Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-15 / 25. szám

BERTHÁNÉ S. ILONA

KODÁLYZO LTÁ N

.. családod, sereged, éneklő kórusod vagyunk, s ki nem dalol, az is tudja már, szívós karnagyunk, mi helyes, mi hamis;

mert egybe álltunk általad s az is, ki nem dalol, érzi a Lét s a Rend szabad összhangját valahol!"

(Illyés Gyula)

Tanítványai, s akik valaha is a közelébe jutottak, azt mondják: a hegyi levegő tisztasága, a teljes harmónia áradt a lényéből. Az önként vállalt óriási feladat elvégzése: népének felemelése, időt, szót, tettet szigorúan mérővé, lényegre törövé formálta. Csak a gyermekekhez hajolva válik mosolygós szelíddé, és kincset mentő vándorútjain, a falvak népe között felszabadultan derűssé. S jut azoknak is kurta szavakba foglalt, félig leplezett öröm, elismerő melegség, akik komoly erőfeszítéssel megütötték a mércét, melyet ő olyan magasra állított. Akik a vonzáskörébe kerültek azokból egyénisége a legjobbat, a legtöbbet váltotta ki emberségben, teljesítményben.

Mondják, tudása hatalmas, érdeklődése sokrétű volt, s „ahol valami jót és okosat mivelhetett", megtette. Zenepedagógiai zsenijének, hosszú élete erőfeszítéseinek és tanítványai munkálkodásának köszönhetően — a nélkülözhetetlen, pártoló, hivatalos támogatással — fiatalkori álmait jórészt megvalósíthatta. Egy ország népét tanította meg énekelni, s az általa szorgalmazott zenei óvodákban, általános- és középiskolákban a fiatalok tízezreit indították el a legalapvetőbb zenei művelődés útján. Módszerét már világszerte tanulmányozzák, alkalmazzák.

Sok hírneves tanítványa közül Szabolcsi Bence írja róla: .. Nem kellett volna iskolaszerzővé, módszeres pedagógussá lennie? Jobb lett volna, ha megmarad (. ..) fantáziák költőjének, prófétának, álmodozónak? Nem tudom, nem is merem eldönteni: hiszen az egész ország, az egész világ mérhetetlen sokat nyert azzal, hogy Kodály (...) az álmodó költő, vállalta a Nagy Preceptor gondterhes szerepét. így is elhozta közénk a hegyek szavát: a „Psalmus" meg a „Jézus és a kufárok", a „Mátrai képek", a „Marosszéki táncok" meg a „Székelyfonó", a „Hegyi éj-, szakák", vagy akár a „Nyári este" mindig vallani fognak róla. De a Remete mégis kijött hegyei közül, az élet, a nevelés, a szervezés gigászi munkája várt rá. És ki tudja, talán több nagy művet hagy ránk, ha hegyi tájai fogva tartják és nem engedik be a városba, a hajszába, a tömkelegbe (...) az emberek mindig többet és többet követeltek tőle —, végül is egész életét."

Milyen felemelő tudat s milyen ritka jelenség: a két kortárs zseni, Bartók és Kodály egymást elismerő, tisztelő és támogató barátsága! Céljuk közös volt. S éppen magyar-Cnői2

TANÍTÓI

ES OROKC

ságuk, népük mélységes szeretete tette őket megértővé, érzővé más népekkel szemben, így váltak az egész emberiség értékeit gyarapító adakozókká.

Szeretnénk a legkisebb nyomot is felkutatni, ami itt tájainkon Kodály Zoltánról tanúskodik. Fürkészve nézzük a galántai (Galanta) állomásépületet, itt volt állomásfőnök az édesapja, s itt eszmélt a világra a Kecskeméten született Kodály három-négyéves korában. Első játszótársai, a sokszor emlegetett kis mezítlábasok élményt adó közösségéhez tartozás emléke ide fűzte. Itt érték az első zenei hatások: Mihók cigányprímás és társai és a gyerekeikből alakult cincogó kis együttesnek, „Zoltán malacbandája"-nak muzsikálását gyakran hallhatta.

Visszaemlékezéseiben vallja: „Rozi" Ágnes! ... És ti többiek: vágai, vízkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apámék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zenetanáraim — titöletek tanulhattam meg magyarul dalolni..Ők ismertették meg a nép dalaival és adták a legértékesebb útravalót. A komoly zene élményét a szülői házban kapta: anyja zongorázott, apja kis kamaraegyüttest szervezett. Nem csoda, ha ebben a légkörben előbb énekelt, mint beszélt, ahogyan emlékezik. Négy év körüli, mikor anyja szűrőkanalának lyukain madzagokat húz keresztül, megköti és „gitárjának húrjait" mozgatva, énekel.

Az állomásépület már nem az a régi, ahol laktak, hiszen 1885-öt írtak akkor, mikor odaköltöztek, a boldog hét év színhelyére. Nem áll már a régi népiskola sem, ahol írni, olvasni, számolni tanult, és régen a temetőben porlad már Waldmann tanító úr is . . .

Az akkori Nagyszombat (a mai Tmava), a sok temploma miatt kis Rómának nevezett patinás városka lett a család következő állomáshelye. A tízéves Kodály az érseki főgimnázium tanulója lett nyolc éven keresztül, itt érettségizett 1900-ban.

Előttünk a kétemeletes épület, mely ma is gimnázium, a majd jövőt építeni hivatott tanulók felkészítője. A környezet a barokk kort idézi. Néhány lépésnyire a kéttornyú

1. Értesítő a gimnázium V. osztályából

2. Itt érettségizett 1900-ban

3. Az érseki főgimnázium épülete 1914-ben, az átalakítás előtt, egyetlen korabeli felvétel

4. Diákéveinek

Vilii*!»

5. Kodály Zoltán örökösei

Iránlx'li'

kulié

Ml

A tamiM w**, vilii»

ívirrtuii"

Mye.

■HTh onwípi -.

»1 Alyjónik v«Ky cy««.jinnk Tiwlliiii-it. - 1 1") kin frnuUjAuk iwivr, polj(*ri illira . f *•» likóhrly« '“K> »*'<•• ' 1

yfrrtáfy

> A sfv/vUSzn.

'A

,/Y A

») fetxö-zl.rí,<4?á 1. üliv

•>) II. «Mr '• .

Imii:

*ymn«inmi.k

kimwyltviny» .l»[.ji..___________

FlirtMI ij(«*K»lii»«Knil frt kr

*

n m

4S

f n

1* 1

*