Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-01-12 / 3. szám
Van még szegényebb és legszegényebb ország is — ezzel az egy témával foglalkozott a múlt év vége felé az Egyesült Nemzetek Szervezetének párizsi konferenciája. A világ pillanatnyilag 160 állama közül az ENSZ gazdasági szakértői 31 országra mondták ki az ítéletet: földünk legfejletlenebb vidékei, legszegényebb országai. Köztük több ismert, a függetlenségét — de jure — már rég elnyert ország, mint Bangladés, Benin, Botswana, Csád, Egyesült Tanzán Köztársaság, Etiópia, Felső-Volta, Gambia, Guinea, Haiti, Jemen, Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Nepál, Niger, Ruanda, Szomália, Szudán, Uganda, Zöldfoki-szigetek. Milyen mutatók szerint állították föl a sorrendet? Nos, azok szerint, amelyek a technika vívmányainak, a magfizikának, az űrhajózás (akár csak kezdetének) korában alig hihetők azok számára, akiknek a világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik a fürdőszoba, villanyvilágítás, a mosógép, a félkészétel, a gáztűzhely, a metró, a repülőgép stb., de ugyanúgy a könyv, az írás, a hangverseny, az orvosi ellátás, a tanulás, a művelődés lehetőségei. A világ leggazdagabb és legszegényebb országai között a szakadék az utóbbi húsz évben egyre mélyült. A hatvanas évek legelején az iparilag fejlett országokban az egy főre eső termelés brutto mennyisége huszonhatszor volt nagyobb, mint a szegény országokban; ma ez az arány negyvennégyszeresére növekedett. Ebben a 31 országban az egy főre eső évi átlagjövedelem nem haladja meg a 183 dollárt (tehát a világon a legalacsonyabb), a lakosság egynegyede nem tud írni és olvasni, és az ipari termelés a nemzetgazdaságnak mindössze 8 százalékát képezi. De vannak még más — ha szabad úgy mondanom —, közérthetőbb és kézzelfoghatóbb kritériumok is. A felsorolt országokban a „harmadik világ" lakosságának egynyolcada — 286 millió ember — (kivéve a népi Kínát) él. A lakosság száma évente 2,7 százalékkal emelkedik, ami azt jelenti, hogy e térségek lakossága minden 26. évben megkétszereződik. Eszerint ebben a kozmikus „szegényházban" az évezred végén 500 millió ember fog élni. Tehát több mint fél milliárd férfi, nő, gyermek, öreg és fiatal — sajnos, feltehetően a mainál nem, vagy alig jobb körülmények között. ALÁÍRÁS HELYETT: UJJLENYOMAT. .. | A legszegényebb országokban (nemzetközi rövidítése LDC) a felnőtt lakosságnak mindössze egynegyede tud írni, olvasni. Többükben a nők 99 százaléka analfabéta. A gyermekeknek mindössze a fele kezd iskolába járni, nagyobb részük kilép, mielőtt befejezte volna az alapfokot. A másodfokú iskolába a gyermekeknek mindössze 17 százaléka jut el, ami a fejlődő országok átlagának kevesebb mint ötven százaléka. A „minden mindennel összefügg" törvénye alapján az iskolázatlanság számos egyéb gond szülője. Többek között annak is, hogy ezekben az országokban a különböző segélyalapokat. vagy segítségnyújtást egyszerűen nem tudják kihasználni... A BŰVÖS KÖR Kurt Waldheim, volt ENSZ-főtitkár hangsúlyozta: ezen a konferencián a legszegényebb országok mindaddig nem érhetik el céljaikat, amíg lakosságuk — főként a munkaképes korban lévő — nem lesz annyira egészséges, hogy az eddiginél nagyobb munkateljesítményt tudjon nyújtani. Az utolsó, 1977-ből származó adatok szerint a lakosság kalóriafogyasztása mindössze 87 százalékban kielégített. Ez azt jelenti, hogy 70 millió ember, ami e térségek lakosságának egyharmada, rosszul táplált. Közülük minden harmadik személy kisgyermek. A társadalmi haladás egyik fontos mércéje a százalékban kifejezett csecsemőhalandóság. Az LDC viszonylataiban ez azt jelenti, hogy 1000 élve született csecsemő közül egyéves koráig 142 hal meg. A fejlődő országok átlaga 94, az iparilag fejlett országok átlaga e téren 30 százalékos. A mutatók e csoportjába tartozik az átlagos életkor is, ami ezekben az országokban nem haladja meg a 43 évet, míg a fejlődő országokban az átlag 53, az iparilag fejlett országokban 72 év az általános. Huszonkilenc országban (Lesothón és Szamoán kívül) ismét malária tizedeli a lakosságot. Nigerben például a csecsemőhalandóság okai között több mint 25 százalékos aránnyal szerepel ez a betegség. MONDD MEG, MIBŐL ÉLSZ, ÉS MEGMONDOM .. . Az LDC-országokban a lakosságnak több mint 80 százaléka a földből él. (A „harmadik világ" átlagát tekintve ez csupán mintegy 59 százalék.) Itt az egy főre eső mezőgazdasági termelés egyre csökken: egy mezőgazdasági dolgozó munkájának termelékenysége jóval alacsonyabb, mint a fejlődő országok átlagának fele. E téren a behozatal-kivitel arányok alakulása is ijesztő: az összkivitelből származó nyereség mintegy 28 százalékát élelmiszerbehozatalra fordítják, s így a világpiacon élelmiszerben a „legnépesebb" felvásárlók. Az afrikai kontinensen a deficitet jórészt az is okozza, hogy a hagyományos és az adott körülményekhez viszonyítva még mindig termelékeny földművelést és állattenyésztést, a külföldi segélyalapok, illetve beruházók európai vagy amerikai stílusú nagyüzemi mezőgazdálkodásra akarják szinte egyik napról a másikra fölváltani. (Lásd az ún. „zöld forradalom" mérhetetlen károkat okozó hatását.) A jobbra fordulást az ősi módszerek erőszakos megváltoztatásával nem lehet elérni, ezeket minden segélynél, minden változtatásnál figyelembe kell venni. Például a változtatások, a javítás egyik kerékkötője az, hogy évszázadokon keresztül és ma is a mezőgazdasági munkáknak több mint ötven százalékát nők végzik. Oktatásban, iskoláztatásban, földreformban azonban csaknem kizárólag férfiak — a föld tulajdonosai, ám nem megmunkálói — részesülnek. „ELÁSOTT" KINCSEK Az elásott kincsek nem mindig a föld alatt vannak. A kérdéses országokban persze a föld alatt is, de az
