Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-08 / 24. szám
„ ... játszani is engedd..." Elnézem, ahogyan rajzol a gyerekeknek, megszűnik számukra olyankor a világ, lesik az óvónéni minden mozdulatát, aki halálkomolyan beleéli magát Cirmos cica rajzolásába, ügyes, gyors mozdulatait magyarázattal kíséri. Tudja jól, ha akad is egy a sok gyerek közül, aki éppen a verebeket számolja az ablakon túl, vagy a szomszédját rugdossa, az is elhallgat, ha mesét kerekít a rajzoláshoz. Ha körbe-körbe táncolnak, forognak együtt, csak az ének szépsége, a mozgás a fontos. S a kérdésre, melyik mesét szeretnék hallani, szinte mindig ugyanaz a válasz: a Micimackót. Már ki tudja, hányszor hallották a kedves, néha tréfás, néha szomorú hangot, mégis szívesen hallgatják újra és újra. Ha az óvónéni véletlenül kihagy egy szót, vagy nem ott tart szünetet, ahol szokott, rögtön figyelmezteti valamelyik apróság. Szót sem értünk a gyermekzsivajtól, amikor beszélgetni kezdünk, de neki ez fel sem tűnik, hisz' megszokta már. Völgyi Ilona, a rappi (Rapovce) óvoda igazgatónője így vall magáról: — Pályavesztett ember lennék, ha nem foglalkozhatnék állandóan gyerekekkel. Soha nem tudtam megunni a gyermekzsivajt örökös csínytevéseiket, pajkosságukat... És mindennél jobban szeretem a rajzórákat. Néha kimegyünk a természetbe és megfigyelés alapján alkotnak. Itt kedvükre keverhetik a színeket, ragaszthatnak, formálhatják az anyagot. Mégis jobbak az élményszerű rajzórák, amikor emlékezetből, tapasztalataik alapján kell megrajzolniuk egy eseményt, valakit, vagy valamit. Az átélt jó vagy rossz már a gyermekemberben nyomot hagy. Ha nem tudja is felfogni a történteket, ezen az órán minden ceruzavonásnak jelentősége van. így volt, amikor nőnapkor mindenki lerajzolta az édesanyját. Ha nem ismerném a szülőt, a rajzok hosszabb tanulmányozása után is kialakulna bennem valósághű képe. Megsimítja a hozzá törleszkedő kisfiút, aki fekete szemével hálásan néz rá; elkap egy arra száguldozó leánykát, hogy megigazítsa a szoknyájából mindig kibúvó pulóverét. Mozdulatai természetesek, beidegződöttek. Nem fontolgatja, hogyan csitítsa el az autóért pityergő legkisebb fiút, miként intse rendre a rendetlenkedőket. Jutkára elég, ha ránéz, a gyerek már tudja, mit kell tennie; s megszokta már, Peti sosem tudja megállni, hogy ne szóljon bele a mesélésbe. Amíg meséli a piszén pisze kölyökmackó legújabb kalandjait, kénytelen őt ölbe venni, s eljátszani neki kézmozdulatokkal, mimikával a történetet, csak akkor figyel rá nagy szemekkel. — Minden gyerekben van valami érdekes, egyéni, ami miatt másképpen kell közeledni hozzá, mint a többihez. Néha már az ismerkedés perceiben kiderül, máskor csak hetek múlva, hogyan is kell bánni vele. Valamennyihez más módon szólunk, ők érzik ezt, és eszerint reagálnak. Ilyenkor a hangszínezet, a megszólalás módja annyit jelent, mint a törülközőjükön, a fogasukon lévő jelzések, a katicabogár, a teherautó, a napocska. Nem kivételezünk velük, csak igyekszünk kiismerni, mire reagálnak gyorsan és a legjobban. Szerintem már most fontos, hogy egyéniségüket formáljuk. Gyakran csak évek múlva ismerek meg igazán egy gyereket, hisz háromévesen még egészen más, mint ötéves korában. Amikor elmennek tőlünk, iskolába lépnek, az nekem nagyon rossz, olyankor szomorú vagyok. Székre állít egy „házias" kislányt, aki az ablakban levő növénykéket akarja megöntözni, aztán féltőn őrzi, nehogy lehuppanjon. — A gyerekek figyelmeztetnek minden évben, ha kisüt a nap, hogy itt az ideje ültetni a házi „veteményesbe". Kedvenc időtöltésük a növénykék fejlődésének figyelése, gondozása. Szavaiból megelégedés, munkájának szeretete árad. Bár nem ő a „soros" ezen a délelőttön, mégis éberen figyeli a szomszéd teremből a gyerekek minden apró mozdulatát, látszik, a legszívesebben most is velük foglalkozna. Rájött már régen, hogy a kicsik csak akkor fogadják el öt, ha a teljeset, ha egészen önmagát nyújtja nekik. A játékot teljes énjével kell játszania, elfeledve, hogy felnőtt; soha nem hozhatja magával családi gondjait. Bár otthon is van elég elfoglaltsága, nagy lendülete, fáradhatatlansága már 19 éve kíséri, hajtja, segíti munkája során. Hattagú családról gondoskodik: három gyerekéről, férjéről, apósáról. Éva és László már középiskolába jár. A harmadik sógornőjének árván maradt kislánya. Már öt éve nevelik. Bár nevelőanyját Ica néninek hívja, ha másokkal beszél, anyukaként emlegeti. Naponta főz, utazik Losoncról, ő gondozza a kertet, s kevéske szabad idejében köt a gyerekeknek. Az olvasás a mindene, a könyvek mindenhová elkísérik, hátha akad valahol egykét szabad perce, bár erre legtöbbször már csak este jut idő. Szereti a természetet, sokat járják a környéket autóval vagy anélkül, gombáznak, szalonnát sütnek, fürödnek. Szinte minden hétvégét a szabadban töltik. Hogy mennyire jól végzi munkáját, arra nemcsak a gyerekek, a szülők, a munkatársak elismerése a bizonyíték, hanem a sok hivatalos elismerés is, amit kapott. A legutóbbit március 11-én a cigánygyerekek iskolai felkészítése és nevelése terén elért sikerekért. A 23 magyar és 27 szlovák gyermeket számláló óvoda magyar osztályában 6, a szlovákban 12 a cigánygyermek. A faluban járva tudom meg, hogy aktív népművelő, rendszeresen ő készíti a plakátokat,.faliújságokat, feliratokat, a püt krónikáját vezeti. Az óvodában minden alkalomra kultúrműsort készít. Tagja a tanítók irodalmi színpadának, legtöbb idejét a nemrégiben alakított bábkörrel tölti. A 12—15 éves gyerekekből álló csoportnak 20—25 perces önálló műsorokat tanít be. Tíz éve dolgozik a CSSZBSZ rappi szervezetének elnökségében, a tavalyi választások óta a szervezet elnöke. Mint igazgató, a hnb valamennyi ülésén, tanácskozásán részt vesz. Ha csak őt kérdezem, valószfnű, hogy annyit mond, élete, tettei teljesen hétköznapiak. Fiatalos lendülete, energiája, könnyed játékossága ennyi év után is megmaradt. Kifelé menet az ajtóban táblán akad meg a szemem, amely a szülőket hívja szabad szombaton társadalmi munkára. Sok a munka a nagy óvodaudvarban. Az új hintákat kell rögzíteni és traktorkerekekből alagutat építeni. — Ugye nem tudod, hogyan eteti a gólya néni a fiókákat? — szalad felém egy szőke kislány. — A szájukból etetik. Mi minden nyáron ezt nézzük. Aztán megmutatja a hatalmas gólyafészket. A gólyafészkes óvodaként emlegetett rappi óvodát az otthon napsugaras melegével, a mesék, játékok derűjével őrzöm emlékezetemben. Úgy látszik, az óvónéni engem is a fénykörébe vont. PLEVA ÉVA (nő <)
