Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-18 / 21. szám

Minden kor és minden nép ismerte az öngyilkosságot és annak módjait... Sőt, beszélhetnénk akár öngyilkossági szokásokról is. Például Japánban a hagyományos öngyilkosság a harakiri — a hasfelmetszés — volt. S nem csak a nemesek követték el, ha megaláztatás (pl. fogságbaesés) érte őket, vagy ha sértettként párbajjal nem szerezhettek elégtételt... Mert az utóbbi esetben a becsület a sértőtől is megkövetelte a harakirit. A kötelező hasfelmetszést a császár rendelte el, hogy megkímélje a magasrangúakat a megalázó kivégzéstől. A halálbüntetés e fajtáját 1868-ban eltörölték. Az európai társadalmakat — valláserkölcsi alapon — már a negyedik században foglalkoztatja ez a kérdés.

Csak az utóbbi két évtizedben kezdték világszerte közegészségügyi problémának tekinteni, amelynek okait feltárva meg kell kísérelni megelőzését.

Ma is van különbség az öngyilkosságok országonkénti megítélése között: egyes helyeken „csak" öngyilkosságnak, másutt balesetnek, esetleg „ismeretlen" halálnak minősítik. Még nagyobb a bizonytalanság abban, hogy az öngyilkossági kísérletek közül milyen súlyossági fokúakat szerepeltessenek már a statisztikában. Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy az országok közti összehasonlító adatok nem mindig tükrözik a valóságos helyzetet, és ezért nincsenek is megbízható statisztikák, pontosan felállítható sorrend. 1978-ban nyolc olyan ország volt (valamennyi a fejlett ipari országok közé tartozik),

melyekben az öngyilkosság a 15—45 éves lakosság harmadik haláloki tényezőjeként, további nyolc országban a negyedik halálokként szerepelt. Olaszországban évente 3000 ember — és ez a szám egyre növekedik — választja önként a halált.

Az Egészségügyi Világszervezet kiadványa szerint Földünkön naponta mintegy 1000 ember kísérel meg öngyilkosságot, vagyis több mint 3 000 000 ember évente. Ebből minden negyedik kísérlet halállal végződik. A statisztikák szerint az öngyilkos férfiak száma meghaladja az öngyilkos nőkét. Olaszországban száz öngyilkosból 75 a férfi, Lengyelországban százból 82. Az USA-ban háromszor több férfi követ el öngyilkosságot, mint nő. Az elkövetés módja nemcsak területenként, nemenként is változó. A férfiak gyakrabban választják az önakasztást (az öngyilkosok mintegy harmadrésze végez így magával), nagyvárosokban viszont a gázzal való öngyilkosság a nők között gyakoribb. A bódító, altató hatású gyógyszerek elterjedése ugyancsak könnyű öngyilkossági lehetőséget teremtett. Mig 1955-ben a második helyen a lőfegyverekkel és robbanóanyagokkal elkövetett öngyilkosságok álltak, manapság a gyógyszerek foglalják el a második helyet.

Olaszországban 1978-ban februártól októberig 2210 ember (105-tel több, mint az előző év megegyező periódusában) lett öngyilkos.

. Az öngyilkosság módszerei: 27 százalék önakasztás, 17 százalék magasból való leugrás, 15 százalék lőfegyver és vágószerszám, 14 százalék vízbefúlás, 13 százalék mérgezés, 4 százalék gázolás, 2 százalék gázmérgezés, 6 százalék egyéb.

Kik és miért szánják rá magukat erre a tragikus tettre? A kérdéssel filozófusok, pszichológusok, szociológusok, pszichiáterek foglalkoznak, keresve a különböző okokat. Az indítékok levezethetők szociát-kulturális tényezőkből, érzelmi okokból, lehet a társadalom válságaival szembeni tehetetlenségnek egyik formája, fakadhat a kollektíváért való áldozathozás óhajából, vagy lehet téveszmék következménye (széktájuk vezetőjének, Jim Jonesnak parancsára 1978. november 18-án 972 ember lett öngyilkos Guyana őserdejében). Elkövetheti elmebeteg, érzékcsalódás hatására, lehet pszichopaták, epilepsziások kóros indulati reakciója. Lelkileg egészséges ember is elkövetheti az élet kilátástalan helyzeteiben. Az állástalanságtól való félelem tömegesen kergeti öngyilkosságba az embereket a tőkés társadalomban. Az öngyilkos sosem egyedüli okozója tettének, tette összefügg környezetével, hozzátartozóival, a szociális valósággal. S ha nem is végez magával látványos módon, a lényeg mindig ugyanaz, mindenképp magára akarja vonni a figyelmet, mintha csak azt mondaná: legalább arra kényszerítlek benneteket, hogy a holttestem mellé eljöjjetek.

Az Egészségügyi Világszervezet vizsgálata jelzi, hogy az utolsó tíz évben nyugaton nagymértékben növekedik az öngyilkos öregek száma. 1975-ben az öngyilkosok között a leggyakoribb korcsoport ép(nő 8/