Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-12 / 3. szám

szép otthon ( Kerámiát olyan italok felszolgálásához használunk, amelyeknél nem fontos, hogy színük érvényesüljön. Sze­szes italokat, különböző gyümölcsleveket, szörpöket in­kább üvegpoharakba töltsünk — kár lenne elrejteni tiszta, dús színüket. Sört viszont agyagpohárból is fogyasztha­tunk. Kerámia ivókészletböl általában nagy választék áll a ren­delkezésünkre, és a poharakat, tányérokat többnyire da­rabonként árulják. Bevett szokás, hogy a „készlet" hat darabból áll, előnyős azonban két-három darabbal többet vennünk, a törékeny tárgyak pótlására. Az agyagedény — porózus, lyukacsos szerkezeténél fogva — rossz hővezető. Ez azt jelenti, hogy jól tartja a meleget (de a hideget is); ezért amikor forró italt töltünk a porcelán- vagy agyagcsészébe, a folyadék gyorsabban hül le, mint maga a csésze. A hőkülönbség néhány fokos, elég ahhoz, hogy az ital fogyasztásánál kényelmetlensé­get okozzon. Meleg italokra szánt kerámia vásárlásakor ne feledkezzünk meg erről a körülményről, válasszunk füles bögréket, csészéket. A sima, fületlen agyagpoharak­ban hideg italokat szolgáljuk fel — tejet, aludttejet, koktélokat. Edényeink egyik legősibb nyersanyaga az égetett agyag, a kerámia. Ez a szinte mindenütt előforduló anyag egyszerűségében nemes: nem tűri a modorosságot, túl­díszítettséget, a túl merész formatervezést. Évezredek folyamán kialakított formavilága szinte tökéletes. Ha bevásárláskor erre gondolunk, egy kis szépérzékkel köny­­nyedén kiválaszthatjuk az Ízlésünknek megfelelőt. J. P. Fotó: ifj. LÖRINCZ JÁNOS ügyes kezek KEDVES OLVASÓINK! Amikor elkezdtük legelső nagy kézimunka­­gyűjtő-versenyünket, s a beérkezett anyagokból kiállítást rendeztünk, elsősorban a lelkesedés hajtotta szerkesztőségünket. A múlt hagyomá­nyainak megmentése, megőrzése ösztönzött, adott erőt. Az utóbbi években néprajzkutató szakemberek is bekapcsolódtak munkánkba, az ő segítségükkel kutatjuk fel a ládafiában, szekré­nyek alján felejtett vászonholmikat, szőtteseket, hímzett térítőkét, törülközőket, ruhadarabokat. Van, aki féltve, gondosan őrzi, megbecsüli, min­táit újra felhasználja, viszont olyanok is akadnak, akik nem ismerik fel, vagy nem becsülik eléggé értékét, és hányódni hagyják, tűzbe vetik. A karácsonyi számunkban közzétett és az 1982. évi I. számunkban megismételt felhívá­sunkat olvasóink kérésére ezúttal a válaszlappal együtt újra közöljük, s kérjük, segítsenek feltárni falvainkban a ma még megtalálható régi szőtte­seket, hímzett vásznakat, valamint bemutatni az újabb, a hagyományok újraalkotásával készült kézimunkákat. Kérjük, segítsenek abban, hogy közkinccsé tehessük a tulajdonukban levő népi motívumok­kal díszített szőtteseket, hímzéseket, hogy mind­annyian szebbé varázsolhassuk otthonunkat. Ha munkánk, együttműködésünk sikeres lesz, Ügyes kezek versenyünket ismét kiállítással zár­juk. Bízunk abban, hogy minden kézimunkázni tudó és szerető olvasónk segít a gyűjtésben, hagyományaink megőrzésében, felelevenítésé­ben. A beküldött, felajánlott kézimunkák leírását folyamatosan közöljük ügyes kezek rovatunkban. Várjuk jelentkezésüket! Válaszlapjukat legkésőbb 1982. január 30-ig küldjék be címünkre: a Nő szerkesztősége 312 03 Bratislava, Martanovicova 20. A boríték­ra írják rá: Ügyes kezek! VÁLASZLAP Név:...................... Pontos cím: . . . A közlésre felajánlott tárgy megnevezése: abrosz, lepedő, ing, törülköző, párnahuzat, rongyszönyeg, egyéb:........... Megközelítőleg mikor készült:............................................................. Milyen módon készült: szövés, keresztszemes hímzés, laposöltés, fehérhímzés, egyéb........................................

Next

/
Thumbnails
Contents