Nő, 1982 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-06 / 2. szám

I

^ A függöny, drapéria kiválasztásánál a szoba berendezéscnek színhangulatából kell kiindulnunk. Igyekezzünk egységes színhatást elérni: minél több színt vittünk be egy szobába, annál nehezebb lesz a dolgunk az egyes darabok kiegészítésével, a berendezés bővítésével. Ezért akár egyszerre rendezzük be szobánkat, otthonunkat, illetve a berendezési tárgyak megvételét hosszabb időre tervezzük, legyen előre egy átfogó elképzelésünk, amely mellett tartsunk is ki. A véletlenszerűen vásárolt darabok lehetnek önmagukban tetszetősek, de mielőtt a pénztárcánkhoz nyúlunk, gondolkozzunk el a megvásárlandó holmi formáján. színén, rendeltetésén, helyezzük el képzeletben a szobába — nem lesz-e zavaró? Nem borítja-e fel az elért harmonikus összhatást?

Egy túlzsúfolt, sötét mintás szőnyeggel borított, nagy rajzolatú színes tapétával bevont falú helyiségben nehéz akár egy gombostűt is elhelyeznünk úgy. hogy ne zavarjon .. . Egészen más a helyzet, ha azt a megoldást választjuk. hogy a falakat fehérre vagy nagyon világos pasztellszínűre festjük, a padlót egyszerű szőnyeggel borítjuk. Ilyen alappal sokkal többet engedhetünk meg magunknak — színben és formában — a lakberendezésnél, a drapériáknál, a díszítőelemeknél. A sima fal és egyszínű szőnyeg szinte mindent „elbír”: a bemutatott drapéria is ilyen környezetbe való.

Ugyanazon szín különböző árnyalatainak felhasználásával kellemes, nyugodt színhatást érhetünk el. A drapérián a váltakozó rozsdás és sárgásbarna színfoltok melegséget, a / vízszintesen húzódó, természetből vett mintázat mozgást visz az összhatásba. Az ilyen színhangulatban tolakodón hatna egy domináns színű, anyagában is idegenszerü tárgy — a gyümölcskosár természetes, szerény kiegészítője az összeállításnak. j p

szép otthonj

ügyes kezek

Régen elmúlt már az az idő, amikor a kendert és a lent az asszonyok nyütték, áztatták, tilolták, fésülték, hosszú téli estéken fonták és szőtték. Külön tudomány volt ez, hát még a vászonholmi varrása, a ruhanemű hímzése. De minden faluban volt olyan tehetséges, híres-ügyes asszony, akihez

Fotó: ifj. LŐRINCZ JÁNOS

mintát venni, tanulni járt a környék minden varrni, hímezni akaró, menyecskének való lánya, szépet szerető menyecskéje.

Ma már csak a nyomát találjuk ennek a hagyománynak, azokban a „nagyanyám szőtte, édesanyám hímezte” féltve őrzött, ládafiában sárguló holmikban, amelyeket kézbe véve az emlékezéssel is alig érinthető évek távolában, szüléink életmódjával ismerkedünk.

A szécsénkei (Secianky) Deák Mária néni sokat kézimunkázott, s ha ideje engedi, ma is kezébe veszi a kivarrótűt. Értékes régi vászonneműinek motívumaival díszít modern térítőt, blúzt, ruhát, s ebben családja fiatalabb tagjai is örömüket lelik.

A rojtkötés, a fonalak egymásba fonása, összecsomózása ugyanolyan régi munka, mint maga a szövés. Ez a munkafolyamat idővel csipkeszerü díszítéssé alakult. A csomózást „macramé" néven is említi a szakirodalom. E szó „kendőt" jelent, mert eredetileg a kendőszerű ruhadarabok széldíszítése volt a rojtkötés, csomózás.

SEBÖK MÁRIA