Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-15 / 25. szám

Georgi Dimitrov szülőháza Kovacsevec községben. Itt, a ház előtt emeltek szobrot a hős lelkű édesanyának.

IMeszebar környéke.

Ugyanilyen természetességgel kelt útra 1933 novemberében Magdalena lánya kíséretében Párizsba, ahová egy fasisztaellenes nagygyűlésre hívták meg. A Salle de la Mutualité-ben megrendezett tömeggyűlés az antifasiszta ellenállás nagy eseménye volt. írók és munkások, jogászok és művészek, parlamenterek és tudósok szólaltak fel s leplezték le az előretörő hitleri fasizmus embertelenségét, és figyelmeztettek a veszélyre. A legmegrázóbb pillanatok: a 72 éves Paraskeva aszszony a szónoki emelvényre lép, s úgyszólván az egész világ közvéleménye előtt követel igazságot, és csakis igazságot a fiának. Szerényen, egyszerű szavakkal mondta róla: „Egész életében egyedül és kizárólag azért küzdött, hogy az embereknek jobb soruk legyen."

„ ... mit számít akkor a maguk igazságtétele?"

1933 november végén a lipcsei tárgyalóterembe fekete ruhás, fekete kendös kicsi öregasszony lépett be. Senki sem tudta kicsoda, csak a fia, ott, a vádlottak padján; a sok száz ember között azonnal felismerte. Tíz év után anya és fia első találkozása ... Az anya csendesen, szinte észrevétlenül ülte végig az egész tárgyalást, egyetlen órát sem mulasztott el, bár nem értette a nyelvet s nem is volt, aki tolmácsoljon. Csak az arcokról olvasta le, csak a fia hangján mérte le, érezte meg, hogy miről lehet szó. Amikor megértette, hogy Georgit felmentették, ő volt a legboldogabb ember a világon.

A hitleri fasizmus nem sietett a „felmentéssel", Georgi Dimitrovot nem engedték szabadon. 1 934 januárjában Paraskeva asszony és Magdalena Berlinbe utaztak. Nagy nehézségek és megaláztatások árán sikerült bejutniuk a rendőrfönökségre, szólhattak. Az illetékesek igyekeztek „megmagyarázni", hogy Georgi Dimitrov közveszélyes propagandista, akire teljesen bizonytalan jövő vár. Az anyát nem lehetett megtéveszteni, határozott hangon visszavágott: „Akkor ebből kitűnik, hogy a fiamat nem bűntettért, hanem politikai meggyőződéséért tartják börtönben. Mit számít akkor, ha felmentették, mit számít a maguk igazságtétele?"

A világ közvéleményének nyomására Georgi Dimitrovot szabadon bocsátották. Anya és fia 1934 februárjában Moszkvába utazott. Paraskeva aszszony ekkor néhány hónapot töltött a Szovjetunióban. Mindenütt, ahol megfordult — találkozott Makszim Gorkijjal és Nagyezsda Krupszkajával is —, szeretettel és gyöngédséggel vették körül. Ő pedig őszinte szívvel örült mindannak, amit látott. És megnyugodva tért haza, fiát és családját biztonságban tudva.

Az Opolcsenszka utcai kis házban várta, hogy vége legyen a világégésnek és viszontláthassa fiát. Az elszakítottság fájdalmát, a várakozás türelmetlenségét csak a levelek enyhítették, és a remény: „ ... tudom, nemsokára már ti is itt lesztek, itthon, ahol felneveltelek benneteket. Nemcsak mi, minden barátunk és ismerősünk is türelmetlenül várja ezt a napot..." Paraskeva Dimitrova ezt a napot már nem érte meg.

xxx

Az 1300 éves, de csak a második világháború után felszabadult Bulgária és a bolgár nép különös tisztelettel őrzi történelmi emlékeit, s azokét is, akik ezt a történelmet alakították, akik a szabadságért és a haladásért áldozatot hoztak. így őrzi nemcsak a fiú, hanem az anya emlékét is.-gé(nö 9