Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-07-20 / 30. szám
J Ikuckó Janiga József illusztrációi (Jtioérei jycuÁ&í// Előző számunkban fűzfavessző játékok elkészítésének módját közöltük, ismertettük a fűzfavessző és -bokor lelőhelyét, szaporításának, kiültetésének módját. Most újabb játékok leírását tesszük közzé. Hasított állatok Keressetek egyenes, kisujjnyi vastag, egy arasz hosszú füzfaágat. Vágjátok le. Bicska élével hasítsátok be mindkét végén olyan mélyen, amilyen hosszúnak gondoljátok az állat nyakát, lábát. Törjétek be óvatosan a vessző behasított részét, hogy az állat lába, nyaka, farka jól álljon. A nyak végére fület is hasíthattok, közte a fej lefelé áll. Jó játékot, kellemes, hasznos nyári időtöltést! Aki pedig úgy érzi, sikerült egyedi darabot készítenie, küldje be a Kuckóba (vagy a játékot, vagy az erről készült felvételt), szívesen közöljük, készítőjét könyvvel jutalmazzuk. Címünk: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. MA R1A KONOPNICKA Hajnal Elmúlt az éjjel csendesen, jóreggelt, szép nap, kedvesem! A sok sötét árny elszaladt, jó reggelt, rózsás pirkadat! Elmúlt az éj. oly friss a lég! Agyban hever a lusta még. de én ma jó korán kelek, piros Napocskám jó meleg! SEBŐK ÉVA fordítása BORÓKÁNÉ AZ UTOLSÓ HÍRES BOSZORKÁNY (Felső-csallóközi népmese) Ma az öreg Borókánéról mesélek nektek. Itt lakott a szomszéd faluban: a háza még most is áll. Takaros, zsúptetös, ott a szegélyen, közel a lomha vizű Dunához. Mostanában már kevesen vannak, akik emlékeznek rá. Az arca, az alakja lassanként elomlik, a feledés homályába veszik. Ez az asszony is idő előtt eltemette az urát, és mivel gyermeke nem volt, a boszorkánymesterségre adta a fejét. Öklömnyi gyerekek voltunk még, amikor Borókáné élt. Esténként nem világolt a szobájában lámpafény. Miután kitanulta a mesterséget, csupán napközben volt a szobájában vagy a konyhában. Fözicskélt vagy varrogatott, esetleg elüldögélt a házfedél alatt, de éjszakánként mindig a szérűben aludt, akár a többi boszorkány. Volt egy nagy vesszökosara, abba beletekeredett, mint a kutya, és úgy szunyókált. Egy idő után, mi gyerekek, ugyanúgy elkerültük a házát, mint a felnőttek. Emlékszem, egyszer Tóth Mihály bátyám — a csősz — behajtotta Borókáné libáit, mert a tilosban jártak. A boszorkány sem volt rest. Kiballagott a faluderékon lévő haranglábhoz és háromszor megkerülte, miközben ezt mondta: Kék folt Zöld folt Foltoknak Foltjai Jertek haza Lúdjaim És amint harmadszor is elmondta a bűbájos verset, a ludak azonnal átrepülték Tóth Mihály bátyámék kerítését és egészen Borókáné házáig szállottak. Nagyon sok idő telt el azóta. Sudár legénnyé értem, s már a házasságon járattam a gondolatomat, amikor az egyik télen az öreg Borókáné meghalt. A házában azóta sem lakik senki és mindennek már ötven esztendeje, s látjátok, az idő nem kezdte ki azt a házat, a szérűt, sem a portát körülvevő kerítést. Mondják, éjszakánként még mindig hazajár a boszorkány, hogy újra púpozza a rég kihűlt párnákat, hogy a helyiségek földpallóit újra fölsöpörje, hogy az ablakokat kitárja és lemossa az ablakszárnyakat-kereteket, hogy a házat újrafödje, hogy a szérűt rendbehozza, a nagy vesszőkosarat, amelyben évtizedeken át hált, kijavítsa. S nyár derekán, a rekkenő éjszakákon néha hallani, amint eszeveszett gágogással fölröppennek Tóth Mihály bátyámék udvaráról a szellem-ludak és a zsúptetős házig le sem szállanak... Gyűjtötte: Vajkai Miklós Gyia öszvér, gyia te! Francia népköltés Gyia öszvér, gyia te, Pampelünkbe kocogunk. „Pampelünkből mit hozunk?” Szatyrunk a Nap húzza le. Holdat rejt a kosarunk. „Kié lesz a Hold, a Nap?” Aki gyorsan odakap. KORMOS ISTVÁN fordítása
