Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-18 / 21. szám
A GÖMÖRPANYITI (GEM. PANICA) NŐSZERVEZET 30 ÉVE Megalakulásának harmincadik évét ünneplő nőszer\ezetünk visszatekinthet a megtett útra. felmérheti tevékenységét — nem kell szégyenkeznie. A mondás, hogy minden kezdet nehéz, miránk is vonatkozott. Harminckét taggal indultunk 1952-ben, és rengeteg feladattal, melyeknek nagy része a szövetkezetesítésből és a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósításából eredt. A munkavállalásra a nőket noszogatni sohasem kellett, de annál többet arra, hogy hallassák szavukat, mondják meg véleményüket, védjék meg igazukat a családban és a közéletben, a társadalmi szervek, szervezetek gyűlésein is. A nőszervezeti munkaértekezlet amolyan iskolapéldája volt annak, miként kell szót kérni, vitázni másutt is mindarról, amivel nem értünk, nem érthetünk egyet, s amire szükségünk van. mert mindannyiunk, társadalmunk javát szolgálja. Nagy volt a vezetőségünk összetartó ereje, kitartása. Egymást buzdítgattuk az első elnöknővel, Timár Máriával, majd Igaz Arankával az élen, egymást bátorítottuk és egy-egy áttöprengett éjszaka, után százszor is megkérdőjeleztük; jó lesz-e. a határozat? Okos dolog-e, amit teszünk? Más vajon miként döntött volna a mi helyünkben? 1956-ban engem, egyszerű munkásasszonyt tiszteltek meg az elnökséggel és én igyekeztem, legjobb tudásom szerint, felelősséggel irányítani nőszervezetünk tevékenységét, hasonlóképpen az utánam jövök is. Tagságunk létszáma az évek során százhuszonnégyre növekedett, képviselve a falunkban élő nők minden korosztályát. A megnövekedett tagsággal együtt nőszervezetünk igyekezett eleget tenni minden feladatnak. célkitűzésnek, amely központi szerveink határozataiból eredően a nőszervezeti tagokra, a nőkre hárult. Nagy figyelmet szenteltünk tagjaink politikai nevelésének, kulturális fejlődésének, szakképzettségük növelésének, bekapcsolódásuknak a munkafolyamatba. Mindannyian örültünk, ha valamelyikünk feljebb jutott a létrán, vezető beosztásba került. Volt varró-, főzőtanfolyamunk, gyűléseinket sok hasznos előadással tettük érdekessé, örültünk színjátszócsoportunk sikereinek, -annak is, ha már nemcsak egy-egy újságcikket, hanem terjedelmesebb olvasmányok tartalmát is meg tudtuk vitatni. És a társadalmi munkákra szinte mindig elsőként jelentkeztek szervezetünk tagjai. A hnb vezetői, Dobos Sándor és Kálik István elvtársak nem fukarkodtak a dicsérettel, amikor munkásságunk nyomán egyre több virág, rózsafa, díszbokor. parkosított terület szépítette községünket. Nőnapkor mindig kézimunka-kiállítást rendezünk, hogy megmutassuk mindenkinek tagjaink ilyenformán is mennyit tesznek otthonukért. A közelmúltban, most és az elkövetkező években pedig részt vállalunk a Mindent az emberért mozgalom feladataiból is. Anynyit termelünk a háztájiban, annyi háziállatot nevelünk. hogy a magunk módján hatékonyan vegyük ki részünket az élelmiszer-önellátás célkitűzéseiből, nem hagyva megmüveletlenül egyetlen darabka földet sem. Fiatal tagjaink, akiket nőszervezetünkben a harminc esztendő alatt neveltünk, tudjuk, nemcsak a vezetésben állják majd meg a helyüket, hanem a feladatok teljesítésében, nőszervezetünk eredményeinek gyarapításában is. CSELÉNYI IDA levelezőink írják Sohasem elégedett Kerek negyed évszázada annak, hogy Várady Jánosné, Csinger Erzsébet elindult a Dunatájról, Nemesócsáról (Zemianska Olca) Gömör meseszép vidékére, a Szilicei fennsíkra. Nem a természetjárók Mekkáját jött csodálni, hivatása szólította ide, ebbe a világvégének nevezett kis faluba, Szilicére (Silica). 1957-ben szerzett friss diplomáján még alig száradt meg a tinta, amikor tagja lett a fiatal tanítók gárdájának, akik között akadtak iskolatársak is, ez csak megkönnyítette a beilleszkedést számára. Fiatalos lendülettel bekapcsolódott a falu tömegszervezeteinek munkájába. Az ö számára természetes, hogy feláldozza a szabadidejét, a pihenést, a családot, a faluért, a közösségért. S hogy mennyire zsúfoltak A felvételen Várady Jánosné. a piir elnöke és Lakhar Benjamin, a hnb elnöke egy névadón. napjai, akkor derült ki, amikor alig talált időpontot a beszélgetésre. Napközben leköti az iskola, a hivatás, ő az igazgató a tanító is egy személyben a tizenhét kisdiákot számláló általános iskola 1 —4 osztályában. Bizony nagyon kevés ez a szám, ha visszagondolok, hogy húsz éve, amikor én voltam kisdiák, még ötvenen voltunk, vagy ennél is többen. Ahogy ülünk egymással szemben, rájövünk, hogy szerepet cseréltünk. Két évtizede ő volt az, aki a tudásomról faggatott engem, a szilicei diákot, s ma én teszek fel neki kérdéseket. Fiatalos tenniakarása megmaradt. Tevékeny munkát fejt ki a nőszervezetben, a polgári ügyek testületének elnöke, harmadik választási időszakban képviselő, de legtöbb idejét mégis a CSEMADOK FOLKLÓR csoportjával tölti. A falu lakói körében tiszteletnek örvend, a volt tanítványok sem mennek el mellette szó nélkül. Jó lenne, ha falvainkban több ilyen pedagógus volna mint Váradyné, akik utódaink számára őrzik a múlt hagyományait, akik sohasem elégedettek, küzdenek a jobb eredményekért. Nagy Magda Jaj, de jó a habos sütemény . . . Az egyházkarcsai (Kost. Kracany) fogyasztási szövetkezet vezetősége, Gódány Piroska és Zsemlye Mária elnök vezetésével főzőtanfolyamot szervezett falunk asszonyai, lányai számára. A tanfolyam vezetője Puzsér István cukrász volt, aki két és fél hónapon keresztül tanította a finom édességek készítésének csínját-binját. A vizsgázók saját készítményeikkel „vizsgáztak" a tanfolyamzárón, s hogy nyoma sem maradt, azt bizonyítja, ízlett minden díszes-ízes sütemény. NAGY VIOLA Bronzérmes brigádtag A Nyugat-szlovákiai Energetikai Üzemek hlohoveci részlegén 27 tagú bronzérmes szocialista brigád dolgozik. tagjai többségükben nők Évente átlagosan kilencvenezer villanyórát tekercselnek. Felvételünkön Mária Kunová. a brigád egyik tagja villanyórát javít Matis Pavel felvétele (nű 5)
