Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-25 / 22. szám
£ KICSIK ÉS NAGYOK í EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN Az előrelátó Pár hónapja még váltig állította a fiam, hogy neki más néni nem kellene, hogy az egyedüli, aki szóba jöhet csakis én vagyok. Aztán kezdett feltűnően sokat beszélni egy bizonyos Katiról. Minden óvodai beszámoló főszereplője, vagy legalább az önmaga után következő legfontosabb személy Kati lett. Mígnem egy napon bejelentette. — Megnősülök Kati férjül vesz engem. Elbeszélgettünk a dolog lehetetlenségéről, hogy az ember ötéves kora körül nem nagyon nősülhet. Egykönnyen nem adta meg magát. — Ti apuval hot fogtok lakni, ha én mégis megnősülök? — Mi? Gondolom itt. — Na és mi? Kisgyerekkel hova mehetnénk?! Mikor kiléptem az ajtón, kezem ösztönösen a szemem elé kaptam, s igyekeztem az udvar túlsó felén levő körtefa alá, hogy fiam észre ne vegyen. Ha megijed, biztos lepotytyan. Szívem a torkomban kalimpált Jobb időket is megért két rozoga fejőszék egymáson. Minden mozdulatánál erőteljesebben imbolyognak, mialatt fiam igyekszik felkapaszkodni a fára. — Hopsza! Biztosabb neked a homokban — teszem le megkönnyebbülve. — Meglepetést akartam szerezni, hogy egy ilyen kicsi fiú felmászik egy ilyen nagy fára! A nőnapi köszöntővel nem bírnak várni a gyerekek. Szabad szombati fél hatkor már vackolták be magukat hozzám az ágyba. Elmondták a verset énekeltek, átadták a saját készítésű ajándékot Ezek után teljesen felébredtünk, alvásról már szó sem lehetett. Beszélgettünk. A nőnapról mint ünnepről. Meg a további ünnepekről is, hogy van születésnap, névnap, mikor az emberfia ajándékot kap, esetleg tortát sütnek neki. Fiamnak sehogy nem ment a fejébe, hogy nálunk a lányoknak a nőnappal együtt ötször van ünnepük, s neki az apjával — mivel egyszerre ülnek névnapot — csak háromszor. Valahogy sántított az arány, mert hoszszas mérlegelés után megkockáztatta: — Nem lehetne valahogy egy fiú na pót tartani? Ebédfőzés közben kellett négy gyerekre felügyelnem. Mikor már odáig hágott a hangulat hogy következményekkel járt volna, ha egyedül maradnak a gyerekszobában, jobb híján az az ötletem támadt: nézegessenek fényképeket a konyhaasztalon. így nyugodtan el is szórakoztak. — Te akkor hol voltál, amikor ezt fényképezték? Itt csak a testvérkéd van meg a szüleid. — Akkor? — nézi figyelmesen a fiam —, akkor még az anyu hasijában voltam. Döbbent csend. A két rokon gyerek szinte egyszerre kérdez. — Te ott is voltál? — Miért? Titeket talán a gólya hozott? G. M. „Szülhet-e cukorbeteg" jeligére: Az inzulin felfedezéséig, 1921-ig, a cukorbetegség életveszélyes állapotot jelentett. Amikor egy asszony terhes lett, fokozódott a veszély. Az anyai halálozás 45—55 százalékos volt, a szülés körüli magzati halálozás pedig elérte a 60—70 százalékot a cukorbetegek körében. Az inzulin alkalmazása óta lényeges változás történt a cukorbetegek, így a cukorbeteg terhesek életében is. Tehát már ki is mondtuk: a cukorbeteg nö is szülhet. Fontos, hogy az anya vércukra egyenletes, normális szinten legyen. Ezért elkerülhetetlen, hogy a terhes anya a kilenc hónap alatt végig ellenőrzés, megfigyelés alatt legyen. A vércukor szintjének a tartásával elérhető az is, hogy nem kell a terhességet idő előtt befejezni, vagyis elkerülhető a művi koraszülés is. Ez szintén gyakori volt a cukorbeteg terheseknél. Más dolog, ha terhességi cukorbetegségről van szó. Az emberek 20—25 százalékánál adott a hajlam erre a betegségre, és a terhesség lehet kiváltó tényező. Ezeknél a betegeknél is az inzulinkezelés segít, tehát szülhetnek; szülés után pedig — megfelelő kezeléssel — legtöbb esetben elérhető, hogy a szervezet ismét egyensúlyba kerüljön. A terhességi cukorbetegség felismerésének kettős haszna van: egyrészt az inzulinadagolással megvédik a magzatot a különféle károsodásoktól, másrészt az anya megtudja, hogy hajlamos a cukorbetegségre, így megfelelő életmód kialakításával elkerülheti a korai szövődményeket, a betegség kifejlődését. A vércukorvizsgálat feltétlenül szükséges, ha pl. a családban előfordult már cukorbetegség; ha a terhesség során feltűnően nagy a súlygyarapodás, vagy az anya többször vetélt már, és ha cukrot találnak a vizeletben. A betegség megállapítása, gyógyítása az orvos kötelessége, hiszen az anya nem kis áldozatot vállal egészséges gyermekéért. Huszonöt éves. 178 cm magas, falun élő legényember, társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő lánynyal. Jelige: „Várok rád” Két tizenkilenc éves, 160 ill. 150 cm magas, csinos lány. aki szereti a zenét és a természetet, megismerkedne absztinens, jó megjelenésű, érettségizett fiatalemberekkel. Csak fényképes levelekre válaszolnak. Jelige: „Boldog nyár” Harminckét éves, 170 cm magas, leszázalékolt (nem testi hibás), sötét szemüvegei viselő, érettségizett, igénytelen leány megismerkedne hasonló sorsú független férfival. Jelige: „Ismerjük meg egymást” Tizennyolc éves, 160 cm magas, csinos, barna középiskolás lány társaság hiányában szeretne megismerkedni korban hozzáillő, jó megjelenésű, intelligens fiúval aki szeretetre és megértésre vágyik. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Nyomasztó a magány” J i JOGI TANÁCSOK A házastársak közös lakáshasználati joga Az 1964. évi Polgári Törvénykönyv valamint az 1964. évi 41. számú lakásgazdálkodási törvény szabályozza a polgárok lakáshasználati jogát, amely fogalom és megjelölés az előbb használatos lakás-, bérlet-, lakbérleti viszony, lakbér helyébe lépett. Lakás kiutalásáról a nemzeti bizottság, vagy más. a lakástörvény szerint illetékes szerv (pl. a lakásépítő szövetkezet vezetősége) dönt, amelynek határozata alapján az illető polgárnak igénye keletkezik arra, hogy a lakáskezelő szervezet vele egy konkrét lakásra vonatkozólag átadási és átvételi megállapodást kössön. Csak ezzel az írásbeli megállapodással keletkezik lakáshasználati joga, amelyről jegyzőkönyvet vesznek fel, s amelyben feltüntetik nemcsak a lakás és a hozzá tartozó helyiségek állapotát, hanem a használatért és a különböző szolgáltatásokért (központi fűtés, melegvízszolgáltatás. lift stb.) járó díjat is. A megállapodást tartalmazó jegyzőkönyv egy példányát a lakás használójának is át kell adni. Szövetkezeti tagság és lakás esetében közös lakáshasználati joguk keletkezik, s mindketten a szövetkezet tagjaivá is válnak akkor, ha valamelyikük tagja a szövetkezetnek és szövetkezeti lakást kap. Ha azonban az egyik házastársnak már a házasságkötés előtt volt szövetkezeti lakása, akkor a másik házasfél a házasságkötéssel csak közös lakáshasználati jogot szerez a szövetkezeti lakáshoz, de nem válik a szövetkezet tagjává. Ha az egyik házasfél meghal, akkor a lakás használati joga a túlélő házastársat illeti. Szövetkezeti lakás esetében különbséget kell tenni aszerint, hogy az elhunyt mikor szerezte meg a szövetkezeti lakást. Ha olyan szövetkezeti lakásról van szó. amelyet az elhunyt házastárs a házasság tartama alatt szerzett, akkor a lakás kizárólagos használati joga a túlélő házastársra száll. Ha azonban az elhunyt a szövetkezeti lakást még a házasságkötés előtt szerezte, akkor a túlélő házastársnak megszűnik a közös lakáshasználati joga, a szövetkezeti tagság és a lakás használati joga arra az örökösre száll, aki a szövetkezeti tagilletményt örökli. Ez lehet valamelyik gyermeke vagy más törvényes vagy végrendeleti örököse, de lehet a túlélő házastárs is. Válás esetén, ha a volt házastársak nem tudnak megegyezni, bármelyikük kérésére a bíróság határozza meg. hogy kié legyen a lakás, s kinek kell majd ebből kiköltöznie. Ha a szövetkezeti lakást még a házasságkötés előtt szerezte valamelyik fél. akkor a válás után az övé marad a lakás, s a másik félnek kell kiköltöznie. Ha azonban a szövetkezeti lakást a házasság tartama alatt szerezték a házastársak, akkor a bíróság dönt arról, hogy melyiküké marad a szövetkezeti lakás. Mindazokban az esetekben, amikor a bíróság dönt arról, hogy kié legyen a lakás a válás után, tekintetbe veszi a kiskorú gyermekek érdekét is. — Rendszerint annak a házasfélnek ítéli a bíróság a lakást, akire a válóperi ítéletben a kiskorú gyermek nevelését és gondozását bízták. Dr. B. G. NÉGYSZEMKÖZT Kedves B. I.f Nagyon egyszerű lenne igennel vagy nemmel válaszolni arra a kérdésre, hogy erkölcsös-e a házasság előtti nemi élet? És mindenképpen ide kívánkozik a viszontkérdés: van-e egyáltalán értelme az ilyen „elvi" kérdésnek, amikor tény, hogy a tizenévesek egy bizonyos hányada már túlesett az első szexuális kapcsolat élményén ? Nem szólva arról, hogy a fiatal házasok többsége de facto előbb kezdi a házaséletet mint de jure. Az erkölcsösséget illetően nem az igen vagy a nem a lényeges, hanem az, hogy kik a partnerek, milyen kapcsolat alakult ki, illetve van közöttük, s hogy az intimitás hova vezethet. Mert beszélhetünk-e erkölcsről vagy erkölcstelenségről azoknak a fiatal, tizenhat-tizenhét éves lányoknak az esetében, akik lefekszenek az első fiúval, aki őket erre „megkéri"?! Csak azért, hogy mint néhány egyívású társuk, ők is elhencegjenek azzal, milyen „tapasztaltak", milyen „nagy nők"? Vagy egyszerűen csak azért, nehogy a többiek rájuk süthessék, hogy maradiak, régimódiak... Persze, a tapasztaltak arról nem beszélnek, hogy keservesen megbánták meggondolatlanságukat, hogy csalódtak, és mit nem adnának azért, ha „az egészet" vissza lehetne „csinálni". Megtépázott büszkeségük már csak arra elegendő, hogy nagyzotjanak egy kicsit... Lehet itt erkölcsről vagy erkölcstelenségről beszélni? Természetesen nem — butaságról annál inkább! Egyetlen meggondolatlan, ostoba és valójában kényszerült közösülésnek tizenéves korban egy életre szóló következményei lehetnek, amit a legnagyobb szülői önfeláldozás,' protekció vagy pénz jóvá nem tehet Csakis azt a házasság előtti kapcsolatot tarthatjuk erkölcsösnek és indokoltnak, amelynek megelőző fázisai voltak. Amelyekben az együttjárás nem ebből a célból kezdődött, ahol a partnerek között fokozatosan mind szorosabbá váló lelki kapcsolat, harmónia alakult ki, elmélyült a kölcsönös megértés, a szerelem, és jövőjüket is el tudják képzelni közösen. És ahhoz, hogy két fiatal idáig eljusson — idő kell! Egy diszkó utáni sikerrel járó ostrom — két éretlen fiatalnak — semmi mást nem hozhat csak csalódást, pedig talán egy szép szerelem kezdete is lehetett volna... A „szexuális forradalom", a „szexuális szabadság" idejét múlt és a maguk idejében, a hatvanas évek elején sem voltak önmagukban véve elfogadhatók. Persze, vannak fiatalok, akik egyenlőségi jelet vonnak a modernség és a szex közé. De hát: modern az, ha egy tizenhat éves lány abortuszon esik keresztül?! Modem az, ha egy tizenhat éves fiú a lány mellett odakerül az ab-bizottság elé? Egy modern fiatal véleményem szerint nem kérdezgeti, hogy erkölcsös-e vagy sem a házasság előtti szexuális kapcsolat Az a fiatal, aki igazán modern — gondolkodásában, véleményalkotásában — nem hagyja magát befolyásolni azáltal, hogy mások mit tartanak modemnek, hanem elképzelése, véleménye, erkölcsi követelménye szerint keresi és választja meg társát a szerelemhez. ha úgy tetszik, a „szex"-hez is. Üdvözlettel eM*o (nőn)
