Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-08 / 24. szám

Mindent megteszünk azért, hogy a gyereknek legyen egy kuckója, ahol jól érzi magát, amit kedve szerint rendezhet be. Amint bérbe veheti a néhány négyzetméternyi területet, tele van rögvest ötletekkel, elképzelésekkel a falak díszítését, a bútorokat, a dekorációt illetően. Hagyjuk rá a dolgot, de a „nagy tervek" megvalósításában ne csak az anyagiakkal segítsük. Szárnyaló fantázi­áját megállítani nem lehet. Ne is próbáljuk. Inkább segítsük úgy összehangolni a lehetőségekkel, hogy látszólag minden kérdéses dologban — a szülő bölcs irányítása mellett — az ő javaslatai érvényesüljenek. A felvételünkön látható lánykaszoba kék színha­tását a tarkakockás mosóanyag élénkíti, amelyből a heverő és a habszivacs fotel bevonata készült. Ez a mosóanyag került az ablakra is elsötétítő függönynek. A barkácsolt kétajtós szekrény mel­lett habszivacsból házilag gyártott heverő sok színes, pöttyös és fehér párnával — melyeknek elkészítésében a „szobatulajdonos" szintén köz­reműködhet. A heverő mögött és az ablak mellett régi bútorokból barkácsolt könyvespolc ahol a könyvek, lemezek mellett sok apróság is elfér. A puha, faltól falig húzódó padlószönyegen ülni is nagyszerűen lehet, ha nagyobb társaság tartóz­kodik a szobában. A fotel mellett, a tévéasztalka fölött leeresztett ernyős lámpa, esti foglalkozás­hoz alkalmas fényforrás. A szobanövényeknek is helyük van a gyerekszobában és egy mutatós műanyag kannának, amit örömmel vesz kézbe a gyerek a virágok öntözésekor. Egy-egy kép, plakát, hangszer és más apró-cseprő dekoráció elrende­zését már bízzuk teljes egészében a szoba lakójá­ra Ö tudja a legjobban, hol, mire van szüksége. szép otthory Ha ajándékot vásárolunk, mindig mérlegelünk: tetszeni fog-e az ajándék, esetleg az árával nem lőttünk-e túl a célon. A saját készítésű kézimunka ajándékozásakor megkíméljük magunkat a fölösle­ges izgalmaktól. Mert kézimunkát csak annak aján­dékozzunk, aki azt megbecsüli, és biztos, hogy nagy szeretettel készül az a hímzés, amelyet a virág kíséretében átnyújtunk. A hímzett könyvborítónak azok örülnek elsősor­ban. akik szeretik, óvják a könyvet. Anyaga vászon vagy panama, s minthogy keresztszemes hímzés díszíti, szálszámolással készül. Hímzőfonalunk vastagságát az alapanyag szálsű­­rüségének és a keresztszemek nagyságának megfele­lően választjuk meg. Vékony fonal ritkás hatást kelt. A kellőnél vastagabb fonal az alapszálakat összetö­­möríti. nehéz a további sorok elkészítése. Legjobb, ha a rendelkezésünkre álló fonalat az anyag szélén kipróbáljuk néhány sor kereszttel. Keresztszemes munkához tompa hegyű hímzőtűt vegyünk. Fona­lunk az alapanyag sűrűségéhez mérten lehet ún. hímzőfonal, osztott fonal, gyöngyfonal, gyapjúszál. A minta kidolgozásánál sorról sorra haladunk, csak arra vigyázzunk, hogy a felső keresztek egy irány­ban álljanak, különben a hímzés rendetlen lesz. Munka közben ajánlatos sűrűn ellenőrizni a mintát, így ha hibáztunk, hamar észrevesszük, és könnyen kijavíthatjuk, mert kis hiba is elronthatja az egész­­mintát-ze­ügyes kezek (nő 2Í

Next

/
Thumbnails
Contents