Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-04 / 19. szám
HÍD A kórusok életében vannak olyan ünnepek, amelyeket piros betűkkel jegyeznek fel a krónikába. A legmeghittebbek közülük az évfordulók, a születésnapok, amelyek egyúttal mérföldkövek is, ahonnan a kórusok tagjai visszatekintenek eddigi tevékenységükre és terveket kovácsolnak az elkövetkező időszakra. A CSEMADOK somorjai (Samorin helyi szervezete és a városi művelődési ház Híd vegyeskara 1982. április 3-án ünnepélyes hangversennyel emlékezett megalakulásának tizedik évfordulójára. Az újonnan átadott impozáns és kitűnő akusztikájú kultúrházban a látogatót gondosan megszerkesztett kiállítás fogadta, amely a tíz év minden jelentős mozzanatát tükrözte. A hajdani Somorjai Dalárda és az 1972-ben újjáalakított kórus fellépéseit külön térkép szemlélteti: 30 helység (ebből 8 külföldi, magyarországi volt.). Az esztétikus kivitelezésű műsorfüzetet kis krónikaként lapozgathatjuk. A Híd vegyeskar a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom jelentős pillére. Megalakulása óta részt vesz minden járási, kerületi versenyen, így jutott el alig háromévesen, 1975-ben a III. Kodály-napokra, ahol kivívta a szakemberek elismerését, és azóta is az élmezőnyben helyezkedik el. Részt vett 1978-ban a IV., és 1981-ben az V. Kodály-napokon is. A somorjai Híd vegyeskar jelentős népművelői feladatot lát el. Különböző helyi jellegű kórustalálkozók vendége. A TÍZÉVES vendégünkj Somorja város és a dunaszerdahelyi, járási kultúrpolitikai eseményeinek állandó résztvevője. Pokstaller László, a kórus karnagya mindig igényes, pontos munkát végez és követel meg. A kórus egyik erénye a megfelelő műsorválasztás, az átgondolt, következetes reportoárpolitika. Belegondolni sem könnyű, hogy a sok fellépés, versenyre készülés mögött hány próba, mennyi izgalom van, amely aztán leggyakrabban kiizadja a maga igazgyöngyét: a sikert a kórustagok, a művészi élményt a hallgatóság számára. És meg is érkeztünk a kórusmozgalom rugójához, a kórusok tevékenységének „perpetuum-mobile"-jához: a szellemi adás-kapás csodálatos érzéséhez. Ehhez gondolatban hozzá kell tenni minden egyes kórustag „hátországát", a családot, mely jelentősen támogatja kórusmozgalmunkat, a családtagokat, akik a sikereken is csak személytelenül osztoznak. A somorjai kórus felkészült a tízéves születésnapra. Az igényesen előkészített hangverseny a szervezők és szakemberek munkáját dicséri. Az ünnepi esten részt vettek a város és a járás vezetői, valamint a Híddal baráti kapcsolatot fenntartó vendégkórusok. Ők is igényes, kulturált énekléssel és jól összeállított műsorral köszöntötték az ünneplőket. Először lépett közönség elé az eddig két — 10 évig külön-külön tevékenykedő — vegyeskar ötvözeteként a zsérei-koloni (Zirany-Kolínany) vegyeskar Simek Viktor vezetésével. A ilyenképpen született új kórus ősbemutatójának helyszíneként Somorja kerül a zsérei-koloni kórus történetét megörökítő krónikába. A hangversenyen részt vett még a fiatal, de annál nagyobb lendülettel tevékenykedő komáromi (Komárno) CSEMADOK-vegyeskar Stubendek István vezénylésével, a dunaszerdahelyi városi művelődési ház Bartók Béla Vegyeskara Jarábik Imre vezetésével. A jubiláló kórus a koncert zárórészében mutatkozott be. Különösen tetszett a műsor felépítése a Halmos László: Kicsi csobánkának c. népdalfeldolgozása. Utána a kórustalálkozó résztvevői közösen szólaltatták meg Kodály Z.: Jelige; E. Suchon: Aká si mi krásna; Liszt Ferenc: Ünnepi dal és Kodály Z.: Magyarokhoz c. szerzeményét. Az énnekkarokra most ismét a dolgos hétköznapok várnak, olyanok, amelyek újabb és újabb ünnepeket, fellépéseket sejtetnek, és amelyek ugyan külön-külön csak erek, de együttesen —■ a gondos, aprólékos, lelkes munka által — a hazai magyar énekkari mozgalom hömpölygő folyamát alkotják. A Kodáty-napok utáni „üres két év" alatt van mit tenni kórusainknak, hogy művészi színvonalukat megtartsák, emeljék. A helyi jellegű fellépések, kórustalálkozók adják erre a legjobb lehetőséget. Ez a gondolat különösen aktuális Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója évében . .. Kontár Gyula felvételei HRITZ JULIA arcához szorította tüzelő arcál. És az első csók olyan szomjúságot' keltett Jánosban, hogy Anna félt is tőle. de attól is rettegett, hogy félbeszakadhat. Mert mi lett volna más. amit érzett, mint maga a boldogság? Miért is hasonlítják a boldogságot madárhoz? Talán csak azért, mert amikor érezzük, valami máris azt súgja nekünk, hogy elszállhat tőlünk, hisz más is vár rá. Ha most megparancsolhatná a napnak, hogy megálljon, és így maradjunk örökké! János eltűnődve felelte. — Emlékszel, a pataknál? Két esztendeje! Akkor még bimbócska voltál, szúrós, tövises. Azóta is. a várban, a szálláson, a téli hideg őrségeken mindig csak te álltái előttem. A hűséges szavakra a hűtlenség jutott a lány eszébe. És egyszerre szívébe nyilallt a féltékenység. — Más lányra nem nézett? Mosolyogva mondta ezt Anna. de ha egy rossz szót hall, sírva fakad. János kötekedve kitért. — Hát te más legényre? Anna mással felelt, ujjaival gereblyézte János hosszú, nagy haját. — Ha idegen ment el a ház előtt, megkérdeztem. honnan jön. hová megy. Ismeri-e kendet, hallott-e hírt Nyilra* felől? S amíg a leáldozó nap árnyékba borította a nagy erdőt és a fiatalokat, az lnczédi-kastély udvarában vidáman tanyáztak a kurucok. Csak az őrszemek vigyázták a lakomájukat. Mert egy birkát hozott a bíró, azt nyársra vonták, megforgatták, megsütötték. bor is került, egy kis hordó, al, pincébe rejtett jó kis hordó. A bor. a legények körül ólálkodó lányok, különösen a vastag Verőn dalra biztatták Cselét, Mészárost. Misiket, de velük fújta Fekete Miska is: Fölnyilik az idő majd a gyöngye fűre! Hová kél szemünk lát, elbujdosunk ketten. — Igyatok, fiaim, nektek köll az erő! — kiáltja Praznovszky István bácsi, és töltögeti a körbejáró kancsőt. — Bárcsak maradnátok. Most jó. de mi lesz. ha elmentek, a labanc megint ránk tör. Attól ki óv meg minket, kicsoda? Lányi Marci, egy sápadt képű újvári legény vigasztalja a bortól, félelemtől elkomorult férfiembert. — Jövünk nemsokára, jövünk mi még Rákóczi parancsára is. — A síp vidámabb, tüzesebb nótába kezdett. . . — Énrám nézz. Verőn, mit eszel ezen a lóképün — ingerkedik Rácz Miska a hatalmas Végh Jánossal ésa magakellető leánnyal. Misik Janó. a vidám trencséni* cimbora friss vágást kapott a jobb képére. Lapulevelet szorít az arcára, azzal hűsíti a sebét. (folytatjuk) * (Nitra) * (Trenéín) (nöl7; /
