Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-18 / 21. szám

A GÖMÖRPANYITI (GEM. PANICA) NŐSZERVEZET 30 ÉVE Megalakulásának harmincadik évét ünneplő nőszer­­\ezetünk visszatekinthet a megtett útra. felmérheti tevékenységét — nem kell szégyenkeznie. A mondás, hogy minden kezdet nehéz, miránk is vonatkozott. Harminckét taggal indultunk 1952-ben, és rengeteg feladattal, melyeknek nagy része a szövetkezetesítés­ből és a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósí­tásából eredt. A munkavállalásra a nőket noszogatni sohasem kellett, de annál többet arra, hogy hallassák szavukat, mondják meg véleményüket, védjék meg igazukat a családban és a közéletben, a társadalmi szervek, szervezetek gyűlésein is. A nőszervezeti mun­kaértekezlet amolyan iskolapéldája volt annak, miként kell szót kérni, vitázni másutt is mindarról, amivel nem értünk, nem érthetünk egyet, s amire szükségünk van. mert mindannyiunk, társadalmunk javát szolgál­ja. Nagy volt a vezetőségünk összetartó ereje, kitartá­sa. Egymást buzdítgattuk az első elnöknővel, Timár Máriával, majd Igaz Arankával az élen, egymást bátorítottuk és egy-egy áttöprengett éjszaka, után száz­szor is megkérdőjeleztük; jó lesz-e. a határozat? Okos dolog-e, amit teszünk? Más vajon miként döntött volna a mi helyünkben? 1956-ban engem, egyszerű munkásasszonyt tiszteltek meg az elnökséggel és én igyekeztem, legjobb tudásom szerint, felelősséggel irá­nyítani nőszervezetünk tevékenységét, hasonlóképpen az utánam jövök is. Tagságunk létszáma az évek során százhuszonnégy­­re növekedett, képviselve a falunkban élő nők minden korosztályát. A megnövekedett tagsággal együtt nő­szervezetünk igyekezett eleget tenni minden feladat­nak. célkitűzésnek, amely központi szerveink határo­zataiból eredően a nőszervezeti tagokra, a nőkre hárult. Nagy figyelmet szenteltünk tagjaink politikai nevelésének, kulturális fejlődésének, szakképzettségük növelésének, bekapcsolódásuknak a munkafolyamat­ba. Mindannyian örültünk, ha valamelyikünk feljebb jutott a létrán, vezető beosztásba került. Volt varró-, főzőtanfolyamunk, gyűléseinket sok hasznos előadás­sal tettük érdekessé, örültünk színjátszócsoportunk sikereinek, -annak is, ha már nemcsak egy-egy újság­cikket, hanem terjedelmesebb olvasmányok tartalmát is meg tudtuk vitatni. És a társadalmi munkákra szinte mindig elsőként jelentkeztek szervezetünk tagjai. A hnb vezetői, Dobos Sándor és Kálik István elvtársak nem fukarkodtak a dicsérettel, amikor mun­kásságunk nyomán egyre több virág, rózsafa, díszbo­kor. parkosított terület szépítette községünket. Nőnapkor mindig kézimunka-kiállítást rendezünk, hogy megmutassuk mindenkinek tagjaink ilyenformán is mennyit tesznek otthonukért. A közelmúltban, most és az elkövetkező években pedig részt vállalunk a Mindent az emberért mozgalom feladataiból is. Any­­nyit termelünk a háztájiban, annyi háziállatot neve­lünk. hogy a magunk módján hatékonyan vegyük ki részünket az élelmiszer-önellátás célkitűzéseiből, nem hagyva megmüveletlenül egyetlen darabka földet sem. Fiatal tagjaink, akiket nőszervezetünkben a harminc esztendő alatt neveltünk, tudjuk, nemcsak a vezetésben állják majd meg a helyüket, hanem a feladatok teljesítésében, nőszervezetünk eredményeinek gyara­pításában is. CSELÉNYI IDA levelezőink írják Sohasem elégedett Kerek negyed évszázada annak, hogy Várady Jánosné, Csinger Er­zsébet elindult a Dunatájról, Nemesócsáról (Zemianska Olca) Gömör meseszép vidékére, a Szili­­cei fennsíkra. Nem a természetjárók Mekkáját jött csodálni, hivatása szólította ide, ebbe a világvégének nevezett kis faluba, Szilicére (Sili­ca). 1957-ben szerzett friss diplomá­ján még alig száradt meg a tinta, amikor tagja lett a fiatal tanítók gárdájának, akik között akadtak is­kolatársak is, ez csak megkönnyí­tette a beilleszkedést számára. Fi­atalos lendülettel bekapcsolódott a falu tömegszervezeteinek munkájá­ba. Az ö számára természetes, hogy feláldozza a szabadidejét, a pihe­nést, a családot, a faluért, a közös­ségért. S hogy mennyire zsúfoltak A felvételen Várady Jánosné. a piir elnöke és Lakhar Benjamin, a hnb elnöke egy névadón. napjai, akkor derült ki, amikor alig talált időpontot a beszélgetésre. Napközben leköti az iskola, a hiva­tás, ő az igazgató a tanító is egy személyben a tizenhét kisdiákot számláló általános iskola 1 —4 osz­tályában. Bizony nagyon kevés ez a szám, ha visszagondolok, hogy húsz éve, amikor én voltam kisdiák, még ötvenen voltunk, vagy ennél is töb­ben. Ahogy ülünk egymással szem­ben, rájövünk, hogy szerepet cse­réltünk. Két évtizede ő volt az, aki a tudásomról faggatott engem, a szi­­licei diákot, s ma én teszek fel neki kérdéseket. Fiatalos tenniakarása megmaradt. Tevékeny munkát fejt ki a nőszer­vezetben, a polgári ügyek testületé­nek elnöke, harmadik választási időszakban képviselő, de legtöbb idejét mégis a CSEMADOK FOLK­LÓR csoportjával tölti. A falu lakói körében tiszteletnek örvend, a volt tanítványok sem mennek el mellette szó nélkül. Jó lenne, ha falvainkban több ilyen pedagógus volna mint Várady­­né, akik utódaink számára őrzik a múlt hagyományait, akik sohasem elégedettek, küzdenek a jobb ered­ményekért. Nagy Magda Jaj, de jó a habos sütemény . . . Az egyházkarcsai (Kost. Kracany) fogyasztási szövetkezet vezetősége, Gódány Piroska és Zsemlye Mária elnök vezetésével főzőtanfolyamot szervezett falunk asszonyai, lányai számára. A tanfolyam vezetője Puzsér István cukrász volt, aki két és fél hónapon keresztül tanította a finom édességek készítésének csínját-binját. A vizsgázók saját készítményeikkel „vizsgáztak" a tanfolyamzárón, s hogy nyoma sem maradt, azt bizonyítja, ízlett minden díszes-ízes sütemény. NAGY VIOLA Bronzérmes brigádtag A Nyugat-szlovákiai Energetikai Üzemek hlohoveci részlegén 27 tagú bronzérmes szocialista brigád dol­gozik. tagjai többségükben nők Évente átlagosan kilencvenezer vil­lanyórát tekercselnek. Felvételün­kön Mária Kunová. a brigád egyik tagja villanyórát javít Matis Pavel felvétele (nű 5)

Next

/
Thumbnails
Contents