Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-15 / 25. szám
I Alig néhány éve költöztünk kisvárosunk új lakótelepére. Egészen mostanáig rejtély volt számomra, hogy a lakók többsége miért fogadja hűvösen a tavaszi nagytakarítási felhívást Közvetlenül az idei tavaszi nagytakarítási hét előtt aztán rájöttem a nyitjára. Az egyik nyolcemeletes lakótömb mögött vitt utam, s a ház tövében csinos kis szemétdombra leltem. Minden valószínűség szerint ablakból kiröpített üres karton- és pléhdobozok, szakadozott gyerekpizsamák, megunt gyerekjátékok, ütött-kopott reklámszatyrok, karácsonyt idéző kopár fenyőfa és még sokféle kacat képezte a kis „felhőkarcoló" tövében növekvő alkalmi sze-Rejtély métdombot Utólag nehéz lenne megállapítani, kik voltak azok a „derék" lakók, akik ily módon igyekeztek a repülés szépségeivel megismertetni a lakásukban felgyülemlett hasznavehetetlen tárgyakat. Mindenesetre: „kellemes" időtöltést szereztek lakótársaiknak a tavaszi nagytakarítási héten a szemétkupac elhordásával. A környezetükre adó lakók érdemeként eltűnt ugyan a toronyház mögül a faluvéget idéző szemétdomb. Bizonyára nem lelkesítette őket ez a munka, ám félő, hogy azok a lakók, akik eddig ablakukból eregették ki a szemetet, továbbra is makacsul ragaszkodni fognak eme módszerükhöz, és rövid időn belül új szemétdomb indul növekedésnek majd az említett ház mögött. Mi sem történik, gondolják közben, legfeljebb az őszi nagytakarításkor megint lesz mit takarítani. Mármint a többi lakónak. Mert a szemetelők aligha vesznek részt, „művük" eltüntetésében. Szerfelett kíváncsi vagyok arra, hogy ezek a lakók mire használják lakásukban a szemétkosarat? Vagy talán nem kaptak hozzá használati utasítást? BODZSÁR GYULA Az illatszer- és ajándékbolt eladóterében jópár ember szedődön össze. Két pultnál folyik a kiszolgálás. Az elárusítónők türelmesek, készségesek. A vevők válogatnak, nézelődnek: vásárolnak. Irattá reá t tartok a kezemben. Nagysága, beosztása tetszik, csak a színe, ha egy árnyalattal... Az elárusítónő látja habozásomat kedvesen ajánlja, hogy utánanézet, a raktárban s az ajtórésen már szól is kolléganőjének. Félreállok, várakozók. Az illatszer-részlegen mindenfajta szagosító kirakva. Tizenéves kamaszfiúk jókora üvegek mellett döntenek, s a tavaszi ünnepet idéző vidámsággal távoz-Két üveg francia parfüm nak az üzletből. Mesefigura-formájú üvegben vásárol szagosvizet kisfiának több mama, élővirág kölnit kérnek idősebbek, fiatalabbak — válogatnak az illatok között. A tömeg nem akar fogyni, mert mindig újak jönnek és állnak be a sorba. Elegáns, középkorú férfi vár sorára, de nem valami türelmesen, mert ahányszor elmegy előtte az elárusítónő örökké megszólítja, a várakozáshoz nem szokott ember feszültségével : — Parfümöt kapni? — Franciájuk van? Aztán rákerül a sor. A kiszolgálónő átmegy az L alakú pult hosszabbik részébe és onnan kínálja az árut. — Az egyik kétszáznyolcvan, a másik háromszázhúsz — nyújtja a két aprónál is apróbb üveget A vevő kiválik a sorból. Lenéző, felsőbbrendűség villan tekintetében s kézbe veszi a parányi üvegcséket. Rövid vizsgálódás után beéri a nem éppen olcsó kínálattal. Az elárusítónő becsomagolja az árut, a pénztárgépen leüti a háromjegyű számokat ... A két üveg francia parfüm gőgösen kilépked az üzletből. .. Gazdag Mária Miért nincs, ha van? Igaz, korán kivilágosodik, s meglehetősen hosszú a nap, nem kell hajnalban és kora este villanyt gyújtani — mégis. Mégis szükségünk van lámpára, elegánsabb néven világítótestekre. Mert azért nem megyünk a tyúkokkal aludni. Az embernek este jut ideje olvasásra, kézimunkázásra, varrásra, barkácsolásra etc. Sötétedés után azonban olvasó- munka- és egyéb kedvét egyből elveszi, ha fölgyújtja a villanyt; bekapcsolja a világítótestet. Világítani ugyan világít, de hogy hová, hogyan, az már más kérdés. Irigykedve nézzük a külföldi lapokban a lakásokat: ilyen lámpa nekünk is megtenné, sóhajtozunk. Mert ezek olyanok, hogy oda bocsájlják a fényt, ahová kel! — nem a fejünk búbjára, nem a könyv mellé, az aszta! alá, nem akárhová, hanem rendeltetési helyére, s úgy, hogy közben még energiát is megtakarítunk, mert pl. a villanykörte egyik belét bekenték valami ezüstös izével, hogy ne szóródjék szanaszét a fény, föltalálták már a kék — tehát a szemnek nem káros — villanykörtét is. A lámpák formájáról már nem is szólva. Van — valahol, s egyszer talán hazai szaküzleteinkben is feltűnik, ha világosság gyűl a lámpatervezök agyában — lámpacsalád; nem lámpamama. lámpapapa. lámpagyerek, hanem hasonló formatervezésü, rokon színű olvasólámpa, függő lámpa, állólámpa, sőt guggolólámpa. Olyanok, amelyek nemcsak szépek, nemcsak díszítik a szobát, hanem teljesítik funkciójukat is. Világosságuknál lehet beszélgetni — mert az egyik fénye nem szem vakító. — fájdító-. rontó-, dolgozni — mert az olvasólámpa fénye elég erős —. sőt halat vacsorázni is, mivelhogy az asztal fölé 'szerelt függő lámpa fénye ráborul az egész felületre, s az ember észreveszi a halszálkát is. Bennünket, régi és leendő lámpatulajdonosokat megesz a penész, mert hiába járjuk a televízióban újságokban reklámozott ún. szakboltokat, ott is csak olyan lámpát kínálnak, mint a vegyeskereskedésekben. Tulajdonképpen kár, hogy fejlődött az energiavilág, mennyivel egyszerűbb volt, amikor csak a gyertyatartó milyensége okozott gondot, vagy az, mikor hová akasszák a petróleumlámpát. Addig is, míg nem találunk megfelelő világítótesteket, este, amikor írnánk, olvasnánk, dolgoznánk, kötnénk, varmánk, barkácsolnánk stb. rázendíthetünk a nótára: hogy aszongya — száz szál gyertyát, ide az asztalra! fórumj Kérdez: Kovács Erika komáromi (Komámo) lakos Szüleim juhot, házinyulat, nutriát tenyésztenek. A gyapjút és a nutria bőrét eladják, de a nyulakét eldobják. Szeretném tudni, van-e olyan üzem, amely kikészíti az állatok lenyúzott bőrét, és hol lehet bundát készíttetni belőle? Válaszol: Jozef Juráiéit, a VKUS szolgáltató üzemeinek termelési igazgatóhelyettese Vállalatunk 31 féle szolgáltatást nyújt a lakosságnak. Ezek között említeném a mérték utáni ruha- és fehémeművarrást, ill. -javítást, á gereznát (prémes állatok bőrét) kikészítő műhelyek és az ezekből bundát varró szűcsök munkáját, a bundák javítását és átalakítását, bőrtáskák és lábbelik készítését, javítását, valamint az autógumi-futózást. Tudomásom szerint rajtunk kívül Szlovákiában még a következő vállalatok dolgozzák ki a gereznát: a pezinoki Vzorodev kisipari szövetkezet, az érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Iparvállalat. párkányi (Stúrovo) és a martini Járási Iparvállalat meäovcei üzeme; Kelet-Szlovákiában pedig a preiovi Járási Iparvállalat. Bratislavában a bőrkikészítő üzemünk Patronkán, Dúbravka 1. utcában található. Mi a nyúlbőrön kívül mindenféle más állat bőrét kikészítjük, még a vadállatokét is. A nyúlbőrt az egyik említett vállalat sem dolgozza fel. Hogy miért? A legtöbben a házinyulat nem a prémért tenyésztik, s ha az fajtájánál fogva megfelelne is e célra, egy sor más akadálya van annak, hogy kikészítésre való és elég prémhez jussanak a tenyésztők. A nyúl szőre ugyanis változó — télen sűrűbb, nyáron ritkább —, tudni kell. mikor a legalkalmasabb az állat a levágásra. A nagy kapacitású üzemnek nem kifizetődő 20—30 bőrrel dolgozni, legalább 200—300 darab kell ahhoz, hogy egy technológiai folyamatot érdemes legyen végigvinni. Jó lenne ezért, ha a tenyésztésre olyan fajtákat választanának, amelyek nemcsak húst, hanem megfelelő prémet is nyújtanak. Ilyen például a cseh tarka fajta. De még ekkor is legalább 100 darab gerezna kell ahhoz, hogy egy bundára valót ki lehessen válogatni. Jómagam nem ajánlom, hogy a házinyúl bőréből bundát készíttessenek, mert a hivatalos árak szerint egy nyúlbőr kidolgozása 24 Kés. tehát a nyersanyag nagyon drága. Azt sem tartom azonban helyesnek, hogy a tenyésztők eldobják a nyúlbőrt. A Hulladékfelvásárló Vállalat felvásárolja; az I. osztályúért 7 koronát, a II. osztályúért pedig 2 koronát ad. A Kara kereskedelmi vállalat is évente meghirdeti a bőrök felvásárlásának napját. A juhbőr kikészítését vállaljuk, de a minőségét elsősorban a tenyészállatok fajtája határozza meg. Szlovákiában általában háromféle juhot tenyésztenek; legmegfelelőbb prémje annak van, amely 500—600 méteres tengerszint fölötti magasságban, a hegyaljai körzetben él. Legjobb az egy-két éves juhok bőre, de ezeket se szárítsuk otthon fél évnél tovább. Kikészítjük a kisbárányok bőrét is, amelyet a tavaszi levágás után, még a nyáron el kell juttatni hozzánk. A szolgáltatás ára a bőr nagyságától függ. Például egy 60 x 90 cm-es bőrért, 4 cm-es gyapjúval 120 koronát számlázunk. Ilyen méretű bőrből egy bundára legalább 7—8 darab kell. A bőr kikészítésétől kezdve a bunda megvarrásáig minden munkát vállalunk. A nutriával hasonló a helyzet, mint a házinyúllal, nagyon nehéz egyszerre annyi jó minőségű bőrt lehúzni, hogy abból bundát lehessen varrni. Szakembereinknek legkevesebb 50 darab bőrre van szükségük ahhoz, hogy 20—25 megfelelő darabot ki tudjanak választani közülük. Egy darab bőr kikészítése 73 koronába kerül. A Hulladékfelvásárló Vállalat a minőségtől függően 60—240 koronát ad egy nutriabőrért. A kikészítésre szánt bőröket személyesen kell elhozni, hogy a szakemberek az átvételnél megmutathassák a hibákat és elmondhassák, mire felel majd meg a kikészített bőr. Ez vonatkozik a varratás céljából hozott, már kikészített bőrre is. Köszönöm a tájékoztatást! Megjegyzem még. hogy személyes és nemzetgazdasági kár származik abból, ha .1 prémes állatok bőrét eldobjuk, nem értékesítjük. H. ZSEBIK SAROLTA (nö~7)
