszor akkor „csapott be a villám", amikor fiam bejelentette, hogy a ballagásra is kötelező az öltöny, a fehér ing, a nyakkendő. Jött ismét a hajsza, kezdtem kifogyni ruháimból, szoknyáimból, mindhiába. Mit volt mit tenni, megint kölcsönkértünk. Igaz, hogy az idő múlásával fiam ismét nőtt néhány centit, megizmosodott, de sebaj a zakó mindent eltakar.

Meghatódva figyeltük az iskola kapuját; felhangzott az utolsó csengetés, fölzengett a „Ballag már a vén diák", és megjelentek a lányok — fehér blúzban, sötétkék szoknyában —és a fiúk! Ekkor kezdett az ájulás környékezni. Mert jönnek a „vén diákok" egy szál ingben és nadrágban — zakó, nyakkendő nélkül. Szerencsére mindenki a saját csemetéjével volt elfoglalva, így nem látta senki más, csak én, hogy fiam könyökig föltűrte az ing ujját, hogy a nyakánál nem egy, hanem két gombot volt kénytelen kigombolni, hogy feszes vigyázzban áll egész idő alatt, mert egy rossz mozdulat, és hasad az ing százfelé, s akkor elénk tárul a meztelen igazság gyermekem pucér háta vagy melle képében.

■/ ’ U'

^ C*' L/S ' I (X/u_ CaJ

KERDEZ: Hajtács Szonya. alsópéteri (Dolny Peter) lakos

A háztáji mezőgazdasági munkánkban, az állattenyésztésben hasznos segítőtársunk lenne kis traktorunk, de sajnos nem az. Nem használhatjuk közterületen, mert nincs hozzá hivatalos műszaki igazolványunk, bár tudomásunk szerint, ha lenne is — mint a gyári kistraktorokhoz, akkor sem közlekedhetnénk vele még az alacsonyabb osztályú közutakon sem. így éppen azoknál a munkáknál nem használhatjuk, amelyeknél a legnagyobb segítséget nyújtaná. Tényleg nincs rá mód, hogy mi és a hozzánk hasonló helyzetben levő kiskertészek kertünkön túl, a közutakon is használjuk traktorunkat?

VÁLASZOL:

Vladimír Haáko, a bratislavai Kerületi Közlekedésrendészeti Felügyelőség dolgozója

A Szövetségi Közlekedési Minisztérium 90/1975 Tt. számú hirdetményének a közúti járművek forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló rendelkezése 2. 5 1. bek. a), b) pontjának értelmében a gépjárművekkel és a hozzájuk kapcsolt pótkocsikkal csak akkor szabad közlekedésben részt venni, ha

a) megfelelnek a közúti jármüvek forgalomban tartására vonatkozó rendelkezések feltételeinek, függetlenül attól, hogy azonosak-e a jóváhagyott típussal, illetőleg hogy jóváhagyták-e forgalomra való műszaki alkalmasságukat vagy sem;

b) azonosak a jóváhagyott típussal, illetőleg ha a forgalomra való műszaki alkalmasságukat jóváhagyták, és ha el vannak látva rendszámtáblával — amennyiben ez az előírás vonatkozik rájuk.

Törvényeink lehetővé teszik a gépjárművek házi készítését is. Hogy egy házilag elkészített gépjármüvet — a mi esetünkben a mezőgazdasági kistraktort — közutakon is használhasson tulajdonosa, a kővetkezőképpen kell eljárni: Mielőtt a gépjármű készítéséhez fogna valaki, a lakóhelye szerint illetékes forgalomrendészeti felügyelőségen írásban kérjen arra engedélyt. A kérvényben indokolja meg, miért döntött úgy, hogy otthon készít gépjárművet és nem gyárit vesz. Kérvényéhez csatolnia kell a gépjármű műszaki leírását (a meghajtás fajtája és módja, a kormánymű és a fékek leírása, az üzemanyagfogyasztás stb.) és vázlatát, melyen feltünteti a jármű fontos méreteit (hosszúsága, szélessége, magassága, nyomtáv, a lámpák elhelyezése . .. stb.)

Ha engedélyt kap a gépjármű elkészítésére, a közlekedésrendészeti felügyelőség esetleg kiegészítő utasításai szerint elkészítheti azt.

Az elkészült járművel jelentkezhet a közlekedésrendészeti felügyelőségen, hogy annak forgalomra való műszaki alkalmasságát jóváhagyják. A jóváhagyáshoz szükséges bemutatni az elkészítésre szóló engedélyt, a felhasznált alkatrészekről a nyugtákat, a jármű súlyáról hivatalos igazolást és az államvizsgával rendelkező hegesztő igazolását, aki a járműn a hegesztési munkákat végezte. Ha mindez együtt van, és a követelményeknek megfelel a gépjármű, a közlekedésrendészeti felügyelőség kiadja a műszaki alkalmasságról szóló igazolást.

Az SZSZK Pénzügyminisztériumának a jogdijakról szóló 162/1976 Tt. számú hirdetménye értelmében a közlekedésrendészeti felügyelőség kivételes esetkben utólagosan is engedélyezheti a már kész, engedély nélkül elkészített gépjárművek, vagy a hozzájuk kapcsolt pótkocsik elkészítését, viszont ebben az esetben az illetékes hivatalos szerv 30 százalékkal növelheti a jogdíjat.

A Szövetségi Belügyminisztérium 100/1975 Tt. számú hirdetménye 27. § 4. bekezdése szerint: Az egytengelyes sorművelö traktorok, motoros szállítókocsik és motoros kézikocsik közúti forgalomban való használatára — a saját használatú utakon kívül — a tulajdonos köteles engedélyt kérni a rendőrség járási közlekedésrendészeti felügyelőségétől, amely megszabja a közúti közlekedés folyamatosságának biztosításához szükséges feltételeket (útvonalat, időpontot stb.)

Amennyiben a szükséges útvonal két járáson vezet keresztül, akkor a kerületi közlekedésrendészeti felügyelőséghez kell fordulni, ha két kerületen, akkor az SZSZK Belügyminisztériumához stb. Ilyen engedélyt természetesen csak azokra a jármüvekre adnak, amelyek a műszaki alkalmasságról szóló igazolással rendelkeznek.

Köszönöm a tájékoztatást. Mivel igencsak nélkülözzük még az ügyet kisgépeket, ez a lehetőség — ha kissé időigényes is — remélhetőleg kedvet csinál olvasóinknak ahhoz, hogy „barkácsoljanak" maguknak kis kerti gépeket. BARANYAI LAJOS

(nő 7.)