Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-15 / 25. szám
^családi kör / GYÖKÖSSY ENDRE Szeretet? Az mi? Fanyar humornak szánta, de cinizmus, rezignáció és a nihil is benne kongott ebben a kérdésben. Egy, a házasságával kapcsolatos tanácsot kérő fiatalember szegezte nekem, amikor együttélésük elmondása után megjegyeztem: — most azt mondja meg, nagyon beteg, vagy már halott a házasságuk, s amennyiben „halott", van-e még maradék szeretetük a feltámasztásához, vagy el akarják temetni? Erre a kérdő-megjegyzésemre válaszolt ezzel a kérdéssel: Szeretet, az mi? Ön hisz még az effélében? Én már csak három dologban hiszek: a könyökömben, a bankbetétemben és a nemi szervemben. Kivétel vagy jelenség ez? Kétségtelen, egyre gyakrabban kell tapasztalnunk, hogy a szeretet szó és fogalom tabuvá vált, mint a prűd Victoriánus-kori Freud előtti ember számára a szex bármilyen emlegetése, vagy még ötven évvel ezelőtt, társaságban a halál szó kiejtése. Ma nem is „modern" egy irodalmi mű, amiben nincs némi trágárság, s divattá vált a misztifikáló vagy demisztifikáló halál-irodalom. Most mintha a szeretet szót kerülgetnénk. Az vált tabuvá. Kőmáliak anyukám, vagy csíplek — még elmegy talán. De szeretlek, kedves? Ez már régimódi, geil, szentimentum, álromantika. A „feljössz?" „Bírom az etetőd," „Lefekszel, dobd le magad," kétségtelen megfoghatóbb. Ennek ellenére mégis vagy éppen ezért megkísérlem leírni a szerelem-szeretet mini-anatómiáját. Úgy, ahogy átéltem, mint férfi és férj s mint házasságpszichológus. Elörebocsátva: hiszek a szerelem-szeretet közelgő reneszánszában, és nem egyedül hiszek benne. A szerelemszeretet négy összetevőjét legtömörebben csak latin, illetve görög szavakkal tudom jelölni: Szexus: Szeretlek, mert enyém vagy. Erósz: Szeretlek, mert ilyen vagy. Filia: Szeretlek, mert társam vagy. Agapé: Szeretlek — mert — szeretlek. E négy közül bármelyik hiányzik, vagy megbetegszik, bajba kerülhet a férfi és a nő társas-kapcsolata. Éppen úgy megbetegedhet, mintha az emberi szív két pitvara és két kamrája közt megbillenne az egyik megbetegedése, szűkülete miatt az egyensúly. A szerelem-szeretet EGÉSZségéhez mind a négy hibátlan együttműködése szükséges. De vegyük sorra a szerelem-szeretet négyes-egységét. 1. A szexus. A testi szerelem hozzátartozik az egészséges férfi-női kapcsolathoz, különösképpen a házasságon belül. Bár szexuális élet lehetséges házasság, sőt szerelem-szeretet nélkül is, de egészséges szexuális élet nélkül alig lehet házasságot élni. A legtöbb párosmagány, házasságtörés, válóper oka a ki nem alakult, vagy elromlott szexuális élet. Akadnak még manapság is jócskán kegyesek, akik váltig állítják, hogy a szexus csak a gyerekek nemzésére való. Ez annyira igaz, mintha valaki azt állítaná: az emberi száj élelemkapu és rágógép csupán, fütyörészni és dalolni nem illik vele. 2. Az erósz. A testi szerelem lelkibb oldala. Én a tiéd, te az enyémből fakadó, vibráló, fájó, de jóleső feszültség. Fájdalom és szerelem ambivalensen vonzó-taszító édeskeserü keveréke. Tetszel nekem, vágyom utánad, kívánlak, nem tudnám elviselni a hiányodat, gyűlölnélek (megölnélek), ha elhagynál sajátos egysége. Enélkül csak gépies, (nőm Fotó: Z. Minácová kielégülésre törő, önös, vad ösztön a szexus, maga a természet, amelyet az erósz tesz emberivé, kedvessé, örömössé. És ez tartja frissen a szexust, hogy ne legyen unottá. Az érászról leszakadt szexus erőszakossá válik és mégis kielégületlen marad, mert elgépiesedik és elégtelen. Már-már közhellyé vált azzal vádolni a múlt századot, hogy képmutatóan elidegenítette az embert az egészséges szexustól. A vádolok nem veszik észre, hogy mindinkább fordítottá válik a helyzet, a „szexplózion", a szexrobbanás jelenében élő embernek az erósz válik mindinkább idegenné. A szexualitás a technikával kiügyeskedett gyönyört hiszi a szerelemnek szinte neurotikusán orgazmus-kényszerességében élve, következésképpen manapság a legtöbb férfi szexuális gőzgép és szerelmi idióta. Egy neves gamológus, házasságpszichológus megjegyzése ez, hozzátéve: ha netán házassági problémával keresik fel a pszichiátert vagy szexuológust, gyakran csak szexszervizelést kapnak, de nem is várnak mást. így hát kiszolgálják őket. 3. A filia. A baráti, a szociális szeretet. Szeretlek, mert segítőtársam vagy, akire minden körülmények között számíthatok. Szeretlek akkor is, ha éppen nem egymás szemébe nézünk, hanem egy irányba, a világra, társadalmunkra, amelyben élünk, amelyért dolgozunk, hogy szebb legyen. E szeretet nélkül minden párkapcsolat önmagába zárt, exkluzív, páros önzés. Ezzel a filia-szeretettel és ebben a szeretetben lép ki a férfi és a nö együtt, társadalom és világ sodrásába, harcaiba, építésébe. A szexus, az erósz, a filia azonban mindig értékelő: szeretlek, mert... (szép, kívánatos, szexis, pozícionált, okos stb. vagy). De ennek az értékelő szerelem-szeretetnek természetes és logikus folytatása; addig, amíg ... (Szép, kívánatos, szexis, pozícionált, okos stb. vagy.) Ha nem vagy már az, mit szeressek rajtad? Kicseréllek. 4. Az agapé. (Az Újszövetség írói az eredeti, görög szövegbe ezt, a klasszikus görögben alig használt szót emelik be a közhasználatú erósz helyett.) Talán azért teszik ezt, mert az agapé nem értékel. Azaz szeretlek, mert — szeretlek. Úgy szeretlek, amint s ahogy vagy. Szeretlek, mert téged „kaptalak", hogy szeresselek. Nos, téged szeretlek, akkor is, ha éppen nem vagy felettébb szeretetreméltó. Szeretlek annak ellenére, hogy ... és addig szeretlek. amíg újra azzá leszel, akinek megszerettelek, s ha nem, akkor is tovább szeretlek. Társam lettél, mert megszerettelek, és mert társam vagy, téged szeretlek, mert nem tudlak nem szeretni. Mindez benne lüktet az agapé-ban. Több évtizedes praxisom alatt azt kellett tapasztalnom, hogy valójában csak az agapéba ágyazott, az agapé dimenziójában megélt szexus-erósz-filia teher- és próbabíró. Csak így és ez bírja ki a pároskapcsolatban eleinte a másik — másságát. Később a megszokottságot, a fenyegető unalmat képes feloldani, megoldani a jogos, jogtalan féltékenységet, vagy megállítani a kapuzárás előtti pánikba esők ámokfutásait. Csak az agapé felségterületén tud a szexus-erósz-filia „színeire" bomlani, mint a napsugár a prizmán megtörve. Hadd kíséreljem meg legalább elsorjázni a Nagy Szerelem-Szeretet teljes egységének színeit. A kicsiben gyakorolt nagy szerelem-szeretet: 1. Tapintat. A meglátás és meg nem látás művészete ez. 2. Türelem. Ő más, Ő másként reagál, én mégis szeretem. MMM! 3. Figyelem. Nem megfigyelem! Hol hagyta fedetlenül a szívét, hogy odanyilazzak. Egy-egy szál virág, de nem a sírjára, még az életében. (Az óriáskoszorúk legtöbbször a rossz lelkiismeret virágai!) 4. Áldozat. Egész lényemből, időmből, pénzemből a másikért. Akár hűséget is mondhatnánk. 5. Átlátszóság. Nincs mit takargatnom. Bár még ilyen vagyok. (Nem én már ilyen vagyok, vedd tudomásul. Ez a totális elmeszesedés önvallomása.) 6. Megbocsátás. A felejtés és az elfelejtés készsége. Nincs összegyűjtött harag, mert az már gyűl-ÖL-et. 7. Derű és humor. Távolságot teremtenek attól, ami fáj és feloldanak. Jogosan felvetheti valaki a kérdést: van ilyen szerelemszeretet a valóságban? Amely sokkal inkább páros-műalkotás már, mint biológikum. Nos: Van! De ahogy a boldog népeknek nincs történetük, a boldog párkapcsolatoknak sincs. Nem kiáltoznak, nem panaszkodnak, nem sikoltoznak, nem válnak, tehát nem látszanak, „csak" vannak. De ilyenek is vannak. Hadd fejezem be egy Lacordaire-idézettel: „Egy óra hosszat szeretni — állati dolog. Egy évig szeretni — emberi dolog. Egy egész életen át szeretni — angyali dolog. Egy életen át csak egyet szeretni — isteni dolog."
