Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-01 / 23. szám

mélyről. Aszályos vagy félsivatagi környezetekben fekvő legelőkön állítják fel. Mellette egy jóval tekintélyesebb berendezés magasodik, a négy kilowatt teljesítményű Ciklon—6 áramfejlesztő. Ez nemcsak megitat egy több ezer birkát számláló nyájat, de még arra is telik erejéből, hogy megvilágítsa a pásztorok mezei szállását, energiát szolgáltasson rádió- és televíziókészülékeikhez, feltöltse a kimerült akkumulátorokat, fütsön egy kisebbfajta házat, ráadásul sótalanítson napi 4—8 köbméter háztartási célokra szükséges vizet. Jelenleg több száz ilyen beren­dezés üzemel kifogástalanul a Szovjetunió ritkán lakott vidékein. Szélmotorokat először az asztrahanyi Vetroenergomas gyárban készítettek. A Vetroenergomasnál most a 8—16 kaleidoszkóp kilowatt teljesítményű Ciklon—12 berendezés mintapél­dányait szerelik. Ezt egy 30 kilowattos típus követi majd, a távlati tervek szerint pedig a Ciklon-családon belül a szélmotorok teljes választékát kifejlesztik: a 200 wattos minimotoroktól azokig a 100 kilowattos nagy szélerőmű­vekig, amelyek egy közepes nagyságú település igényeit is ki tudják elégíteni. Minden szélmotort kötelező próbaüzemeltetni Novo­­rosszijszk közelében a Marhotszkij szorosban, ahol szin­tén van egy kísérleti állomás. Nem véletlenül választották ezt a helyet. Heves, alattomos szelek fújnak erre, orkán­szerű lökésekkel. így aztán elég alkalom van rá, hogy nehéz körülmények között vizsgálják a szélerőmüvek konstrukcióját, megbízható működését. Szél ugyan mindenütt fúj, de nem egyenletes erősség­gel. Az öntözésre váró legelőkön úgy fognak ki a termé­szet szeszélyén, hogy amikor éppen széljárás van, me­dencékbe gyűjtik a vizet, s később szükség szerint használják fel. De mi a teendő szélcsendes időben? A szakemberek felettébb eredeti megoldással álltak elő: szél—nap (úgynevezett tandem) berendezést szerkesz­tettek. A Kaukázus egyik félreeső lankáján működő szél­motor mellett félvezető napelempanelek jelentek meg, amelyek szélcsend idején automatikusan bekapcsolnak. A motor és a napelemek által együttesen termelt energiát akkumulátorban gyűjtik össze, amely biztonsági tartalé­kot képez borús és szélcsendes időre. Jóllehet az új szélmotorok kívülről egyszerűnek látsza­nak, felhasználták hozzájuk a gépgyártás, az automatika és az elektronika legújabb vívmányait, ötperces tanulás után mégis bárki irányítani tud egy ilyen házi erőművet. Ez igencsak fontos szempont, hiszen egy hegyi pásztor általában nem jeleskedik a műszaki tudományokban. A könnyen kezelhető, megbízható és olcsó szélmotoro­kat nem csupán a mezőgazdaságban használják egyre több célra. A Távol-Északon, a Jeges-tengerbe nyúló Tajmir-félszigeten húzódik a világviszonylatban legésza­kabbra fekvő Messzojaha—Norilszk gázvezeték. E létesít­mény mentén szélmotorok táplálják villamos energiával a diszpécser irányító- és a távműködtető rendszert, a rádió-reléállomásokat, valamint védik a korróziótól a csővezetékeket. A szélmotorok az ormótlan és drága hőfejlesztő gázgenerátorok helyébe léptek. Nemrég a Föld másik felén is üzembe helyeztek négy szélmotort — ezek a szovjet délisark-kutatókat szolgálják. J. ANDREOTTI Megszaporodott a szélenergetikai berendezések család­ja — a hajdani szélmalmok óta sok idő telt el a korszerű, nagy teljesítményű szélmotorok megjelenésé­ig. A propelleres repülőgépeket idéző szélmotorok leg­többje az Országos Mezőgazdaságvillamosítási Kutató­­intézet tervező laboratóriumaiban született. A szél­energia hasznosításával foglalkozó mérnökök és tudó­sok legújabb találmánya a szét—nap erőmű. Fotó: Sz. Lidov A Szovjetunióban szüntelenül kutatják az új energiafor­rásokat, de nem csökken az érdeklődés a szélerőművek iránt sem. Olcsó, távvezetékektől független villamos energiára egyformán nagy szükség van a nomád pászto­rok jurtáiban, a geológusok mozgó táboraiban és a meteorológusok hegyvidéki megfigyelőállomásain. A Moszkva környéki tájon, villanyvezetékek társaságá­ban felettébb impozáns látványt nyújtanak a szélmotorok hatalmas, mégis kecses lapátjai, amelyek hosszú póznák­ról integetnek a magasba. Álló nap figyelik a szél minden sóhajtását, s érzékenyen reagálnak minden fuvallatra. Innen, a mezőgazdaság villamosítására létrehozott orszá­gos kutatóintézet szélerőművi kísérleti állomásáról sok száz szélkerék indult útnak az ország minden sarkába — az Északi-Jeges-tenger partvidékétől egészen a Kau­kázusig. A kísérleti állomáson először az egyszerűbb szélmoto­rokkal ismerkedünk. A legszerényebb közülük a három óriási, üvegszálas műanyag lapáttal működtetett AVM—4 jelű mechanikus motor. Villanyáramot nem termel, de legalább ilyen fontos munkára van hivatva: óránként két köbméter vizet emel fel harminc méter vagyunk a támadásban, de elsenyvedünk a tétlenségben. Nem vártartó őrségnek szüle­tett a kuruc. Az árulók pozsonyi országgyű­lése csak kezdete a császári tervnek. A labanc támadás maholnap megindul. Felel­jünk hát Bécsnek és Pozsonynak* régi kuruc eréllyel. Ök északra törekszenek, támadjunk mi is északról, de miénk legyen az első szó, az első lépés. Bercsényi uram és barátom még e héten Bajmócra invitálja az északi erők parancsnokait, ellátóit, vár- és sáncépí­tőit! Eddig folyamatosan, indulattal beszélt a fejedelem. Most megakadt, mint akinek nagy elhatározását kell kimondania. — Mindezekért az északi hadak főkapitá­nyává Bottyán János generálist tesszük. Esterházy Antal, az eddigi érsekújvári fő­kapitány belesápadt Rákóczi szavaiba. — Megmondja az okát is felséged? — szó­lalt meg rekedten, visszafojtott indulattal. Rákóczi helyeit Bercsényi Miklós felelt, most is, mint mindig, túl erősen, kihívó fölénnyel: — Generális uram! Ez fejedelmi parancs. Nem nagyságodat okoljuk mindenért, de északon bomlik a fal, rések támadtak az állásokon, a legények elégedetlenek, kevés róluk a gondoskodás.... Instanciázó leve­lek. legénykönyörgések paksamétáját tehet­ném le az asztalra. Nagyságod megértheti, most minden gyengeség nyitott kapu az ellenség előtt. Károlyi Sándor felcsattanó haraggal veti közbe magát: — Bercsényi uram. ez már vádaskodás. Meggondolja, amit mond? Nemcsak generá­lissal szól. hanem az ország főrendjével! A fejedelem tekintete egyikről a másikra siklik, elkomorul, hisz négy éve tart főtisztjei közt ez a disputa, s csak addig nem volt. amíg F.sze Tamás. Bige. Majos voltak a hadnagyai, és az ungi. beregi nép volt a serege . . . Közbeveű magát, megnyugtató a nyugalma, a szelídsége. — Esterházy uram, a régi bizalommal vagyunk nagyságod iránt. A rendbe tett Dunántúl védelmét veszi át, Bottyán bá­tyánk jó ezredéivel. Mint főkapitányság na­gyobb is, mint az északi . .. Nagyságtokat pedig lássuk asztalunknál, a poharazás mel­lett majd elszáll a harag Esterházy, Károlyi nagyuram. Esterházy megenyhül, meghajtja a fejét. A főtisztek is búcsúznak, fordulnak. A fejede­lem a küszöbig kíséri őket. és így szól a kifelé induló hallgatag és keserű Bottyánhoz: — Bottyán bátyám, maradjon még. A fejedelem megáll előtte, hosszan a fél­szemébe néz. és Bottyán vállára teszi a kezét. Haraggal, vérerekkel behálózott félszemé­ben az érzéseit kutatja. Mi forrhat benne? Mire szánta magát? De Bottyánt nem kell megkérdezni, szól ő magától is: — Miért kell odahagynom a Dunántúlt? És kire? Esterházyra? Amilyen jó ember, olyan rossz csapattartó ... Amiért kétévi harccal és vérrel fizettünk, azt veti oda felséged egyetlen kockára. — Nem szülhetek kész generálisokat. Ma­gunkra haragítsam a nagy családokat? Ha Bottyán János sem érti meg ezt a próbát akkor ki ? (folytatjuk) *Bratislava. *Bojnice. *Nové Zcímky. *Sala (nő 17)

Next

/
Thumbnails
Contents