Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-12 / 3. szám
Szegény ország tervez, gazdag ország végez iparosítás távlati fejlesztésében is. A megfontolt, okos fejlesztésnek, a kölcsönösen hasznos nemzetközi beruházásoknak van jövője. Ma ezeknek az országoknak az iparában a férfilakosságnak mindössze 8 százaléka dolgozik, s a helyi nyersanyagok félkész feldolgozása az ipari tevékenységnek körülbelül kétharmadát képezi. Ennek több mint a fele feldolgozásra kerülő gyümölcs és dohány volt az utóbbi években. KI VAGY BE? Mi kerül ki az országból és mit hoznak be? A világ legszegényebb országaiban mindössze nyolc tétel kerül kivitelre: kávé, tea, dohány, gyapot, gyümölcs és héjas termények (földimogyoró, mandula stb.), olajbogyó-fajták és élő állatok. A gyapot, a juta és a dohány piacán az utóbbi években ezeknek az országoknak a jelenléte megnövekedett, a többi árucikkben azonban stagnált vagy éppenséggel csökkent. Persze, itt rendkívül bonyolult dolgokról van szó, ugyanis a multinacionális feldolgozó és kereskedelmi vállalatok tevékenysége szabályozza a piacot, ami külön elemzést igényel. Ezen országok egynémelyikében a behozatal majdhogy nem bénító hatással van az ország nemzetgazdaságára. így például Bangladésben, Szamoában, Szudánban és Tanzániában a valutában számítható nyereség több mint kétharmadát kénytelenek energiahordozókra fordítani. És egyáltalán: a növekvő árakkal szemben csökkenő tendencát mutat a nyereségek összege, ennélfogva a világ legszegényebb országai a fejlesztésre kidolgozott költségvetéseknek csak mintegy 60 százalékát tudják pénzelni. INNEN INDULVA HOVÁ JUTHATNAK? Az elkövetkező öt évben az elsőrendű cél, hogy ezekben az országokban a gazdasági növekedésnek a dupláját érjék el. A harmincegy ország közül tizenöt tervezte az ipari termelés mennyiségének évi átlagos 13 százalékos növekedését. Amennyiben erre képesek lesznek, akkor az egy főre eső 1979-es évi 15 dollárnyi átlagjövedelem 1990-re elérheti az évi 40 dollárt. Ez persze még mindig kevesebb, mint az ötödrésze a tervezettnek más, szerencsésebb fejlődő országokban. Szegény ország tervez, gazdag ország végez ... A közismert szállóige analogizálásával csak arra szeretnénk rámutatni, hogy a „harmadik világ" s benne a legszegényebb országok gazdasági „sorsát" szerfölött nagy mértékben befolyásolja a tőkés nagyhatalmakhoz fűződő kapcsolataik szövevénye. S ebből kiindulva könnyen rájövünk: dolgaik rendezése, haladásuk útja-módja függ a fegyverkezési hajszától avagy az enyhülési folyamat szálának felvevésétől, illetve továbbfonásától. A fejlődés és fejlesztés, a növekedés és haladás — akár az egész világról, akár annak jelenlegi hamupipőkéiről van szó — elsősorban és mindenekelőtt a béke fenntartásától, másodsorban az ENSZ dekolonizációs programjának megvalósításától, s csak ezután következően a sokszor túlreklámozott segélyprogramoktól függ... LANG EVA
