Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-07-06 / 28. szám
kuckó _____________________________________________ ff I« A BŰVÖS SAPKA (Dán mese) Kopócs Tibor illusztrációja olt egyszer egy pásztorfiú. Egy szép napon fenn üldögélt a dombtetőn a falu közelében, s mikor megszólalt a déli harangszó, egyszerre csak éktelen lármát, zenebonát, veszekedést hallott a föld alól. — Hol a sapkám ? Ide a sapkámmal! — sivalkodott egy hangocska. — Itt is van egy! Itt is! Meg itt is! — visongtak összevissza. A pásztorfiú gondolt egyet, aztán ő is eikiáltotta magát: — Adjatok egyet nekem is, ha már annyi a sapkátok! Azon nyomban a lába elé perdült egy csinos, kerek sapka. A fiú a fejébe nyomta, no, látott is csodát! Sereg törpe nyüzsgött, hancúrozott a dombon, egyszer csak szép rendben párba álltak, s elindultak a falu felé. A fiú meg utánuk. A törpék szavából megértette, hogy lakodalmas házhoz tartanak: a falu legmódosabb gazdája éppen aznap adta férjhez a lányát Ahogy a fiú a törpék nyomában beért a faluba, észrevette ám, hogy az emberek elmennek mellette, majdhogy fel nem lökik, ha meg köszönt valakinek, az csodálkozva körülnézett, mint aki nem érti, honnan jön a hang. Bűvös sapka volt a pásztorfiú fején, láthatatlanná tette, akár a törpéket. „No, akkor én is elmegyek a lakodalmas házhoz — gondolta magában —, senki ) sem látja meg, hogy hívatlan vendég is telepszik az asztalhoz." így is történt. A pásztorfiú meg a sereg- i nyi törpe bevonult a lakodalmas házhoz, körülvették a jói megrakott asztalt, s derekas étvággyal faltak. A házigazda meg ; csak nézett, sehogyan sem értette, hova I tűnik a rengeteg pecsenye, a sok kalács, a hordónyi bor. A vendégeknek alig jutott egy-két falat mindent megettek előlük a \ hívatlan és láthatatlan vendégek. Eljött az este, a törpék, ahogy jöttek, i távoztak, de a pásztorfiű nem érte be a ’ lakomával, ö a táncot is meg akarta nézni. ■ A faihoz lapult, nehogy a vidáman keren- ; gő táncosok még letapossák a lábát Igen I ám, de sor került a menyasszonytáncra, s j ekkor az egész vendégsereg a fal mellé ! sorakozott hogy onnan gyönyörködjék a , fehér fátylas menyasszonyban. A pásztorfiú kicsit előbbre lépett, hogy mindent ’ lásson, s ez lett a veszte. Táncolt a meny- t asszony, csak úgy röpült utána a fehér j fátyla meg ruhájának hosszú uszálya. Rö- - pült, és leverte a fiú fejéröl a bűvös sapkát, j Ahogy a sapka a földre esett, vége volt a varázslatnak, mindenki meglátta a hívatlan vendéget Ott állt szégyenében pirulva, s zsebe degeszre tömve pecsenyével, kaláccsal. A gazda menten tudta, hova tűnt a sok finom falat, elkapta a pásztorfiú irháját s alaposan kiporolta, még azt is az ő rovására írta, amit a törpék faltak föl. A fiú rendre elmondta, hogyan jutott a bűvös sapkához, hogyan vonult be a házba J a törpékkel együtt, hogyan lakmározott kedvére. Nosza, ahányan voltak, mind a bűvös sapkát keresték, mindenki magának akarta. De azt ugyan kereshették, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A pásztorfiű szégyenkezve ódalgott ki a házból, a bűvös sapkának meg azóta se hallották még a hírét sem. _________ J&cwx (pytuXeÁ // a: ®0 ’ 9 d o <3 t) a a i • a> o - -Bizonyára ismeritek a mondást: Az én fejem sem káptalan. Vagyis hogy mindent képtelen észben tartani az ember, s olykor T~ -■ ------'—J bizony meg-megfeledkezik tennivalóiról. Jó. ha valaki a segítségére siet. De ki legyen ez? Leó. a mindentudó oroszlán, a feledékenység réme. aki ötletes naptár formájában kaphat helyet a gyermekszobában! Színes papírral bevont kartonból vágjátok ki külön-külön a „sörényt” és az oroszlán alakját. Ragasszátok össze a két részt, s az előre elkészített kis dobozt ragasszátok az aljára. A dobozba tett cédulák jó szolgálatot tesznek, emlékeztetnek benneteket tennivalóitokra, programotokra. A 19. számunkban közölt kép- és betürejtvényt, amely két ifjúsági könyv címét rejtette magában, ezúttal is sok kis olvasónknak sikerült megfejtenie. A helyes válaszok az alábbiak voltak: Indián nyár és Régi magyar mondák. A számos rejtvényfejtő közül könyvjutalomban részesül: Silling László (Bátorkeszi — Vojnice). Mázán Péter (Udvard — Dvory nad 2itavou). Nagy Milada (Szírnő — Zemné). A nyerteseknek gratulálunk, azoknak pedig, akikre a sikeres megfejtés ellenére sem mosolygott, rá a szerencse, kívánunk további kitartást. változatlan játékkedvet. A űtahtyv thicL, BARABÁS TIBOR Rákóczi hadnagya — Hallám. múltkoriban Pozsony* alatt a némettel tanakodott... — Brigadéros uram, úgy látom, kardra megyünk, kardra, minden tiszteletem ellenére .. . Tán azt hiszi rólam, hogy... — Dobay hangot változtatva, békítgetön vág Inczédi szavába: — És miért ne hinném ... A jó birtokost húzza a föld — ugye, amire Inczédi. különösen, ha akkora, mint egy fél megye. Kit ne húzna az a pozsonyi szép palota meg a réthei* kis kastély, paradicsomhoz hasonló árnyas, nagy kertjével. . . Eddig még szelíden folyt a szó Dobay ajkáról, de itt már maróvá, gunyorossá válik. — Csakhogy az alkuhoz több ügyesség kívántatik, ezereskapitány uram! Ki hisz majd annak, aki portyát meneszt Réthéig? — Nem én küldtem őket. Szöktek! — robbant ki Inczédiből a keserűség, és magyarázkodni kezd, de egyszerre, jelentés és szó nélkül felpattan az ajtó, s két őr között, fegyverek közt, elébe hozzák Bornemissza Jánost. — Ne taszíts! — löki el az őrét Bornemiszsza. — Megyek én a magam lábán is. És odaáll keményen izzó tekintettel a három főtiszt elé. Inczédi végigméri, körüljárja a termet, majd az asztal szélére ül. és hanyagul faggatni kezdi. Sipeky és Dobay uram szótlanul szemlélik a kifaggatást: — Neved? — Bornemissza János. — Sorod? — Inczédi ezredes uram réthei jobbágya voltam! Inczédi arca veres-lilás a dühtől, feláll, ráripakodik: — Ma is az vagy! — Többé nem. uram! — Miért szöktél Réthére? — kiáltja Inczédi. — Tudtad, hogy parancs ellenére nem tűröm a portyát. Bornemissza éppen megfelelne, de most megint nyílik, csikordul az ajtó. és a küszöbön ott áll Bottyán János. Mögötte Balogh István ezredes és három hű kísérő tisztje. . . A főgenerális lassú, kemény lépésekkel közeledik a nagy asztalhoz. Félszeme megvillan, felméri, mi történhet itt. A főtisztek most, hogy meglátják, majd szétrobbannak az indulattól, de kényszeredetten kihúzzák magukat. Bottyán rövid hallgatás után megszólal: — Jó reggelt, urak! Folytassa csak. ezereskapitány uram! Mit vétett ez a legény? — Megszökött, és arra biztatta társait is. Csapatjuk egész Réthéig jutott. Bottyán keményen, pattogva kérdez: — Elfogták? — Visszatért, generális uram! Bottyán elcsodálkozik, de nem mulatja. Csak most nézi meg jobban Bornemisszát. János mereven áll. akkora indulat forr. lázadozik benne, hogy majd széjjelveti. Tetszik Bottyánnak az erős. vállas alak. merész arcának természetes nyíltsága, s ahogy Bottyán vizsgálódó tekintetét becsülettel kiállja. Nem zabolátlan fegyelemtörő áll előtte, az bizonyos. Bottyán kötekedő mosollyal fordul az urakhoz:
