Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-12 / 3. szám
^családi kör — A GYERMEKKOR BIOLÓGIAI ÓRÁJA Hadd kezdjem egy kategorikus megállapítással. Meggyőződésünk, hogy az egészséges gyermekek alkotó tehetséggel születnek. Figyeljük csak meg, mennyire önfeledten rajzolnak, milyen boldogan énekelnek, táncolnak, hallgatnak és tanulnak meg verseket. Minden érdekli őket. A kicsinyek fantáziája köztudomásúan élénken működik, ezt egyebek között az is mutatja, hogy szeretnek szavakat alkotni. Aligha kétséges, hogy szellemi és érzelmi téren a gyermekek gazdagabbak nálunk, felnőtteknél. Úgy vélem, azonban, hogy az emberi személyiségnek ez a szférája igen hamar eléri a tetőpontját. A gyermekkor gyönyörű időszaka alighanem akkor ér véget, amikor az ember átlépi a csúcspontot. S habár minden gyermek alkotóképesen jön a világra, nem mindegyikből válik tehetséges felnőtt. Az életévek múlásával ugyanis gyakran elpárolog a tehetség. Hol és miképp következik be, s tényleg elkerülhetetlen-e ez a veszteség? Gyakorlatilag az aggyal kapcsolatos mindaz, ami a személyiséget alkotja: a gondolkodás, a tervezés képessége, a szeretet és a gyűlölködés, egyszóval: a tudatunk. A tudat kialakulása úgyszólván a születés pillanatában elkezdődik. Az agy és az egész idegrendszer fejlődése azonban szerintünk más-más időben megy végbe. Az agy fejlődése nem szakadatlan, hanem időnként szünetek vannak benne. Egyik-másik funkció kialszik, s újabbak lépnek a helyébe. Valamiféle természet alkotta „partitúrának" megfelelően az egyik vagy a másik működés valósággal „szólózik", a fejlődés különböző szakaszaiban. De az is megesik, hogy a „szólóra" nem terv szerint kerül sor, ilyenkor a működés szembetűnő. Alighanem ez jellemző a csodagyerekekre is. A szokatlanul hamar megmutatkozó zenei, rajzolási vagy matematikai képességek voltaképp bizonyos agyi működések „nagy sebességre" kapcsolt fejlődésének köszönhetők. Gyakori dolog azonban, hogy mire az agy fejlődése befejeződik, a szóban forgó működések már nem ütnek el az átlagostól, s a csodagyerekből köznapi ember lesz. Vajon megtanulható-e ennek a folyamatnak az irányítása, fokozhatok-e azok a működések, amelyek bizonyos adottságokért felelősek? Zseninek természetesen születni kell. Ám módunkban áll, hogy idejekorán felfigyeljünk a gyermekben szunnyadó képességekre, nem engedjük azokat elsikkadni, segítsük a fejlődésüket. Ehhez rendkívüli óvatosságra, gondosságra van szükség. Az emberi agynak ugyanúgy védelemre van szüksége, mint környezetünknek. Lavinaként zúdul rá ugyanis a különféle hírek, adatok szüntelenül gyarapodó áradata. És most az irtformációözön többnyire előzetesen nem rendszerezett adatokból áll, aligha valószínű, hogy ez valamiképpen ne károsítaná az idegrendszert. Az ember egészségét, ahogyan mondani szoktuk, manapság az „információszennyezés" is fenyegeti. Persze nem általánosan elfogadott értelemben vett betegség fenyeget bennünket. Ezúttal az idegrendszer gyakorlatilag egészséges marad, de rendkívül finom, alig észrevehető elváltozások támadnak benne, amelyek összességükben negatívan hathatnak az egyéniség fejlődésére. A gyermekekre leselkedik a nagyobb veszély. Az ő biológiai órájuk rendkívül finom mechanizmusában hamar zavar támad az információözön miatti túlterhelés hatására. Ezzel magyarázható, hogy olykor a pompás emlékezötehetségü gyermek gyöngének bizonyul a logikus gondolkodásban, a nem túl bonyolult, ám nem szokványos feladatok zavarba ejtik. Az agyféltekék szerepét tanulmányozó szovjet ideggyógyászok legújabb kutatásai azt mutatják, hogy a mértéktelen tévénézés valóságos csapás a személyiség fejlődésére. A gyorsan pergő képek áradata ugyanis fékezi az elvonatkoztatási készség kialakulási folyamatát. A mi kutatási eredményeink azt sugallják, hogy más szemmel kell nézni az osztály legrosszabb tanulójára, mint eddig. A lusta es a hanyag jelzőket az esetek többségében nyugodt lélekkel elhagyhatjuk, s már-már orvosi diagnózisokkal pótolhatjuk őket. A vizsgálatok feltárták, hogy ezek a minden jel szerint egészséges gyerekek azért beszélnek, írnak és olvasnak hibásan és oldják meg rosszul a feladatokat, mert „elmaradtak" fejlődésükben azok az agyközpontjaik. amelyek a beszédért, az írásért vagy az olvasásért felelősek. Kiderült, hogy a nyelvtani hibák önmagukban véve is diagnózisként szolgálhatnak, hiszen a kimondottan lusta gyermekek gyakran egészen más hibákat vétenek, mint azok, akiknek az agyi működése lefékeződött. Az ilyen minimális agyi működési hibák az életévek múlásával maguktól is rendbe jöhetnek, de többnyire speciális korrekci(nöio) Családi (fotó)kör Farkas Ottó: Lányunk Gverekportré a javából, mondhatnám. Levelezőnk a rendelkezésre álló eszközökkel jó Fotót készített. Az elsötétedő, elhomályosodó háttér nem hat zavaróan. A lényeges (az arc) kiemelkedik, jól olvasható — merengő, tiszta gyerekarc. Ha a mércét még magasabbra tennénk (és miért ne?), a lapos megvilágítás helyett a szórt fényt jobb lenne használni. Ezáltal az arc kifehéredett részeinek anyagszerüsége emelné a kép értékét. Lehet próbálkozni más kivágással, mégpedig úgy. hogy csak az arc legyen a képen. Ha maradunk ennél a kivágásnál, ami szintén jó. tanácsos lenne a kép alját kissé befeketíteni. Ezáltal a kép még stabilabbá válna. • Értékeli: Nagy László gal elfojtja kutatási ösztönét, érdeklődését. Ezzel magyarázható, hogy a gyerek mind ritkábban kérdezi azt, hogy miért? Talán mert azt hiszi, hogy mindent tud. Mit tanácsolnak a szülőknek ennek megelőzésére? A természeti, veleszületett adottságok rendkívül óvatos fejlesztéssel, a gyermeket érő információk gondos kiválogatásával megóvhatok. Az én receptem, hogy mondjunk minél több mesét gyermekeinknek. A mesevilág a maga képszerűségével, szépségével és tisztességével, amikor a jó mindig diadalmaskodik a rossz fölött, elősegíti és megkönnyíti a gyermek személyiségének a harmonikus fejlődését, s megóvja a „félreketyegéstöl" a biológiai órát. Ellene vagyok a kisiskolások táskájában lapuló számológépeknek. A számtani művelet elvégzése nélkülözhetetlen agytorna is. Csakúgy, mint a sok olvasás és a jó versek megtanulása. LEVON BADALJAN, gyermek-ideggyógyász »• ■ óra van szükség, s ez nemcsak az orvos dolga. A gyermeki agy sajátosságait a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt ismerniük kell, és tekintettel is kell lenniük rájuk. Kizárólag közös erőfeszítésekkel küszöbölhetők ki idejekorán és gyorsan a biológiai óra üzemzavarai. Korunkat az akceleráció korának szokták nevezni. Nemcsak testileg, hanem lelkileg is gyorsabban fejlődnek a gyermekek, mint régen, és mind több ismeretanyag zúdul rájuk. De mekkora árat kell ezért fizetniük? Hiszen a személyiség formálódásában az értelmi és az érzelmi oldalnak egyaránt fontos szerepe van. Amikor folyton-folyvást ismeretekkel tömködjük tele a gyermekek fejét, nem gátoljuk-e azokat a mechanizmusokat, amelyek az érzelmi-akarati szféra fejlődéséhez szükségesek? Mindehhez hozzájön még az is, hogy a tankönyvből bizonyos módon „tálalt", úgymond kész ismeretekhez jut a gyermek, s ez valóságmM riMHN
