Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-08 / 24. szám

Vkuckó

^JOACHIM RINGELNATZ

A toll

A föld felett to/lacska szálldogált, a földön egy víziló szundikált.

„Felébresztem!" — mondta a toll magában.

(Szeretett mindig játszani, vidáman.)

Szépen leszállt tehát a vízilóra, hogy vastag bőrét kissé csiklandozza.

Egy toll a vízilónak persze semmi: ezért hát szörnyen elkezdett nevetni.

VÉGH GYÖRGY fordítása

I

■

I

9 9 ° ot>

j 9 Si

A 17. számunkban közölt kép- és betürejtvények igen sok olvasónknak adtak tollat a kezébe. Örömmel számolhatunk be arról, hogy rejtvényfej tőink „kapcsoltak” — sikeresen oldották meg a Pallya Katalin által kigondolt feladatokat, felsorolva a képek és betűk mögött rejtőző vonalzó, pók, énekóra, denevér, bíró, családi kör, fazék, hatóság, szivárvány szavakat.

Könyvjutalomban részesülnek: Kunya Szabolcs gutái (Kolárovo), Szalay Tibor kéméndi (Kantenín). Brenkus Erzsébet tardoskeddi (TvrdoSovce), Leszaj Renáta losonci (Luéenec), Vicián Klára rimaszombati (Rimavská Sobota) olvasóink, és természetesen a fejtörőjáték elindítója. Pallya Katalin Peredről (TeSedikovo).

szomszéd is leült melléjük, hogy egyen a főztjükböl. Az étel nagyon finom és sós ízű volt. A szomszéd meg is kérdezte, honnan szerezték a sót, de a lányok nem mondták meg neki. A szomszédok azonban figyelni kezdték őket. Először nem jöttek rá semmire, mivel csak éjjel főztek és étkeztek. Egy öregember azonban a házuk közelében egész napra és éjszukára elbújt. Látta, amint a lányok agyagedényeikkel vízért mentek. Utánuk lopózott, és látta, ahogy a testvérek a tónál egy követ felemeltek és a vízből merítettek.

Szaladt is vissza az öregember a faluba a többiekhez. Másnap a faluból sok ember ment oda, és elmozdították ők is a követ. A víz szétfolyt.és elöntötte a tavat meg a környező sűrűséget. Csak egy darab föld maradt szárazon és ez a mi szigetünk.

Ettől az időtől kezdve az emberek tudták, hogyan kell főzni sós vízben. És így főzik az ételt nálunk ma is.

az emberek sós vízzel főzni?

(Óceániai népmese)

Eh egyszer kél nővér egy tóparti faluban. Egy napon elhatározták, hogy körbejárják a tavat. El is indultak, és kutyájuk, Titi kísérte őket. Amikor a tó másik oldalára értek, leültek pihenni. Az idősebbik lány észrevett egy forrást. Kíváncsi volt, mi okozza, hogy a víz olyan gyorsan csobog onnan. Közelebb ment, és mindenfelé nézelődött, de mégsem látta, honnan ered a víz. Arra gondolt, hogy a víz a föld alól eredhet. A víz mindenfelé csepegett, de a bokrok meg a levelek körös-körül szárazuk és fehérek voltak. Csodálkozott. milyen víz lehet az, amitől a levelek megfehéredtek. Megkóstolta. Az izük sós volt.

Nagyon megörült felfedezésének, és szaladt a testvéréhez, hogy elmondja, mit is talált. A testvére is szerette volna látni azt a vizet, de a nővére nem engedte. Szedett leveleket, vágott zöld főzeléknövényeket. hogy megfőzzék abban a különleges vízben. Meg is főzték. Akkor mondta a testvérének, hogy kóstolja meg. Az étel nagyon ízletes volt. És senki más nem tudott erről a titkos sós vízről.

A lányok ezután ebben a jó sós vízben főzték meg a zöldségeket, de mindenki más a faluban továbbra is sótlan vízzel főzött.

Egy napon egyik szomszédjuk nagyon éhes lett, és elment a testvérek házához, hogy ennivalót kérjen. A lányok éppen ettek, és a

BARABÁS TIBOR

Rákóczi hadnagya

— Értem, keservesen értem, . felséges uram. De mit áldozunk fel? Dunántúl nélkül Szabad a hátunk. Innen nyomtuk, fenyegettük őket, innen indultunk Stájerba, Bécs alá. Ha bárhol veszély támadt, egy-egy betöréssel levettük a terhet. . .

A fejedelem most a térképhez vezeti Botytyánt, és a bányavárosokra mutat.

— Most északnak fordultak. Érsekújvár*. Galgóc*. Csenkevár* sáncait megmagasítottuk, de az őrségek gyengék, szétziláltak . . . Nyitra* madárfészek, akárki leütheti. De ha Bottyán János költözik belé. sasfészek lesz két hó leforgása alatt.

Bottyán haragja csillapul a nyugtató és bizalmat jelentő szavakra, de az aggodalma, a kétsége még most sem kisebbedik .. .

— De hogy erősítsem meg a Nyitra melletti stellungokat, ha jó ezredeimet, lovasseregemet Esterházy uram kezére adjuk?

A fejedelem fáradtan tűri Bottyán indulatosságát. Halkabban beszél, mint aki bizalmasat, csak kettőjükre tartozót akar kimondani:

— Kegyelmed erős kezében megfordulhat minden. Aki úgy védelmezi a hadba vonultak családjait, mint Bottyán János, aki annyi gondot visel minden lovasára, posztjára, emberére, azt nem hagyhatja el a nyitrai nép sem . r. Nem követheti a kuruc azt. aki a zsoldot még rézben sem fizeti, de az eldugott borát ezüstért adja. mint nyitrai ezredeskapitányunk. Inczédi úr. .. Bottyán János igazsága erősebb minden begyakorlott lovasezrednél. Nem lépes méz ez. amit most mondok. Bottyán bátyám, ne is vegye annak. Lám. Dunántúlon is micsoda fordulást tett a szíveken. Nagyságod mindig ott termett, ahol legnagyobb volt a szükség. Most habozna?

Bottyán felnéz, és szótlanul a kezét nyújtja. Több ez őnála minden szóbeli ígéretnél. Rákóczi a nagy, szárnyas, függönnyel borított ajtóig vezeti a generálist, és így folytatja:

— Én erre példát mindenkor Vak Botytyántól. urambátyámtól láttam. Mindig a nyeregben, deres fejjel, bizakodva, fiatalon. Az ilyen embernek ezer a strázsája, százezer a híve .. .

Bottyán megenyhülten azokra hárítja a sok dicséretet, akiket szeret:

— Nagyságos uram! Akinek a föld népe kedves, annak emberfia keveset árthat. Máris indulok Nyitrának!

A fejedelem megöleli Bottyánt, és csak ennyit mond:

— A támadás sorsa a kegyelmed vállán. Az Úristen segítse, Bottyán apám.

Amikor Bottyán János a Fugger-házban levő emeleti szállására ért, az ajtónállója félve köszöntötte, mert mindenféle híreket hallott a palotások között, és nem tudta, hogy mit hihet belőlük. Valóban elszakítják tőlük Bottyán Jánost, és Érsekújvárra küldik főkapitánynak? Bottyán azért szerette Csibi Ádámot. mert hazugságra, alakoskodásra képtelen székely legény volt.

— Milyen képet vágsz. Ádám fiam. uborkába haraptál? — kérdezte a legényt.