Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-11 / 20. szám
ELŐTTÜNK. A KŐOLAJ Mi lesz, ha elfogy a földgáz, a kőolaj? Mivel pótoljuk? Hiszen egyik sem csupán energiaforrás. Mesterséges környezetünk számos tárgya, ruházatunktól a járműkarosszériáig, a vegyipar közvetítésével a szénhidrogének molekuláiból épül. Új világot kell berendeznünk magunknak, ha kénytelenek leszünk róla lemondani. Vagy talán mégsem ? Betöltheti-e a gáz és az olaj eddigi szerepkörét a szén? Erre keresi a választ írásunk szerzője. A „nagy válság" éveiben, 1973 után megdrágult a benzin és általában a kőolajszármazékok ára. Pedig a világ ipara olyan energiastruktúrára rendezkedett be korábban, amelyben éppen a kőolaj és a földgáz játszotta a főszerepet. Nem csoda, hiszen a hetvenes évek elejéig az olaj és a földgáz fűtőértékre átszámított egy egységének kitermelése olcsóbb volt a szén kitermelésénél. Hozzáférhetetlen készletek Az árviszonyok később drámai módon átalakultak, de ezt jó ideig nem követték az ipar szerkezetének megfelelő változásai. Erről árulkodik még egy 1976-os világstatisztika is, pedig akkorra már „nyakig benne voltunk a pácban." Nos, ebben az évben például a fűtőérték egységére átszámított energiahordozó-termelés negyvenhét százalékát tette ki a kőolaj, tizenhét százalékát a földgáz, harminc százalékát a szén. A maradék hat százalékon osztozott a vízenergia, az atomenergia, a geotermikus energia, valamint a szél- és a napenergia. A fejlett országokban még ennél is nagyobb volt a kőolaj és a földgáz részesedése az energiatermelésben : az Egyesült Államokban például 1978-ban kőolajból nyerték a termelt energia 48,8 százalékát, földgázból 25,3 százalékát. Nem olcsó mulatság: annak ellenére, hogy az Egyesült Államok a maga évi négyszázmillió tonna kőolajtermelésével a Szovjetunió és Szaúd-Arábia után a világ harmadik legnagyobb kőolajtermelő or-