Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-07-20 / 30. szám
^családi kör SZEMÜNK VILÁGA HÉTKÖZNAPI SZÜRKESÉG? (Egy pályázathirdetés margójára) Május elején levelet kaptam Tóth László költő barátomtól, amelyben arról értesít — mint a Nő szerkesztőségének külső munkatársa —, hogy lapjuk ez év február elején pályázati felhívással fordult olvasóihoz, illetve ifjú olvasóihoz (mert a korhatár meghatározott volt), jelentkezzenek olyan irodalmi, képzőművészeti és fotóművészeti munkákkal, amelyeket egy bíráló bizottság értékelése után közre adna a szerkesztőség. A pályázati felhívással középiskolás diákjaink lappangó alkotni vágyó parazsát szándékozta felcsiholni a szerkesztőség, és mindjárt hozzá is teszem lelkesedéssel: nagyszerűen. Nagyszerű és örvendetes a buzdító kezdeményezés, és dicséretes a kellő komolyság alkotni vágyó ifjúságunk gondjaival szemben. A hirdetés megjelent, tehát a buzdítás, a bátorítás megtörtént. Kitűnő alkalom, hogy egy serdülő korú ifjú ember tenniakarástól feszülő energiájának tere nyíljon. Titokzatos csodákra tárulkozó, a világot megismerni és benne önmagát felfedezni akaró, sok sejtelmességekkel viaskodó. lázongó, robbanó kor ez a tizenvalahány év az ember életében. A tenniakarás duzzadó szellemi rügyecskéi felpattannak és nyiladoznak. Kitárulkozni óhajt valami csoda, ami ott belül, valahol mélyen már érlelődik. Még szégyenérzés kíséri ezt a tárulkozni vágyó, gyötrően szép sóhajt, de már ellenállhatatlanul kiszakadni vágyik, megszületni kívánkozik a: mű. Boldog népek voltak, akik az alkotás csodálatosságában megmerítkezni tudtak. A szellem szárnyalásának kimeríthetetlen gyönyörét élvezni voltak képesek. Maradandó értékeket hagytak ránk, utódokra. E szellemi örökséget birtokolni egyformán joga van mindenkinek, sőt emberi mivoltunk kötelez is rá. hogy éljünk vele, s az emberiség javát, hasznát szolgáljuk, megfékezve értelmetlen rombolást, pusztítást. Iskoláinkon, pedagógusainkon sok múlik, milyen embert készítenek fel. mire teszik fogékonnyá a lelket, milyen kapukat nyitogatnak értelemnek, tekintetnek milyen irányt szabnak. Nos. a meghívólevél kapcsán a megjelölt időben összejöttünk kiértékelni a szerkesztőségbe érkezett irodalmi, képzőművészeti, illetve fotópályázati anyagot. Az irodalmi pályaművek tanulmányozásába, értékelésébe kollégáim merültek bele, nekem a kép- és fotóanyag kisebb kazla maradt. Izgalommal és kíváncsiság -Varga Gábor (10 éves) linómetszete gal kezdtem a csomagok bontogatásához. Izgalommal, mert egy országosan közkedvelt hetilap felhívása országos érdeklődést feltételez, és országos méretben véltem keresztmetszetét kapni annak a vizuális élményvilágnak, amelyben ifjúságunk él. A képi anyag — reméltem — ezt tükrözi. Az egyik csomagban (két-három A/3-as rajzlapon) kezek, ceruzarajz tanulmány. Igen, ez szép, érdeklődő, érzékeny emberre vall. a megoldás tanulmány jellegű. Látszott, valamelyik művészeti népiskolánk tanulója készítette. Tehát tanulmányrajz a kézről. Egy másik csomagot bontok: nagyobb formátumú rajzpapíron tájkép ceruzával készítve. Kicsit meglepődöm, mert erősen másolás-ízű a rajz. és nem is a legszerencsésebb képeslapot választotta az illető másolásra. A következőben csomagolópapíron színes pasztellel virágok voltak rajzolva, mások indás absztrakciókat tartottak fontosnak közölni színes filctoll-megoldással. A legmeglepőbb azonban az volt, amikor (több csomagból is) eléggé gyűrött papírlapokon fantasztikus sci-fi filmek, gyatra comics-storyk. kétes értékű képregények ismert figurái hullottak elém az asztalra. Cowboyok, supermanok, Mickey Mouse-ok, marslakók és egyéb produktumai a filmeken, televízión keresztül ömlesztett olcsó szórakoztató iparnak. Meglepődtem és szorongás fogott el. A fotóanyag annyiból volt különb, hogy gyakorlati tudásról tanúskodott. Tehát a fényképezőgép mechanikus használatán túl az előhívás, a kinagyítás — komponálási szándékkal —. tónus és strukturális effektusok alkalmazása tudatosságra vallottak. Egy-két kivételtől eltekintve azonban csaknem mind családi albumba illenek (még a kutyus portréja is), mintsem pályaversenyre. Mire a kazalnyi anyag végére értem, szorongásom csalódásba fulladt. Elgondolkodtam az eredményen. Gondolatban visszaperegtek több éven keresztül látott és értékelt gyermekrajzok százai, ezrei: rajzok, grafikák, kollázsok, pasztellek. akvarellek. temperák és más fantáziadús technikákkal készült kis remekművek. Egy-egy járási, vagy országos kiállításra készülődve kisiskolásaink képzőművészeti munkáinak tömege micsoda színes, gazdag, érzelemdús világot tárt elénk, felnőttek elé. Szemet, szívet, értelmet vidító, gyönyörködtető élmény volt látni gyermeki fantáziájuk merész szárnyalását. magabiztos ösztönös komponálását, színek és ecsetkezeiés bátorságát. A háttérben ott érződött ugyan a tapintatosan pallérozó pedagógus-kéz. a szakszerű irányító szellem. így az eredmény öröm a kis alkotónak, öröm a pedagógusnak, de a felnőtt nézőnek is. A kisdiákból nagyobb diák lesz. Jön a nagy megtorpanás. A képzőművészeti oktatás elmarad. (Képzőművészeti oktatás alapiskoláinkban kötelező tantárgy csak.) Már nem szükséges a vizuális problémákkal foglalkozni, illetve foglalkozzon velük ki-ki belátása szerint, ahogy tud . . . Iskolai oktatásunk középfokon nem tartja fontosnak a látáskultúrát oktatni. Általános műveltségünkhöz nem kötelező ismerni Myron Diszkoboloszát. Michelangelo Dávidját, Rembrandt, Delacroix, Van Gogh festészetét, Cezanne-ról. Picassóról nem is beszélve. Középiskoláink az életre készítik elő növendékeiket. Az életben élni kell; tehát dolgozni-alkotni és élvezni munkánk eredményét. Azokat a javakat, közkin-' cseket is, amelyeket ..ránk hagytak a századok”. Bartók, Kodály és más kiváló zenepedagógusok büszke eredménye, hogy napjaikban az ének, a zene már szinte mindenkié. Fülünk és szívünk nyitóit a hangra. Szemünk világa, esztétikai igényünk tárgya pedig csak a hétköznapi szürkeségekig terjed. A, pályázathirdetés kapcsán országos keresztmetszetről beszéltem. Jóllehet, nem azt kaptuk az asztalra, de a jelenséget — sajnos — tipikusnak érzem. Bántó felelőtlenség a fogékony serdülő értelmet elhanyagolni vizualitás és művészettörténet fejlődésismereteinek terén. Felelőtlenség. mert megfosztja a dolgozni-alkot ni vágyó embert egyik legfontosabb ins piratív forrásától, az alkotó fantáziától Műveltség hiányában az ember rákény szerül idegen — gyakran csekély értékí — sémákat keresni érzelmi kifejezéséhez s jobb híján ezeket magáévá tenni. E nem lehet cél, és nem hozhat eredmény Vizuális műveltségre igenis szüksége va nemcsak az egyénnek, hanem az égés haladó társadalomnak is. mert a társad* lom harmonikus fejlődését sokoldalúa képzett, alkotóképes egyének biztosítja] Igenis szükséges, hogy iskoláink telj« szellemi felkészültséggel bocsássák úti növendékeiket, még akkor is. ha ne mindenki kívánja Tolsztoj, Sztravinszk Picasso csúcsait meghódítani, de műnk ik eredményeit legalábbis megértse képes legyen szellemileg gazdagodni b lőlük. KOPÓCS TIBC
