Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-11 / 20. szám

ELŐTTÜNK. A KŐOLAJ Mi lesz, ha elfogy a földgáz, a kőolaj? Mivel pótoljuk? Hiszen egyik sem csupán energiaforrás. Mesterséges környezetünk szá­mos tárgya, ruházatunktól a jár­műkarosszériáig, a vegyipar köz­vetítésével a szénhidrogének mo­lekuláiból épül. Új világot kell be­rendeznünk magunknak, ha kény­telenek leszünk róla lemondani. Vagy talán mégsem ? Betöltheti-e a gáz és az olaj eddigi szerepkörét a szén? Erre keresi a választ írá­sunk szerzője. A „nagy válság" éveiben, 1973 után megdrágult a benzin és álta­lában a kőolajszármazékok ára. Pedig a világ ipara olyan energia­struktúrára rendezkedett be ko­rábban, amelyben éppen a kőolaj és a földgáz játszotta a főszerepet. Nem csoda, hiszen a hetvenes évek elejéig az olaj és a földgáz fűtőértékre átszámított egy egy­ségének kitermelése olcsóbb volt a szén kitermelésénél. Hozzáférhetetlen készle­tek Az árviszonyok később drámai módon átalakultak, de ezt jó ideig nem követték az ipar szerkezeté­nek megfelelő változásai. Erről árulkodik még egy 1976-os világ­­statisztika is, pedig akkorra már „nyakig benne voltunk a pácban." Nos, ebben az évben például a fűtőérték egységére átszámított energiahordozó-termelés negy­venhét százalékát tette ki a kő­olaj, tizenhét százalékát a földgáz, harminc százalékát a szén. A ma­radék hat százalékon osztozott a vízenergia, az atomenergia, a geo­termikus energia, valamint a szél- és a napenergia. A fejlett országokban még ennél is na­gyobb volt a kőolaj és a földgáz részesedése az energiatermelés­ben : az Egyesült Államokban pél­dául 1978-ban kőolajból nyerték a termelt energia 48,8 százalékát, földgázból 25,3 százalékát. Nem olcsó mulatság: annak ellenére, hogy az Egyesült Államok a maga évi négyszázmillió tonna kőolaj­­termelésével a Szovjetunió és Szaúd-Arábia után a világ harma­dik legnagyobb kőolajtermelő or-

Next

/
Thumbnails
Contents