Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-08 / 24. szám
Verőfényes májusi reggelre ébredt a falu. Az egykedvűen munkába siető embereket nézve úgy tűnik, ez a nap sem különbözik a többi dolgos, falusi hétköznaptól. Vagy talán mégis? Nagy a sürgés-forgás a kultúrház körül. Az asszonyok dobozokat, táskákat cipelnek. A meghívó ugyan tudtunkra adta, hogy a Szlovákiai Nőszövetség vágfarkasdi (Vlcany) helyi szervezetének vezetősége kézimunka-kiállítással egybekötött emlékdélutánt szervez, de a rendezvény tulajdonképpeni indítékát csak később tudtuk meg. Judita Jancová, a helyi szervezet elnöke a nagy készülődés közben szakít időt arra, hogy elmondja, mi is adta az ötletet a mai ünnepély megrendezésére. — Falunkban a nömozgalom 32 éves múltra tekint vissza Az 1948-as előkészületek után 1949-ben sikerült a lányokat, asszonyokat szervezetbe tömöríteni. Az alapító tagok egy része már nincs az élők sorában, de sokan közülük még ma is a szervezet tevékeny tagjai. Az idei év az idős emberek iránti tisztelet éve. Úgy gondoltuk, itt az alkalom, hogy egy szép ünnepélyen mégegyszer köszönetét mondjunk szervezetünk idős alapító tagjainak mindazért, amit társadalmunkért tettek. Hát ezért a nagy készülődés. Nagyon szeretnénk, ha ünnepeltjeink valamennyien éreznék hálánk őszinteségét, munkájuk megbecsülését és mindnyájunk szeretetét. Ha ez sikerül, akkor — úgy gondolom — elérjük célunkat és szép emlékkel gazdagodunk a mai napon mi is, az ünnepeltek is. Délután két óra előtt mintegy 130 lány és asszony ült izgatottan és kíváncsian a farkasdi kultúrház szépen megtérített asztalainál. Néhány perc múlva Csajkovszkij zongoraversenyének magasztos dallamára elcsitult a terem. Az elhangzott néhány taktus igazi ünnepi hangulatot teremtett. S a zenét kővető két szép vers után Szibilla Ilona szeretettel üdvözölte a megjelenteket. A többiek nevében köszönetét mondott mindazoknak, akik 32 évvel ezelőtt időt és fáradságot nem kímélve megalapították Zivena néven a falu nőszervezetét, és sokat tettek azért, hogy a falu élete szebbé, tartalmasabbá váljék. Judita Jancová szlovák nyelvű és Krommel Istvánné tanítónő magyar nyelvű ünnepi beszédében visszaforgatta az idő kerekét és a szervezet megalakulásának éveire emlékezett. A nöszövetség alapítóiról, Zuzana Cániováról, aki a földmüvesszövetkezet egyik alapító tagja is volt, becsületes munkás és agitátor, Alzbeta Janská tanítónőről, aki férjével együtt igyekezett a társadalmi életbe bevonni az embereket és a faluban tenni valamit a kultúráért, Mária Lipnickáról, a szervezet első elnöknöjéről, aki tizenhárom gyemnek felnevelése mellett tudott időt szakítani a társadalmi munkára, a ma már 84 éves Szabó Vilma néniről. Seres Máriáról, Emília Honecováról, Mária Oravcováról szeretettel és elismeréssel szóltak. A szervezet albumaiban féltve őrzött fényképek emlékeztetnek az eddig megtett útra, az elvégzett munkára. A kezdet kezdetén a falu szépítésére szervezett társadalmi munkában ledolgozott sok-sok óra, az egységes földművesszövetkezet alakulásakor elvégzett agitációs munka, vagy az írástudatlanok számára szervezett tanfolyamok, mind-mind a szervezet tenniakarását, igyekezetét bizonyítja: Meg kell említeni a sok színdarabot is, amelyet a falu és önmaguk szórakoztatására tanultak be szabad idejükben. Az ünnepi beszédben Judita Jancová és Krommel Istvánné szólt a későbbi tevékenységről is. A szervezet már évek óta szoros kapcsolatot tart fenn a seredi gyermekotthonnal. Az állami gondozásban lévő gyerekeknek az asszonyok vánkosokat készítettek, s hogy egy kicsit pótolják számukra a család melegét, többször is elhozták őket Farkasdra, és ki-ki egyet-egyet hazavitt. Ezzel nemcsak a gyerekeknek, hanem önmaguknak is nagy örömet szereztek. Baráti kapcsolat fűzi a szervezet asszonyait a magyarországi Nagybánhegyes asszonyaihoz. Nem titok, hogy a nagybánhegyesiek hatására láttak a farkasdi asszonyok is nagy igyekezettel a kézimunkázáshoz, és hogy ezt ma már milyen kitünően művelik, arról bárki meggyőződhetett a kiállításon. A 440 asszonyt és lányt tömörítő közösség ma is igyekszik kivenni részét a falu társadalmi életéből. Az idén már két alkalommal szerveztek társadalmi műszakot. A szövetkezet gyümölcsösében is szeretnének segíteni, legalább a szüretelésnél. Évente kirándulást szerveznek a Szovjetunióba, de voltak már színházban Budapesten és Győrött is. Az idősebbek mellett a középkorúak képezik a tagság nagy részét, de vannak közöttük fiatalok is. A legtevékenyebbek Kürthy Éva, Szibilla Ilona és Polgár Julianna. Az ünnepi beszámolók után Vanyek Anna, az SZNSZ Galántai Járási Bizottságának titkára Judita Jancovának sok éves munkája jutalmául oklevelet adott át. Majd a helyi vezetőség ajándékkal, virággal és oklevéllel kedveskedett a megjelent alapító tagoknak, akik bizony már nagyrészt nyugdíjasok. A munkában megöregedett, meghatódott arcokról itt-ott egy könnycsepp csordult le, és csak a Tetliaková Alzbeta, Pintér Ambrusné, Iván Istvánné és Szabó Zoltánné ajkáról elhangzott szép népdalok hatására vált újra vidám emlékezéssé az ünnepély. A színpadon felcsendülő énekszóra a feszültség feloldódott és csakhamar együtt énekelt mindenki. Amikor az ünnepély hivatalos része véget ért, az ünnepi vacsora következett és az a baráti, emlékező beszélgetés, amely nem mindennapi élménnyel gazdagította az egybegyűlteket. BARANYAI LAJOS KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei Cnű 5)
