Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-11 / 20. szám

fórumj L_ / ... Visszhang „A vágfarkascli \VUany) hatvanévesek nevében köszö­nöm a szép hazafias sorokat. De a „húszasok” nagyon szomorúak, mert az ö képük nem volt a lapban . . . Ha utólag megjelenhetne, tutgyon örülnénk ...” Pál Géza. Vágfarkasd ... . . egész nap csengett a telefonom; közeli és távoli ismerősök hívtak és kérdezték, hogy voltam-e már a Nő-ért. mert valami nagyon szépet találok benne. Sellyén (Sala) az összes lapot eladták két nap alatt. . . Farkasdon is nagy volt az öröm. de utána úgy járlak, mint az egyszeri király: az egyik szemük sírt. a másik nevetett. A „húszasok” (t. i. az 1920-ban születtek) neheztelnek, hogy az ö képük nem volt a miénk mellett. . . Lehet még segíteni?. . . Miskovicsné Mattes; Júlia. Vágsellye íme. a kárpótlás: a „húszasok” oszlályképe. Én is szívesebben láttam volna a képet A szülőföld hív c. Vágfarkasdon készült riportomban, de a sok írnivalóhoz és gazdag képanyaghoz túlságosan szűknek bizonyult a két oldal. Sok minden maradt még a jegyzetfüzetemben. Megyeri Andrea Szótok, mert... Újszülöttet látogattunk a minap, s a csöppség hozta örömök mellett szó esett arról is. milyen komplikációk léptek fel a terhesség alatt. — Aztán kórházba kerültem — mondja a fiatal­­asszony —. remélve, hogy javulást várhatok. Injekciót ín fel az orvos, de sajnos, nem volt megfelelő vastagságú tű. s míg a féljem, kórházon kívül, a valaliányadik ismerősünkön keresztül nem szerzett, várnom kellett a szérum­ra. Más: Kétségbeesve telefonált isme­rősöm. hogy trombózisos lábára keze­lőorvosa felírt valami jó gyógyszert, de a receptet a következő szavak kíséreté­ben adta ál neki: — A gyógyszertár­ban aligha kapja meg. A kórházban, ezen és ezen a részlegen, ha lenne valami ismerőse: Honnan szerezzek ismerősi? — kérdi lemondóan. Egyszeríibb orvosi segédeszközöket, vöröskeresztes táskába való dolgokat árusító üzletbe megyek, minden külö­nösebb vásárlási cél nélkül, csupán felderíteni, árusilanak-e egyáltalán in­jekcióstul? — Igen, árusítanak — mondja a kiszolgálónö —, de nagyon ritkán kapni. — Még hozzátette, hogy rendes úton szerzett gyógyszer beszú­rására úgyis kapok az orvostól. Helyénvaló. Nálunk ingyenes az or­vosi ellátás, minden rászorulón segíte­nek. Szerintem gyártanak is annyi tűt. hogy elég lenne, s talán még a rossz elosztásra sem lehet hárítani a dolgot. A probléma inkább a kórházban vagy egészségügyi központokban keresendő — az ilyen dolgokhoz sokan hozzáfér­nek. X'-né egészségügyi nővér ismerőse bármikor megbízható injekcióstü-szál­­lító a görbe úton szerzett gyógyszerek beszúrásához! Vagy: kezdődik egy „náthás” időszak! Minek menne az orvoshoz ? Igaz. nem is biztos, hogy az idén influenzás lesz. de feltárcsázza a jó ismerőst, és este mehet a csomagért. Lázcsillapítótól müvilaminokig min­dent tartalmaz a zacskó. S ha megúsz­­sza a család? Nagy a szemétkosár! Csuk a gyógyszertárban vettem ész­re. hogy az orvosnő a többi orvosság­gal együtt újra felírta szememre azt a kenőcsöt, amelyet a múltkor már meg­kaptam. Huzavonába tellett, míg meg­értenék, hogy pazarlás lenne elvin­nem. Szinte hallom, ahogy letromfolnak az ártatlan, a becsületes illetékesek. Szerencsére, ők vannak többen!!?) Őket nem is vádolom, csak esetleg arra kérem: ne szégyenkezzenek, ne vegyék úgy. énrám nem tartozik. Ne­kik joguk s lehetőségük van rá. ha környezetükben észreveszik, hogy egyesek úgy üzletelnek gyógyszerrel, injekcióstűvel, szérummal, mint mond­juk a kertjükben megtermett zöldség­gel, gyümölccsel. Vagy még annál is inkább, hisz ezért nem dolgoztak meg, ezt ingyen veszik magukhoz, esetleg írják fel valakinek koronás receptre, és aztán visszakerül hozzájuk! Biztos vagyok benne, hogy sok em­bernek van ezen a téren tapasztalata. Biztos vagyok abban is. hogy — ha szükségem lenne rá — magam sem bánnám honnan, csak beszereznék va­lamit . . . Mégsem hagynak nyugton az esetek. Mint csépléskor a gabonára, az or­vosságra is úgy kellene vigyázni, hogy egyszem se menjen kárba, mert bizony a beteg embernek a kenyérnél is töb­bet ér az időben adott, megfelelő gyógyszer. Gazdag Mária Miért nincs, ha van?------­Vagy fél kiló ilyen húst egy fej vöröshagymát ennyi meg ennyi olajat, annyi meg annyi ilyen-olyan fűszert, miegymást, párolj, puhíts, kavarj, keverj, tégy hozzá egy kanál paradicsompürét... A háziasszony — kivételes esetben a háziúr — veszi, mossa, vagdalja, sózza, borsoz­­za, keveri és kavarja, aztán megáll. Töpreng. Aszongya: végy egy kanál paradicsompürét. Jó, de honnan? A „rendes" háziasszony nyáron befőzi az olcsó paradicso­mot de azt a tél folyamán vagy „elissza", vagy elfőzi. elvégre ha jó recept szerint készült, igen hamar fogyó „eszköz". Aki be sem főzi, mert nincs kertje, nem jut olcsó paradicsomhoz, az konzervet vásárol. Márpedig a konzervnek van egy olyan tulajdonsága, hogy felbontás után azonnal elhasználandó az egész mennyiség. A legkisebb paradicsompüré is több mint egy kanálnyi, hacsak nem merőkanállal mérjük az adagot. Azaz, ha a háziasszony felbont egy doboz paradicsompürét, s egy, legföljebb két kávéskanálnyit elhasznál a főzéshez, to­vább tanácstalankodhat: mi légyen a maradékkal? Van, aki megeszi — jó vitamingazdag, egészséges stb. Van, aki levest főz belőle. Ez sem megvetendő megoldás, különösen azok számára, akik szeretik a paradicsomle­vest. S aki se nem eszi, se nem főzi — eldobhatja. Mert föltalálták ugyan a tubusos paradicsompürét — gondo­lom, éppen a háziasszonyok kedvéért, ill. azért, hogy megfőzhessék a végy egy kanál paradicsompürét végű receptet —, csak rejtegetik. Itt-ott felbukkan, a lehető legkisebb mennyiségben, nehogy mindenki hozzájusson, elvégre dobozos paradicsompüré van bőven, nyugodtan pazarolhatjuk. Vagy rejtett reklámról van szó? S mi csak együk meg együk a paradicsompürét, fulladásig, allergiá­ig, addig, amíg lassan paradicsompüré-piros kiütések nem borítják testünket, paradicsompüré-piros nem lesz az arcunk a méregtől, vagy le nem szokunk azokról az ételekről, amelyekbe „végy egy kanál paradicsompürét". C\ i ( Kérdez: Mahler Márta bratislavai lakos Bérházunkban van egy lakó, aki hónapok óta nem fizet lakbért. A lakóbizottsági ülésen azt mondták nekünk, lakótársaknak kell őt meggyőznünk e kötelességről. Valóban nincs más megoldás? Azt is szeretném tudni, ki köteles takarítani a közösen használt térségeket — lépcsőt, folyosót, bejáratot —, s mi a teendő akkor, ha egyes családok túlságosan bepiszkítják? Válaszol: Oldrich Täufer, a Bratislavai I. körzeti IKV igazgatója A választ azzal kezdeném, hogy minden bérlő, aki állami vagy kommunális lakásban lakik, a 60/1964-es törvényren­delet értelmében köteles a laskás használatáért fizetni. A lakást megfelelő állapotban kell tartania, — rendszeresen kifestetni, a parkettát tisztán tartani, a tűzhelyet megfelelően kezelni stb. Az ingatlankezelő vállalatnak viszont biztosítania kell, hogy átadáskor a lakás megfelelő műszaki állapotban legyen, gondoskodnia kell a szükséges javításokról és a különböző szolgáltatásokról, így a fűtésről, a hideg és meleg vízről, a felvonóról stb. Ezek a szolgáltatások ugyanis a legtöbb esetben be vannak számítva a lakbérbe, vagyis a bérlő fizet értük. A javításoknál gyakran kerül sor nézeteltérésre a házkeze­­lőség és a lakó között! Nem minden javítás terheli ugyanis a házkezelőséget. A Belügyminisztérium által kiadott 16197/ 211/70. számú rendelet pontosan meghatározza mindennek az élettartamát. Ha ezen az időn belül rongálódik meg, kopik el valami, a lakónak magának kell a kárt megtérítenie. A házkezelöség azonban köteles e javításokat térítés ellenébe elvégezni. Jó lenne, ha ezt a rendeletet minden bérlő áttanulmányozná hogy pontosan ismerje jogát és kötelessé­gét. Természetesen, a jogok és kötelességek mindkét félre egyformán vonatkoznak. Abban az esetben tehát, ha a bérlő nem fizeti ki rendszeresen a lakbért — s erre nincs komoly indoka —, a házkezelöség, lakásvállalat bíróság útján hajt­hatja ezt be rajta. Sőt, ha egymást követő három hónapban elmaradt a lakbér fizetésével, a lakásvállalat kérheti a lakás­­használati szerződés felbontását, aminek következtében a nemzeti bizottság alacsonyabb kategóriába tartozó, vagyis olcsóbb lakásba költözteti ki a lakót. Ez nem a lakótársak dolga, a házkezelöség és lakásvállalat feladata. Minden esetre embertársi kötelesség lehet meggyőzni a lakótársat, hogy fizessen. Az olvasó másik kérdése a közösen használt térségek tisztítását érinti. Ezért meghatározza a nemzeti bizottságok által kiadott Házirend. A közös térségek tisztítása kétféle módon történik: a házkezelöség vagy a lakók által. A második esetben a lakók megegyeznek, ki, mikor, mennyi ideig tartja rendben a közös térségeket. Mindkét esetben érvényes azonban, hogy ha valamelyik lakó vagy családja az átlagosnál jobban beszennyezi ezt a térséget, köteles maga után kitakarítani, ellenkező esetben, a házkezelöség vagy a lakóbizottság e munkát az illető költségére mással végeztet­heti el. Ha ez többször megismétlődik, a lakóbizottság, ill. a házkezelöség figyelmeztetése után az ügyet átadják a nem­zeti bizottság polgári bizottságának, amelynek jogában áll megbüntetnie a hanyag lakót. I Köszönöm a tájékoztatást. Megjegyzem még, hogy jobb a bajt megelőzni, rendszeresen fizetni a lakbért, teljesíteni a bérlői kötelességet, de ismerni kell a jogokat is a házkezelöséggel szemben. Hogy senki se legyen megkárosítva; a lakó megkapja, ami neki jár — a működő felvonót, rendszeresen a meleg vizet-, de a lakásvállalat­nak se kelljen biróságilag behajtania a lakbért. Jogaink és kötelességeink tiszteletben tartása, alapos ismerete ve­zethet csak a szocialista együttélés megvalósításához. H. ZSEBIK SAROLTA (mO

Next

/
Thumbnails
Contents